Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Kincstári állapotok 

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Már régóta gyanakszom. Igazából persze arról van szó, hogy egyáltalán nem értek a pénzhez, ami nem olyan nagy csoda, vagyunk így jónéhányan, fel is tűnt már ez a kormánynak, ezért kezdeményeztek mindenféle programokat annak érdekében, hogy a népesség hülyébbik felének – vagy háromnegyedének – okosításokat indítsanak, amelyeknek keretében igyekeznek bennünket a pénzügyi tudatosságra rábírni. Ez valahogy úgy néz ki, hogy hozzáértő szakemberek ellátogatnak némely iskolákba és ott előadásokat tartanak a diákoknak ebben a témakörben. Azt nem tudom, milyen sikerrel működik a dolog, az én szegényes képzeletem szerint lehetnek ennek nehézségei, mivel ahhoz, hogy az ember pénzügyileg tudatos legyen, mindenekelőtt arra lenne szükség, hogy egyáltalán legyenek pénzügyei, viszont országunkban a népesség nagyobbik része mentes az efféle gondoktól. Természetesen van bankszámlánk és azon megjelennek különféle összegek, többnyire ha hó végére nem nullázzuk le, attól már elönt bennünket a boldogság, de hogy említésre méltó tartalékok képződjenek, arra általában nem kerül sor. Ha lenne, akkor se lenne, mert végtelen számú lemaradásunk van, amelyekre már régesrég költenünk kellett volna, de nem állt módunkban. 

Az államkincstárat is valahogy úgy képzeli el a kisember, hogy van valahol egy hely, ahol halomban állnak a bankók és onnan lapátolják ki a milliárdokat – nem szívesen gondolnánk bele, hogy az ország pénze leginkább csak számokban létezik, másfelől viszont jóféle bizsergést érzünk, ha ezzel együtt az is tudatosul bennünk, hogy ez mindenkire érvényes, tehát Mészáros Lőrinc mesés vagyona is tulajdonképpen csak fikció. Láthattuk az Opus-részvények ingadozását, hol zuhannak, hol emelkednek, igazából bármikor megtörténhet, hogy máról holnapra nem fognak érni egy garast sem, akkor aztán jól elszegényedik – elképzelhetetlen? Most persze igen, de ha történik valami kedvezőtlen fordulat, akár be is következhet. Jó, nyilván azért ő már nem úgy szegényedne el, ahogy mi szoktunk, hogy még a mindennapi betevőre sem futja, de neki azért nagy csapás lenne, ha mondjuk pénzzé kellene tennie Andika gyémántgyűrűjét a szokásos adriai kikapcsolódás fedezéséhez. 

Az államkincstár mostanság úgy fest, mintha feneketlen lenne, újabb és újabb milliárdok kerülnek belőle elő, azt a képzetet keltve, hogy telik itt bármire, ha akarják. És itt jön az, hogy miért is gyanakszom és mire. Mintha itt csak újabb és újabb ügyes pénzügyi számításokat végeznének és úgy jutnának erre az eredményre, valahogy úgy, mint amikor a devizahitelek forintosítása történt, hogy végül a nemzeti bank busás haszonnal végezte el a műveletet, amely haszon természetesen a bankot illette meg, alig bírtak helyet találni a töméntelen sok nyereségnek, miközben a hitelesek pórul jártak, viszont nem szólhattak egy szót se, hiszen járhattak volna sokkal rosszabbul is.

A következő kormány – tételezzük fel, hogy másféle lesz a következő kormány – nem lesz könnyű helyzetben, hacsak el nem sajátították időközben ezt az illiberális gazdaságpolitikát, mert ha másféle módon kezdenek el számolni, könnyen kiderülhet, hogy valójában üres a kincstár. A NAV-ot egyelőre még nem adták koncesszióba, de most már, ha jól megnézzük, mindent kiszerveztek, nem is tudom, létezik-e más út, mint az újra államosítás, vagy a csoda tudja, hogyan és miből jut majd az állam forrásokhoz. Az biztos, hogy nagyon bátornak kell lennie, aki működőképessé akarja majd tenni az országot, nagyon úgy néz ki, hogy kénytelen lesz drasztikus lépéseket tenni. 

Ha én miniszterelnök-jelölt lennék (szerencsére nem vagyok, és könnyen lehet, hogy aki majd az lesz, másképpen látja a helyzetet, mint én), alighanem abban reménykednék, hogy győzzön inkább a Fidesz, persze ne nagyon, kétharmaduk semmi esetre ne legyen, és ami előttünk áll a közeljövőben, küszködjenek inkább ők vele. Ha a parlamentben gyakran zátonyra futnának a jobbnál jobb előterjesztéseik, a számmisztikájuk se tud működni akadálymentesen, a lóláb kilóg majd hol itt, hol ott, és ha ledől a Patyomkin-díszlet, előtűnik a mögötte lévő sivár pusztaság, ami persze eddig is ott volt, csak éppen nagyon sokan nem látták. Hogy valóban nem látták, vagy csak nem akarták látni, azt nem tudom, de nekik nyilván nagyon is megfelelnek az illúziók, és ha egy kormányváltás után kiderülne az igazság, semmiképpen nem lennének hajlandóak azzal szembenézni. Amennyiben az új kormány alatt előjönnek mindenféle problémák, természetesen azt úgy magyaráznák, hogy azokat az új teremtette, mert ugye a Fidesz idején ilyesmiről szó se volt, nem beszéltek róla, tehát nem is létezett. 

Növekvő érdeklődéssel várom a választásokat. Természetesen én az összefogásra fogok szavazni, de ha nem lesz győzelem, nem érzek majd csalódottságot. Inkább kárörömet, még akkor is, ha mi isszuk meg a levét. 

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.