Július 24,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Tündérországról álmodozni 

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,219,305 forint, még hiányzik 1,780,695 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Létezik egy Székelyország Tündérkertje, ráadásul messzire se kell menni érte, Kispesten található. Öt évvel ezelőtt jött létre magánkezdeményezésre, közadakozásból. Néhány képet láttam róla, hát nem éppen egy skanzen, de törekszik a tájjelleg megteremtésére. Most úgy szereztem tudomást róla, hogy június 5-én ott tartottak egy megemlékezést, a rendezvényen közel félórás beszédet tartott dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, aki egyben a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője is. 

Őszintén bevallom, nem hallgattam meg a fantasztikus beszédet, elszánt közönség lehetett, amelyik a helyszínen végig tudta követni, nem lehettek túl sokan, a szónok ezért az elmondottak hanganyagát, valamint rövid összefoglalóját közreadta, hogy terjesszék a hívek. Teszik is, e-mailben küldözgetik. Én beértem a mellékelt összefoglalóval, hát az is pont elég volt ahhoz, hogy még csak bele se hallgassak. Természetesen Trianon körül forgott az egész, ami rendben is van, mi másról emlékezzenek meg azon a napon, tény, hogy megtörtént, nem örültünk neki, de hogy generációkon át képtelenek vagyunk megemészteni, az azért szörnyű. Ez a fajta öncélú múltboncolgatás teljesen értelmetlen, el lehet mondani a jövőben is minden adandó alkalommal, hogy Trianon igazságtalan döntés volt, attól még nem változik semmi, akkor volt egy helyzet, ez a megoldás született, persze születhetett volna valami más is, de nem így történt, azóta eltelt száz év, és ez alatt az idő alatt sokat változott a világ. A múltat nem lehet újrajátszani, tudomásul kellene venni, hogy a nagy háborúkból vesztesen kerültünk ki. 

Gaudi nem éri be annyival, hogy Nem! Nem! Soha! Ebből nem engedünk! Kijelöli a további utat is, Trianon ügyében revízióra van szükség, és nyilvánvalóan elkerülhetetlen a Szent Korona Országának helyreállítása, amelyhez elengedhetetlen, hogy ki kell lépnünk az Európai Unióból. „A diktátum óta eltelt száz év nem csökkentette, hanem sokkal inkább nyomatékosabbá tette a magyar igazságot, amelynek érvényre juttatása nélkül Közép-Európa népeinek békés, egyenjogúságon és kölcsönös tiszteleten alapuló együttélése elképzelhetetlen.” Ez azért valahogy egybecseng mindazzal, ahogyan a kormány cselekszik, amint fokozatosan kiküzdötte magát az uniós közösség legszélére. Ha csak róla vagy a pártjáról lenne szó, a fene se bánná, csakhogy bennünket, az országot is sodorja magával. Ha tetszik nekünk, ha nem, tudomásul kell vennünk, hogy mi keleti nép vagyunk, nekünk arrafelé vannak a legjobb barátaink, egyre valószínűbb, hogy Huxitot tervez. 

Ráadásul most ez a haderőfejlesztés. Jó, persze, tudjuk, be kell pótolni az eddig elmulasztottakat, meg NATO-kötelezettségek, de nem véletlen, hogy egyre inkább aggasztónak találja a közvélemény. Főleg a hozzáfűzött szólamokat, hogy Közép-Európa legerősebb hadserege lesz a miénk, olyan rettentő, hogy senkinek se lesz ötlete, hogy ránk támadjon. Nem mintha bárki az öklét rázná körülöttünk, még csak csúnyán se néznek ránk, hogy emiatt bármiféle támadástól kellene tartanunk. Arról nem is beszélve, hogy szomszédaink többsége is tagja az uniónak, és a közösségen belül elképzelhetetlen, hogy bármelyik ország a másikra támadjon, a NATO-t már nem is említem. Érthetetlen és értelmetlen ez az agresszív kommunikáció, amelynek természetes hozadéka, hogy mindenkiben gyanakvást ébreszt, mert talán mi tervezünk valamit mások ellen. 

A folytonos trianonozás csak rátesz erre néhány lapáttal, rendszeresen világgá kiáltjuk, hogy nem, nem, soha nem nyugszunk bele az évszázaddal ezelőtti veszteségekbe. Pedig minden okunk meglenne arra, hogy végre belenyugodjunk, azóta generációk váltották egymást, ma már semmi sem ugyanolyan, mint annak idején volt. Mellesleg az elcsatolt területeket akkor sem csak magyarok lakták, mára pedig igencsak kisebbségben vannak. A határok átjárhatók, gyakorlatilag olyan könnyű eljutni bárhova, mint országon belül bármelyik távoli megyébe, normális ember számára ez pontosan elegendő, persze vannak, akiknek nem. 

Tisztelnünk kell a történelmünket, rendben van, tiszteljük is, de azért tudomásul kellene venni, hogy másoknak is van történelmük, nem lehet száz évet visszamenni és újrajátszani valamit, csak mert számunkra nem úgy végződött, ahogyan szerettük volna. Szent Korona országa, na persze. Gaudi-Nagy szent Pió atyát idézi, aki szerint Magyarország egy olyan kalitka, ahonnan egyszer egy gyönyörű madár fog kiröppenni. Sok szenvedés vár ránk még addig, de a végén hatalmas dicsőségben lesz részünk, mert általunk boldogság árad majd az emberiségre. Nem vitás, tündérország leszünk előbb-utóbb, legalábbis vannak, akik erről álmodoznak. És ahhoz, hogy ez megvalósuljon, természetesen mindenekelőtt vissza kell szereznünk, amit Trianon elvett tőlünk. 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!