Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Esélylatolgatás 

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mostanában egymást érik a sorsdöntő események. A minap ugye legyőztük a franciákat 1-1-re, utána napokig úsztunk az örömmámorban, hiszen megvalósult egy álom, visszaszereztük a magyar futballt, most pedig átvette a helyét a reménykedés. Már csak a németeket kell megverni, ráadásul idegenben, hogy a továbbiakban is ott lehessünk az Eb-n. Végül is bármi megtörténhet, a labda gömbölyű, a német játékosoknak is csak két lábuk van, ráadásul a szövetségi kapitány is bizakodó. Nem is beszélve Willi Orbanról, aki valahogy úgy beszélt a szerdai meccsről, mintha biztos lenne a magyar győzelemben.

A szurkolói véleményt némileg árnyalja a Tippmix, amely a németek győzelmét valószínűsíti, az odds 1,2, ellenben a magyar győzelemre 9,5 – én mondjuk döntetlenre tippelek, az is eléggé jól fizet, jelenleg 8,5-nél jár. Nem mintha hihetőnek tartanám, de miért vágynék 1,2-szeres nyereményre? Legfeljebb veszítek. 

Elgondolkodtam, mit eredményezne, ha mégiscsak győznének a magyarok? A fergeteges boldogságon túl lenne-e más hozadéka? Tartok tőle, hogy semmi jó nem származna belőle, csak még tovább ferdülne ez a fociközpontúság, ami, hogy Szijjártó szavaival éljek, káros és veszélyes, kissé jobban, mint hogy milyen színekkel világítanak meg egy stadiont. Azt volt szerencsénk látni, mire volt jó a franciákkal elért döntetlen, a németek feletti győzelemből egyenesen az következne, hogy kikiáltanánk magunkat a futball királyainak és úgy éreznénk, hogy a továbbiakban minden megváltozik, előre köszönnek nekünk a nagyhatalmak és legalább két fejjel magasabbak leszünk mindenkinél – természetesen nem mindenki, csak az igaz magyarok, kivéve a libernyákokat.

A leginkább persze Orbán Viktor diadala lenne ez, aki előre látta a jövőt és nem sajnált pénzt fektetni mindebbe, ami most íme, meghozta a gyümölcsét, bezzeg az ellenzékiek mind egy szálig csak akadályozni próbálták, úgyhogy az ilyeneknek nincs joguk, hogy örüljenek, semmi részük benne, semmi közük hozzá. Mindez a miniszterelnöknek köszönhető kizárólag. Na jó, egy kevés része van benne a csapatnak is, bár a vezér nélkül nem is létezhetnének. 

Szóval valami ilyen következne be egy esetleges magyar győzelem után, persze nem kétséges, hogy ez úgyszólván lehetetlen, ezzel együtt semmi sem kizárt és mindig van remény, de hát mindent bevetni valamivel korábban kellett volna, az utolsó pillanatot megvárni, hogy majd akkor megmentjük a helyzetet, nem szerencsés, olykor beválik, de többnyire azért nem.

Na de lesz, ami lesz, egy diadalt már arattak a magyarok, az UEFA megtiltotta, hogy kedvük szerinti fényekben pompáztassák a stadiont a németek, úgyhogy a színek már nem fogják zavarni a játékot. Bízzunk benne, hogy az utazó magyar szurkolótábor a mérkőzés után az eredmény feletti örömében vagy bánatában nem ad ízelítőt a hagyományainkból, nem ver szét semmit és nem gyújt fel autókat például. 

A csapat pedig játsszon, amilyen jól csak tud, és bár nem vagyok erre jogosult, hadd kívánjak nekik erőt, kitartást és szerencsét – mellesleg meggyőződésem, hogy mi, hazaárulók valamennyien így vagyunk ezzel. Ha illik, ha nem.