Szeptember 26,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ezúttal legalább nem a valóságtól fekete kordonokkal elszigetelve üzentek a pórnépnek

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,518,604 forint, még hiányzik 1,481,396 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hullámos jó reggelt kívánok mindenkinek! Járványhullám után most éppen hőhullámot tartunk, és ebben sincs semmi vicces. A 34-38 fok nem feltétlenül az a hőmérsékleti tartomány, ahol az ember komfortosan érzi magát a bőrében. Kivéve ha valami kellemesen hűs vízben ázik, és közben kikapcsolja az agyát.

Kezdjük onnan a vidám vasárnap tiszteletére, hogy Angel Merkel nyugdíjba vonulás előtt álló német kancellár aggódik a teltházas Eb-meccsek miatt. Amilyeneket köztudottan kizárólag Budapesten tartanak, sehol máshol. A kancellár egy sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy bár Németországban jelenleg alacsony az új koronavírusos esetek száma, de a delta variáns terjedése az új esetek számának növekedéséhez vezethet (lásd: a vesztegzár alá került Lisszabon esetét), ezért „nem tehetünk úgy, mintha a koronavírus-járványnak vége lenne”.

„De amikor más európai országokban teljesen megtelt stadionokat látok, akkor egy kicsit szkeptikus vagyok, hogy ez a helyes válasz-e a jelenlegi helyzetre”

– így fogalmazott Merkel, és nekem az jutott eszembe, hogy talán mindenkinek jobb lenne, ha ezt az aggodalmát hagyná a fenébe a kancellárasszony. Már csak azért is, mert egy évtizede ezzel szórakoztatja ő is, illetve más illusztris, nehézsúlyú nyugati politikustársa is az európai közvéleményt. Finom utalásokat tesznek, a sorok között üzengetnek, az egyik szemöldöküket felhúzza, félszájjal mondanak valamit, és idétlenül toppantgatnak is talán. Jellemzően olyankor, amikor nem lehetne mást tenni, mint az asztalra csapni, és egyenesen beszélni. Nincsenek más európai országok, ahol teltházzal mennek a meccsek, egyetlen ilyen ország van, a torna 11 helyszíne közül csak Budapesten rendeznek telt házas meccseket.

Úgyhogy szerintem ha egy évtizede nem aggódott annyi mindenért, amiért kellett volna – az uniós polgárok adófizetői pénzének lenyúlásától az Európai Unió demokratikus-jogállami kereteinek Moszkvából irányított felbombázásáig -, akkor Merkelnek hagyni kéne a teltházas meccsek miatti aggodalmat. Az egyetlen eredménye, hogy a felfuvalkodott toporzékolási különítmény a maga jól ismert stílusában visszaugat, hogy nem kell miattunk aggódni, tetszettek volna gyorsabban oltani, mint mimagyarok, és akkor máshol is lehetne teltház és frenetikus hangulat. Amihez képest az elsikkadó igazság az, hogy a legtöbb Eb-meccset rendező országban egyáltalán nem lényegesen rosszabb az oltottsági arány, mint Orbánisztánban, a keleti vakcinákkal megszerzett előny hamarosan teljesen elolvad, az egyetlen nagy különbség az, hogy más kormányokkal ellentétben az Orbán-kormány pont leszarja, hogy lesz, vagy nem lesz következménye annak, hogy több mint 60 ezer embert összeeresztenek a Puskás Arénában.

Ami a szintén elsikkadás által fenyegetett egyebeket illeti. Mielőtt a magyar válogatott teltház előtt, extrém kánikulában, hősies döntetlent focizott tegnap a világbajnok franciák ellen, a NER krémje, színe, java és virága a Pesti Vigadóban randevúzott, és tartott zártkörű, köldöknéző bulikát. Abból az alkalomból, hogy 30 évvel ezelőtt, 1991. június 19-én az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarországot. Ha jól tájékozódtam, akkor ezúttal a fekete fóliás kordonokat mellőzték, voltak olyan bátorok, hogy ezúttal a valóságtól nem fekete kordonokkal elszigetelve üzentek a pórnépnek, hanem. A „30 éve szabadon” szlogen mögé felsorakozva, A magyar függetlenség napja címmel ellátott, belterjes Fidesz-konferencián licitáltak egymásra az egyfelől émelyítően patetikus, másfelől közröhejesen szabadságharcos nagyotmondásban, veregették egymás vállát, és megünnepelték, hogy az Orbán nevű hős egymaga kitessékelte az itt állomásozó szovjeteket. Lássuk be, ahol a törzsfőnök mellett például a Varga Juditból és Schmidt Máriából álló hölgykoszorú is beszédet mond, az több mint figyelemre méltó. Van bőven miről elterelni a figyelmet, a Fudan-korrupció és a homofóbbá átírt pedolfiltörvény után.

