Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Hivatásos rettegők

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az éj leple alatt egy „bátor” LMBTQ-provokátor a házunk elé festette szivárványszínnel: #acsaládazcsalád. Látszólag ez egy jópofa geg, látszólag könnyen eltakarítható, mert csak festék, látszólag nincs ebben semmi különös. De valójában zaklatás. Valójában egy erőszakos és agresszív kisebbség a magánélet határait durván megsértő provokációja. Valójában fenyegetés.

El a kezekkel a családunktól! Ezt nem fogjuk tűrni.

Ezek Fodor-Horváth Zsófia szavai, aki a 888 nevű propagandaoldalon közölt cikkében, úgy állította be a szivárványszínű festegetős akciót, mintha legalábbis valaki a családja életére tört volna. Az eset nyilván összefügg a fideszes homofób törvénnyel, amelyet nemrégiben fogadott el a Parlament. Ez a törvény nem csak idehaza, de egyáltalán nem meglepő módon a nemzetközi térben is hullámokat vetett. Magyarország (egyelőre) mégiscsak egy uniós tagország, amely lassan úgy tekint az LMBT-csoport tagjaira, mint akik bűnösök azért, mert másként élik életüket, mint a megszokott. Az Orbán-kormány tulajdonképpen már évekkel ezelőtt háborút indított e közösség tagjaival szemben, ettől a konkrét húzástól pedig szavazatokat remél a jövő évi választásokra.

Én valahogy kétlem, hogy ez a terv be fog válni, hiszen többet veszítenek ezzel a viselkedéssel, mint amennyit nyernek. A magyar társadalom ugyanis messze nem annyira homofób, mint azt Orbán hiszi, vagy reméli. Vannak persze problémák, ezt nem vitatja senki, de kétlem, hogy a ténylegesen homofób szavazók száma olyan jelentős lenne, ami miatt megérte volna ez hadjárat. Fodor-Horváth nyilván a kormány oldalán áll ebben a „harcban”, azonban szerintem kissé félreértelmezte a házuk elé festett szót. Itt ugyanis semmi másról nincs szó, mint hogy az LMBT-közösség tagjai is egyenlő jogokat szeretnének maguknak. Egyáltalán nem többletjogokat akarnak, ráadásul nem fenyegetnek senkit, egyszerűen és érthető módon csalódottak és dühösek.

Az más kérdés, hogy miért pont oda írták fel ezt a szót, hiszen Fodor-Horváth hatása az országos politikára körülbelül annyira jelentős, mint mondjuk az enyém. De a történetben mégsem ez az érdekes, hanem az, hogy G. Fodor neje fenyegetésnek tekinti azt, hogy valakik egyenlő jogokat szeretnének. Agresszívnak, fenyegetőnek nevezte azt, ami nem több egy krétarajznál. Bár tudom, a rendőrség is retteg mondjuk az MKKP járdafestőitől, de ez talán mégis egy új szintet jelent a rettegésben. Hiszen a fenti sorok csak a cikk kezdetét jelentik, ennél tovább is ment a szerző:

Régen is jelöltek meg házakat. Akkor sárga csillagot tűztek emberekre. Most szivárványszínű betűket festenek a hagyományos családmodellt követő, férfiból, nőből és gyerekből álló családok háza elé. Ez nem békés, nem elfogadó, ez nem toleráns, idejönni éjszaka a házunk elé, miközben bent alszunk. A jövő héten mi lesz? Tojást dobnak a házra? Bezúzzák az ablakot? Vagy a kapunkra akasztanak egy kötelet?

Az LMB-közösségnek nem azzal van baja, hogy a többség nem ugyanúgy él, ahogy ők, hanem azzal, hogy vannak, akik képtelenek elfogadni őket, akik másként élnek. Olyan törvényeket hoznak, amelyek következtében megkülönböztetik őket, másodrendű állampolgároknak tekintik őket. Azzal egyetértek, hogy nem Fodor-Horváthék háza elé kellett volna festeni ezt a szót, de azzal már nem, hogy valaki ezt fenyegetésnek, már-már a sárga csillaghoz hasonló megkülönböztetésnek tekintse ezt. A nemzeti oldal képtelen toleránsan viselkedni, képtelen arra, hogy elfogadja, hogy vannak melegek, akik nem betegek, hanem egyszerűen a saját nemükhöz vonzódnak, sőt olyanok is vannak, akik nem érzik boldognak magukat a saját bőrükben. Ezt az érzést nem felerősíteni kellene bennük, hanem el kellene fogadni, ezzel is megkönnyítve az ő életüket.

Az LMBT-közösség tagjai nem válnak hirtelen heteróvá csak azért, mert az lenne a megfelelő a kormány számára. Ők így éreznek, és mindig is így éreztek. Egyszerűen csak azt szeretnék, ha békén hagynák és elfogadnák őket, végül is Európa fejlettebb országaiban ez már évtizedekkel ezelőtt megtörtént. De Magyarországon ahelyett, hogy az elfogadás felé haladnánk, hatalmas lépésekkel haladunk vissza az időben. Képtelenek vagyunk a saját magánéletünkkel foglalkozni és arra koncentrálni, hogy boldogok legyünk. Mások életébe próbálunk beleszólni, miközben ahhoz nekünk az égvilágon semmi közünk sincs. A feliratot felrajzoló illető célja nem az volt, hogy elítélje azokat, akik a megszokott családmodellben élnek, hanem az, hogy ezek az emberek is felfogják, hogy vannak akik másként élnek, mert ezt dobta a gép.

Semmi fenyegető nem volt ebben a szóban, ezt csupán Fodor-Horváth vette így, amiből írhatott egy értelmetlen cikket. Nyilván lesznek olyanok, akik egyetértenek majd vele, és úgy gondolják, hogy elfogadhatatlan ez a cselekedet, de aki képes a szavak értelmezésére, annak nem okozhat gondot az, hogy felfogja, mi is volt a valódi üzenet. Bármekkora visszhangja is volt a törvénynek, az nem fog megváltozni, addig legalábbis egészen biztosan nem, ameddig Orbánék vannak hatalmon. Mondhat, tehet bármit is az EU vagy különféle szervezetek, annak semmiféle ráhatása nincs a magyar törvényekre. Az LMBT-közösség tagjai tehát legalább még egy fél évig kénytelenek lesznek ezzel együttélni, amit érthetően nem akarnak elfogadni. Az ő problémájuk viszont valódi, szemben a Fodor-Horváth-félék rettegésével a semmitől.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.