Szeptember 27,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Fel sem kelni a legegyszerűbb

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,571,594 forint, még hiányzik 1,428,406 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Van az úgy, hogy az ember elveszít mindent. Manapság különösen elég egy apró megingás, egy baleset, egy megszűnő munkahely, egy hosszabban elnyúló betegség, és már meg is indul az ember a lejtőn. Csúszik a csekk befizetéssel, majd a törlesztővel, kimerülnek a tartalékai, már a rokonok és barátok sem tudnak segíteni, mert nekik sincs miből, nincs már mobiltelefon és nincs internet, így esély sincs az álláskeresésre, aztán már a buszjegyre sincsen pénz, már a szekrényben sincs olyan ruha, amiben egy állásinterjún meg lehetne jelenni, szekrény sincs, kenyér és krumpli lett belőle, de már az is elfogyott. Sokkal gyorsabban megy ez, mint bárki gondolná.

De van olyan is, akinek nem kell végigvernie magát a szakadék aljára vezető meredeken, mert eleve oda született. A szakadék aljára. Onnan kellene valahogy kikapaszkodni. Ez egyedül szinte megoldhatatlan feladat.

Itt, a szakadékban született Józsi és Klári. Mondhatnám azt is, hogy a pokolban, hiszen mi másnak lehet nevezni azt, amikor a saját családja árulja el a gyereklányt, aki 12 éves korára maga is anya lesz, majd újra és újra? A mesékben gyakran, a valóságban nagyon ritkán vannak csodák. Klári és Józsi megtalálta a maga csodáját. Egymásba szerettek, ki akartak lépni az örökül kapott pokolból. Dolgoztak szorgalmasan, hogy a gyerekek ne szenvedjenek szükséget, de bizony a baj egyre nagyobb lett. Józsi közmunkája megszűnt, az örökölt, ám kölcsönnel terhelt (nem Józsiék vették fel a hitelt, hanem az örökhagyó) házat árverésre írták ki. Úgy tűnt, véget ért a tündérmese, mielőtt elkezdődhetett volna. Minden hiába, a szakadék mélye elnyeli ezt a családot. Is. Hiszen ha nincs hol lakniuk, a gyerekeket is elveszítik. Már semmijük nem maradt a gyerekeiken és az egymás iránti szerelmükön kívül.

Ritkán, nagyon-nagyon ritkán, de néha kiderül, hogy igenis vannak csodák. A csodát most egy apró közösség, egy baráti társaság hozta el a kétségbeesett, levegő után kapkodó, de a túlélésért minden erővel küzdő családnak. Ők valamiért úgy döntöttek, ha ennyire élni akar ez a kis szeretetközösség és ha maguk is mindent megtesznek a túlélésért, akkor segítenek nekik ebben a harcban. Szerveztek, dolgoztak, gyűjtöttek. A múlt idő valójában folyamatos jelen, hiszen most is tart. Volt, aki pénzzel, más tárgyi adományokkal és megint más adminisztratív segítséggel állt melléjük. És bizony szükség is van erre is, a jogi segítségre is, mert a szegénységnek megvannak a vámszedői. Például az a szolgáltató, amelyik véletlenül kétszeresen számlázta ki a szolgáltatást, és duplán szedte be a pénzt azoktól, akiknek a napi betevő is komoly gondot jelentett. Ezt a jogtalanul elvett pénzt talán majd vissza lehet szerezni. A család lakhatási gondját talán meg lehet oldani. És lett bútor, szőnyeg, babakocsi, edények. Megteltek a kamra polcai. Volt már ilyen sokszor, többnyire addig működik, ameddig érkeznek az adományok.

Ebben az esetben a folytatás teljesen más irányban halad tovább. A család nem csak a pillanatnyi túlélésre kapott esélyt, hanem arra, hogy megvalósíthassák a legnagyobb álmukat: jövőt építhessenek maguknak. Kaptak vetőmagot és ők elültették, palántát neveltek. Kaptak ásót, kapát, metszőollót és ami kell, beültették a kertet. Kaptak deszkát, hogy ólat építsenek. Kaptak keltetőt és tojást. Eszközt kaptak ahhoz, hogy a férj alkalmi munkát vállalhasson, mellette saját kezével rendbe hozhassa a házat, és eszközt ahhoz, hogy megtermelhessék az élelmüket, hogy a felesleget elcserélhessék vagy eladhassák. Ahhoz kaptak segítséget, hogy a maguk lábára állhassanak. A segítő közösség soha nem oldott meg semmit a család helyett, hanem segített a megoldásban.

Nem sok idő, egy év sem telt el, ma már terem a kert, malacok, kacsák, libák zajonganak a ház körül, tyúkok termelik a rántottának valót. Kell is, mert a legkisebb gyerek magán hordozza a múlt emlékeit. Az anyja masszívan éhezett a terhesség alatt, a kicsi súlyos vérszegénységgel született. A gondos orvosi kezelésnek hála életben maradt, folyamatosan javul az állapota, fejlődésben már utolérte a kortársait, és soha nem hervad le a kis arcáról a mosoly. Szeret élni.

Az apa – aki régebben a saját erejéből kitanult szobafestő-mázolónak, OKJ-s bizonyítványa is van, megtanulta használni a számítógépet, elméleti tudást szerzett növénytermesztésből, állattenyésztésből, méhészetből (ezeknek azóta már nagy hasznát veszi) – eldöntötte, hogy érettségit szerez. Mégpedig azért, hogy utána továbbtanulhasson. És ez a vállalás sokkal nehezebb, mint gyerekként beülni a padba, amikor semmi más feladat nincs, csak a tanulás. Itt be kell hozni a lemaradást, onnan lehet tovább lépni, mindezt úgy, hogy közben pénzt is kell keresni és a családról is kell gondoskodni.  Ez az ember példát akar mutatni a gyerekinek és mindenkinek, hogy igenis van kiút, ha nagyon akarja az ember, ha tesz érte, ha dolgozik érte és ha kap segítséget az induláshoz. Remélem, sikerülni fog. Nekik szerencséjük van, de még csak az út elején járnak. Rengeteg a tennivaló, főként a múlt koloncait kell levetni. Amikor az ember a napi kenyérért küzd és kilátástalan az élete, amikor igyekszik megfelelni a hatóságoknak, de nem is igazán érti, mit akarnak tőle, mit vonnak vagy követelnek és miért, azt sem tudja kibogozni, hogy esetleg indokolatlan a követelés, más tartozását akarják rajta behajtani, akkor össze tudnak gyűlni a bajok. És össze is gyűlnek. Ezeket kell kibogozni és egyenesbe hozni, hogy tiszta legyen előttük az út.

Nem nagy projekt ez, csak egészen apró. Nem sok család – pedig nagyon, de nagyon sokan rászorulnának és sokan meg is érdemelnék a segítséget -, csak egy. Talán éppen ezért működhet, de persze mindig ott van a bukás lehetősége. Én bizalmat szavaztam Józsiéknak. Nálunk időnként felgyűlik annyi tányér és bögre, hogy már tárolni sem tudjuk, nemhogy használni. Ruhából is több van az indokoltnál. Könyvek is akadnak, talán színes ceruza, rajzlap is a kicsiknek. Ha lenne időm és értenék mondjuk a joghoz, abban is segítenék, de sajnos nem tudok. Hátha van itt közöttünk valaki, aki igen. Aki úgy gondolja, a [email protected]-on tudja jelezni. A családot itt lehet megkukkantani. Nem állítom biztosan, hogy ez egy sikertörténet, de ha fel sem kel az ember a földről, akkor biztosan nem esik el, ám nem is jut el a célig soha.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!