NEHAZUGGY

Hozta a tahó, felsőbbrendű nemzetikeresztény formáját, és kijelölte az irányt

Vogronics András | 2021. Június 11, Péntek | 10:34

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Magyar ember sohasem szokott térdepelni, magyar ember nem térdepel senki előtt, még ha koldus is, még ha bűnös is, még ha megölik, sem térdel.

Nem, ezt nem a felcsúti géniusz mondta, hanem Jókai, mondjuk egészen más kontextusban, mint ez a focizseni. A focizseni ezt mondta az ő cserepes szájával:

A magyar ember a Jóisten előtt térdel le, a hazája előtt térdel le, és ha megkéri a szerelmének a kezét, akkor még az a harmadik eset. Minden más esetben ez Magyarországon egész egyszerűen kultúraidegen.

Értjük. Igaz, hogy én például nem térdeltem le, amikor megkértem a feleségem kezét, mégis hozzám jött. A hazám előtt sem térdeltem még soha, Isten előtt is csak addig, amíg rá nem jöttem, hogy számomra tulajdonképpen nincs is. Hozzáteszem: tudtommal több generációra visszamenőleg magyar vagyok.

Láttam viszont térdepelni óvódásokat Csepregen a jéghideg aszfalton, ahol a fideszes polgármester egy utcát avatott fel.

Láttam térdepelni Borkait kutyapózban egy luxusjacht fedélzetén, ahol éppen egy prostituáltat hágott meg a keresztény családbarátság nagyobb dicsőségére.

És látom hosszú évek óta térdelni a 133 legbátrabb magyart Orbán lábai előtt.

Magyarországon a térdelés kultúraidegen. Egy olyan gesztus, amely a szándékok szerint az egész világon kifejezi a szolidaritást, a rasszizmus elleni egyre reménytelenebb harcot. Egy olyan országban, ahol a miniszterelnök olyan nacionalista, kirekesztő és homofób mint az állat, ezen nem kell csodálkozni. Azon inkább lehetett volna, ha pont fordítva reagál a magyar-ír meccs előtti szégyenletes füttykoncertre. Azon lehetett volna csodálkozni, ha mondjuk azt kéri a sportolóktól, jelen esetben a labdarúgó válogatott játékosaitól, hogy igenis vegyenek részt a rasszizmus elleni szimbolikus akcióban. De akkor az nem Orbán lett volna, hanem valaki más. Közben a meccseket gyerekek is nézik, akik gondolom megkérdezik aput, hogy a magyarok miért nem térdelnek le, a másik csapat meg miért igen.

– Azért kisfiam, mert a magyarok csak a haza, meg az isten előtt térdelnek le. És majd ha te is normális leszel, és nem egy langyi pubi, akkor a szerelmed előtt térdelsz le, amikor megkéred a kezét. Érted?

– Értem, apu, de a másik csapat miért térdel le?

– Hááát azért, mert azok hülye libsik, mocskos niggerek, meg rohadékok.

– Nem értem.

– Én sem, nézd a meccset!

– De a kedvencem a Mbappé! És fekete!

– Keress valami fehér focistát, ott a Szalai. Rohadt bíró már megint ellenünk fúj.

Egyébként itt olvasható egy remek írás ezzel a témával kapcsolatban, érdemes elolvasni és elgondolkodni rajta. Ha másért nem, hát azért, mert egy nagyon eklatáns példa lehetne pont azoknak a fiataloknak, akik előszeretettel utánozzák a kedvenceiket.

– Látod, kisfiam? Azért térdelnek a fiúk, mert tiltakoznak a kirekesztés és a megkülönböztetés ellen.

– Mi az a rasszizmus?

– Az egy csúnya emberi attitűd, amikor például egy fehér focista lenézi a feketét, és ez nem helyes. Mindenki egyforma, azért mert más a bőre vagy a szeme vagy a haja színe, attól még ugyanolyan értékes mint a fehér.

– De apa, a feketék sokszor még jobbak is, mint a fehérek. Gyorsabbak, ügyesebbek. A Fradiban is sok van, meg a kedvencem, a Neymar is az.

– Látod, ez a lényeg, nem a bőrszín!

– Na nézzük a meccset, gyere! Hajrá, Magyarország!

Nyugalom ez itt nem lesz, ameddig ez a hatalomba belehízott, uszító, populista osztja az észt. Ameddig újra meg újra elő lehet venni a migránsozós lemezt, és fel lehet tenni a kopott lejátszóra, addig nem. Ameddig ketté van vágva az ország, és egymás ellen vagyunk fordítva, addig nem. Ameddig úgy beszél a háború elől menekülő emberekről, hogy migránsok, akik ide nem kellenek, addig nem. Ameddig gyöngyöspatai cigányozik, addig nem. Ameddig libernyákozik, pufajkásozik, kommunistázik, sorosozik, brüsszelezik, gyurcsányozik, addig nem.

Hadd idézem Hollikot, a Fidesz kommunikációs igazgatóját, aki a 2018-as világbajnoki döntő előtt – amikor a francia válogatott megverte a mi kutyánk kölykét – ezt írta:

A világbajnoki döntőnek Európa jövője szempontjából is fontos üzenete lehet, hiszen egy bevándorlóország játszik egy nemzeti identitására büszke, keresztény országgal. Már csak ezért is hajrá Horvátország!

Már akkor zengtek a magasztos nacionalista és kirekesztő csatakiáltások az egész Fideszben, keresztben-hosszában – hogy a B-közép is megértse -, rázta az öklét mindegyik önjelölt patrióta Bayertől Bencsikig a sokszínű franciákra. Ezzel szemben Griezmann, a franciák akkori csapatkapitánya ezt nyilatkozta:

Ez az a Franciaország, amit szeretünk. Lehet, hogy a származásunk különböző, de valamennyien ugyanazért a címerért játszunk. Az országunkért, amelyért mindent megtettünk, amit csak tudtunk

– igen, ezt mondta Griezmann, akinek édesapja Németországból vándorolt Franciaországba, édesanyja pedig portugál.

A csapat sokszínűsége hű képet ad erről a gyönyörű országról”

– ezt már az angolai és kongói felmenőkkel rendelkező Blaise Matuidi tette hozzá.

Egyszóval. Ez a térdelés egy olyan gesztus lehetne ebben az elvadult világban, amely szerintem egy alapvetően nemes állásfoglalás azokkal szemben, akiket faji, nemzetiségi, vallási vagy egyéb típusú megkülönböztetés, támadás, kirekesztés ér. Egy normális vezető nem foglal állást ilyen ügyben, de legalábbis diplomatikusan fogalmaz. Úgy, hogy ne bántson meg senkit. Orbán természetesen hozta a tahó, felsőbbrendű nemzetikeresztény formáját, és kijelölte az irányt. Gratulálok, kell is a hergelés és az indulatok korbácsolása, még nem volt elég ebből. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz itt, ha megint nem úgy alakul minden, ahogy a Felcsúti Maradona elképzeli.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!