Július 24,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Tiltott sorok

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,219,305 forint, még hiányzik 1,780,695 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Végül mégiscsak megszavazták… Nem kívánom ismételten kommentálni, viszont: van ennek a szégyenletes „törvénynek” egy mellékzöngéje, melynek keretében néhány hónapja könyveket daráltak le. Most megint felmerült, hogy mit olvassunk, nézzünk, mi az, ami károsan befolyásolja a gyerekek és úgy általában a „köz” gondolkodását, irányultságát, meg a még mit tudom én mijét. Megmondom őszintén, mikor szóba kerültek a gyerekmesék, gyerekeknek készült filmek „kordában” tartása, elfogott a röhögés. De tényleg. Micsoda mételyben nőttünk fel!

Itt van pl. a mindenki által szeretett Mazsola és Manócska – később Tádé is csatlakozott. Miről is szólt ez a mese? Egy meghatározhatatlan nemű, humanoidnak látszó kedves lény felnevelt egy (majd még egy) állatkát. Aztán itt van a Futrinka utca: egy nőnemű macska egy rongybabával él, és nem titkolt vonzalmat táplál egy kutya iránt. Rémusz bácsi meséi: egy fekete öregember ölébe vesz egy fehér kisfiút, és mesél neki. De lépjünk tovább. Kicsi unokám jóvoltából kénytelen voltam megismerni a mai kisdedek által kedvelt meséket. Itt van mindjárt Bogyó és Babóca. Két kiskorú, akik szülői felügyelet nélkül élnek és szédelegnek össze-vissza mindenféle más fajhoz tartozó állatokkal. Aztán Bing, aki egy szintén szülő nélküli nyúl, és egy meghatározhatatlan fajtájú lénnyel tölti a napjait, aki segít neki fürdeni és még a wc papír helyes használatát is megtanítja neki. Ráadásul egész nap szintén szülőtlen nyulakkal meg mindenfélékkel lófrál egész nap. (A csúcs, hogy az egyik kisnyúlnak van egy kistestvére, de hogy kitől, azt soha nem tudjuk meg…) Az egyik kedvencem az Úgy szeretlek téged című opusz, amiben a Nagyvadnyúl egyedül neveli kisfiát, a Kisvadnyulat! Végre egy család! Illetve nem tudom, mert hogy anyuka nincs… Nem is sorolom tovább…

Lépjünk kicsit vissza: olcsó fogás lenne felemlegetni gyerekkorunk Grimm és Andersen meséit, melyek telve vannak erőszakkal, gyilkolással, halottgyalázással… Mióta megtanultam olvasni, szó szerint faltam a könyveket. Bármit, ami az utamba került. Kiskorúként természetesen csak a gyerek könyvtárat látogathattam, de amint kinőttem belőle jöttek a többiek. Tizen-huszon évesen olvastam Jean-Paul Sartre-tól az Egy vezér gyermekkorát, Boris Viantól a Köpök a sírotokra-t, és persze a Tajtékos napokat, meg a többit. Végig bőgtem James Baldwintól a Giovanni szobáját meg a Ha a néger utca beszélni tudna-t. Aztán ott vannak még az olyan „felháborító” könyvek, mint Kerouac, Villon, Poe, Oscar Wilde, Colette, Updike stb. művei. A életrajzi regényekről már ne is beszéljünk… Munkácsy, Toulouse-Latrec, Goya, Gaugain…. csupa „beteg” ember. Mind-mind olyan írásmű, amiből megtudhattam, hogy nem mindenki olyan, mint én. És nagyon szerettem őket.

A mostani „állás” szerint ezek mind-mind darálóba valók. Én viszont nem értem: ezeken nőttem fel, boldog vagyok, hogy én még olvashattam őket, sokat tanultam belőlük. Jelenleg ott tartunk, hogy lassan már a Harry Potter is tiltólistára kerül, pedig neki köszönhetem, hogy a gyerekeim (meg szerintem más gyerekei is) rákaptak az olvasásra. Jó ideje nem nézek tévét, viszont rákaptam a régi, általam kedvelt sorozatokra, melyeket akár főzés, akár cigitöltés közben is élvezhetek drága kis laptopom jóvoltából. Most éppen egy, az 1800-as években egy vadnyugati kisvárosban játszódó sorozat van terítéken. Tegnap este furcsa véletlenbe „csöppentem”. A főhősnő egy csomó könyvet örökölt az édesapjától, de mivel a pici házában nem volt elég hely, létrehoztak egy könyvtárat. A nagy sikerre való tekintettek a város tiszteletese is betévedt, és egy-két kötetbe belelapozva felháborodott a felhozatalon. Azonnal elkobozta az általa helytelennek tartott könyveket, majd a feltüzelt lakosság segítségével könyvégetést rendelt el… A főhősnő és családja próbálta menteni, ami menthető, miközben a többi lakos éppen az istentiszteletre tartott. Dr. Quinn (mert hogy róla van szó) egyszer csak talált egy félig megperzselt, elázott könyvet, amit magához ölelve bement a templomba, és átnyújtott a tiszteletesnek azzal, hogy ez a könyv tele van vérrel, bigámiával, szodómiával, gyerekgyilkosságokkal, árulással, vérfertőzéssel. A lelkész diadalmasan átvette. A hívek kíváncsiak voltak, hogy vajon mi ez a könyv. A lelkész csak akkor nézte meg a címet: a Szent Biblia…

Sági Zsuzsanna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!