Kifejezetten érdemes lesz majd részletesebben szétszedni a haza jogászfutballista bölcsének belső fogyasztásra szánt, az Európai Unió jövőjével kapcsolatban megfogalmazott úgynevezett téziseit (megint 7 pontba szedte őrült gondolatait), de mindenekelőtt azt a kérdést kell feltennem: az a tény, hogy harminc éve az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarország területét, az a tény, hogy Magyarország 30 évvel ezelőtt elutasította a diktatúrát, az harminc évvel később a Fidesz, Orbán és a NER magánügye? Normális az, hogy összesereglik az állampárt és mindenki mást kizárva, megünneplik és megünnepeltetik saját magukat? A 30 éve kivívott függetlenség és szabadság nem közös nemzeti ügy? Ez az ő privát szabadságuk és függetlenségük? Mennyire beteg, hogy egy ilyen rendezvényt zárt körben tartanak, oda senki mást nem hívnak meg, senki más nem teheti be a lábát, aki nem ők? Mert majd ők megbeszélik egymás között, és kinyilatkoztatják a miheztartást. Már az is kisebb tragédia, hogy az önjelölt, küldetéstudatos harcművész és bátor függönyfetisiszta véresen komolyan gondolja, hogy ő és az ő ánuszrózsáját alázatosan kényeztető udvartartása Európa utolsó, máig élő szabadságharcos gárdája, hogy az Európai Unió beteg, hanyatlik és nekik kell visszatéríteniük a helyes útra, hogy pont olyan szájhősökre van szüksége az EU-nak, mint ők, de akkor most már ez hivatalos? Magyarország egyik végétől a másikig a Fidesz tulajdona, itt minden az ő érdemük, az ő dicsőségük, és csak rájuk tartozik? Minden, ami 30-50-150 évvel ezelőtt történt az ő örökségük, amihez senki másnak nincs köze?

Ami a szovejetek kiebrudalásával kapcsolatos tartalmi részét illeti a papírból felolvasott, a túlságosan jól ismert rángatozó mozdulatok kíséretében gépiesen előadott beszédnek: már nem is dühítő, inkább mélyen szomorú, hogy Moszkva felcsúti illetőségű uniós trójai falova, aki a minap éppen egy orosz sormintából íródott gyalázatos homofób törvénnyel taposott bele a saját állampolgáraiba, aki pragmatikus diplomáciának hazudva árusította ki fasz tudja hány évre titkosított szerződések kíséretében az országot Putyin elvtársnak (a másik felét Pekingnek ajánlotta fel a szuverenitásra hivatkozva) saját magát a demokraták demokratájának, a kommunizmus legyőzőjének tartja. Akkora demokrata –  a hétpontos ámokfutás egyetlen pontjára van itt most idő -, hogy az európai polgárok által megválasztott Európai Parlamentet zsákutcának nevezte. Ezt gondolja a parlamentarizmusról és a demokrácia egészséges működéséről a jelenkori politikatörténet legnagyobb szélkakasa. Aki arra jutott, hogy mivel az Európai Parlamentben nem az ő szolgái ülnek kétharmados többségben, akkor az Európai Parlament nem is legitim, úgyhogy inkább a nemzeti parlamentből delegáljanak képviselőket az Európai Parlamentbe. Ööö… Tehát miután a 2019-es EP-választás nyomán nem az ő szélsőjobbos, neofasiszta cimborái szerezték meg a többséget, és az Európai Parlamentet nem lehet a Karmelitából ugráltatni, át kéne írni a szabályokat, másképp kéne összerakni az EP-t. Nem mondom, hogy meglepő fordulat, de hogy egy újabb önleleplező beismerő vallomás, azt igen. Remélem, azt nem kell megérnem, hogy Orbán döntse el, hogy kiket szabad, kiket lehet delegálni az Európai Parlamentbe, hogy meggyógyuljon az uniós demokrácia.

Erre a súlyos delirálásra még biztosan visszatérünk, de a napindító végére egy általános műveltségi felvetésem lenne. Amivel egyáltalán nem akarok ünnepet rontani, hiszen a világbajnok franciák elleni döntetlen az elmúlt évtizedek alighanem legelvitathatatlanabb, de legalábbis leglelkesítőbb futballteljesítménye. Minden szempontból. Miután a sajtó tegnap közelről követte a szurkolók vonulását, volt alkalmam művelődni ebben a tárgykörben, ezért azt a kérdést szeretném feltenni, hátha valaki tudja a választ: a szar Szlovákia, szar Románia, kinemugrálbüdösromán vagy éppen buzi franciák rigmusok részét képezik annak a folklórnak és tágabb értelemben vett kultúrának, amelyet minden, Magyarországra vendégként érkezőnek tiszteletben kell tartania? Ez az a kultúra, amihez ragaszkodunk, amit nem vehetnek el tőlünk? Ez különleges és védelemre szorul? Másképp nem lehet kiszurkolni a magyar csapat győzelmét, csak ha közben megvetően köpködünk, sértegetünk és alázunk másokat? Belátom, nem értek én ehhez a szubkultúrához, nem beszélem a rajongásnak ezt a sajátos nyelvét, még az is lehet, hogy a megfelelő irányból nézve ez a normális. De ha ezt a kultúrát féltjük például a térdelő írektől, az szerintem annyira lent van, hogy odáig le sem lehet látni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!