NEHAZUGGY

Megteheti, hát meg is teszi

Pável Melinda | 2021. Július 6, Kedd | 19:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Amikor valaki kap egy lehetőséget, különféle jogokat adunk a kezébe. Jóhiszeműen tesszük, azt feltételezve, hogy tisztában van a felelősségével és nem fog visszaélni vele. Tehát teszem azt, ha lesz egy jogosítványa, azzal autót fog vezetni és betartja a közlekedési szabályokat, nem pedig bedrogozva ámokfut az utakon, ha megbízzuk mondjuk egy állatvédő szervezet vezetésével, nem vált profilt, mert szerinte mégiscsak jobb lenne inkább üldözni az állatokat, vagy ha az ország irányítására lesz jogosult, az sem jelent korlátlan cselekvési szabadságot.

A demokrácia azt is jelenti, hogy négyévenként lehetőséget kapunk a korrekcióra. Aztán vagy élünk vele, vagy nem. Azt látva, hogy a választási hajlandóság mennyire alacsony nálunk, az ember arra gondol, hogy bennünket nem érdekel túlságosan a saját sorsunk, bármi történik, ha nem tetszik is, beletörődünk, abban a reményben, hogy majd ezt is túléljük valahogy. Ez kicsiben és nagyban is igaz, a családokban is, ahol a családfő sanyargatja őket, sokáig nem történik semmi, tűrnek és maradnak, pedig ki is lehetne lépni belőle. Ebben szerepe van az ismeretlentől való félelemnek is, mert jaj, istenem, mi lesz utána? És akár egy életen át viselnek el mindenféle megpróbáltatásokat, csak mert ezt már megszokták. Nagyanyámnak volt az a mondása, hogy rossz a rosszal, de rosszabb a rossz nélkül. Sokaknak lehet ez a mentalitása, nyilván országos méretekben is így gondolkodnak. Meg se fordul a fejükben, hogy másképpen is lehetne élni, bármit tesz a kormány, el kell fogadni, nekünk ez jutott és kész.

Orbán sorozatban teszi a megmagyarázhatatlan lépéseket – és most nem a belpolitikájára gondolok, mert az is vérlázító, de amit a nemzetközi porondon tesz, az végképp elfogadhatatlan. A napokban jelentette be nagy diadalmasan, hogy aláírta Európa szélsőjobbosaival a nagy megegyezést, hogy a jövőben majd ők együtt fognak dolgozni. És mi ehhez se szólunk semmit? Az, hogy a hívei természetesen egyetértenek, abban nincs semmi különös, azok akármiért lelkesednek, ha kinyilatkoztat valamit, de hát könyörgöm, ez a háborodott elme a mi nevünkben forgolódik a világban, úgy adja el magát, hogy őt a magyarok többsége támogatja, mintegy mi küldtük. Évtizedekig tart majd, mire lemossuk magunkról a megannyi bélyeget, amit ránk sütnek emiatt az idióta miatt. Mostanában egyre gyakrabban mondogatja, hogy talán nem is érdemes nekünk az unióban maradni, és a helyeslő kórusba olyanok is beállnak dalolni, mint az agyalágyult vén hülye Thürmer, aki még a legbőszebb fideszeseken is igyekszik túltenni a miniszterelnök nagyszerűségének magasztalásában.

Azok a magyarok, akik eléggé bátrak voltak ahhoz, hogy itthagyják az országot, egyre többen gondolják úgy, hogy meg kellene szabadulniuk a magyar állampolgárságuktól, olyan ritkán látogatnak haza, amennyire csak lehet, olyankor is csak azért, mert maradtak még itthon szeretteik, de sokakat ismerek, akik arra kérik a szüleiket, testvéreiket, hogy inkább ők utazzanak ki hozzájuk. Maholnap olyanok leszünk, mint a kannibálok földje, csak autóból, felhúzott ablak mögül mernek csak ránk csodálkozni, miközben fegyveres őrök vigyázzák a biztonságukat. Nemcsak az jogos, ha más országokban megfordulva nem dicsekszünk azzal, hogy magyarok vagyunk, ideje lenne, ha már magunk között is szégyellnénk magunkat.

Miféle emberek vagyunk mi? Már rég be kellett volna következnie, hogy amikor ez az idióta újabb mocsokságokat követ el a világban, haza se tudjon jönni többé, hogy ne engedjük leszállni a repülőt, amelyik szállítja, hogy az autóját ne engedjük be a határon. Egy kicsit is normális társadalom mindezt nem tűrné el, a töredékét se, de nálunk ez is belefér, sőt, sokak még üdvözlik is a szemétségeit. A legokosabb európai vezető, na persze, miközben egy birkát se lenne szabad rábízni, még ott is kitalálna valami elképesztőt, rábírni, hogy próbáljon meg repülni vagy váljon ragadozóvá, hiszen ha a birka továbbra is csak legelészne, az olyan hétköznapi. Rögeszméje a változtatás, semmi se jó úgy, ahogy van, majd ő megmondja, hogyan kellene, persze felborogatva mindent, mintha attól rettegne, hogy ha csak normálisan vezeti az országot, csak egy lesz a miniszterelnökök sorában, pedig ő nem és nem akar átlagos lenni.

Végignéztem a tisztavatást a várban, az egész ceremónia szánalmas volt, a korona másolatával, a történelmi zászlókkal, a díszlépésben masírozó új tisztekkel, belügyi rezesbandával, lovas huszárokkal, na és persze a legokosabb magyarral, aki a tábornokok hadával felmászott a tribünre, ott felolvasta az alkalomra szóló agyrémeit, majd miután elvonult előtte, neki tisztelegve az egész egyenruhás sereglet, visszadöcögött a fedezékbe. Mintha csak egy hajdani parádét láttunk volna április 4-én vagy november 7-én, már vizionáltam, lesz itt még díszszemle a Hősök terén (azt már csak nem viszi fel a várba), és ahogy itt előadta, hogy nálunk aztán biztonságos az ország, természetesen annak köszönhetően, hogy ő azzá tette, ott majd meghallgathatjuk az ömlengéseket valami olyanról, hogy a magyarok nyilait féli Európa. Nyilván sokan még meg is tapsolnák, főleg, ha az is benne lenne, hogy minden szülő arra neveli a fiát, hogy életét és vérét áldozza a hazáért.

Mi pedig meghallgatjuk majd, egyre kevésbé fog tetszeni, utána morgolódunk majd magunk között, aztán várjuk a csodát, hátha meghal végre, mert nagyon úgy néz ki, hogy csak ezen az áron fogunk tőle megszabadulni. Még abban is hiába reménykedünk, hogy kiöregszik, a hamut is itt készül mamunak mondani a címeres székében. Közben a mi életünk is eltelik és nagyon fogjuk a végén bánni, hogy nem döntöttük rá a csodálatos kolostorát sokkal korábban. Ez a szörnyeteg pedig szétnéz, és azt látja, hogy imádják, el vannak tőle ragadtatva, tehát bármit megtehet.

És meg is teszi.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!