NEHAZUGGY

Akkora mennyiségű követ hajigáltak már ránk, hogy abból akár a mennyországig is fel lehetne sétálni

Vogronics András | 2021. Június 6, Vasárnap | 10:38

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Péntek reggel. Sikerült ezúttal is hibátlanul telecsámcsognia az étert, és osztania az észt a saját hallgatóságának, már ha egyáltalán van még olyan (biztosan van, tudom), aki erre kíváncsi péntekenként vadhajnalban. Én is csak úgynevezett szakmai kíváncsiságból hallgatom meg, bár olyanok ezek a pénteki szónoklatok számomra, mint amikor egy céges bulin a full részeg főnök megkaparintja a karaoke mikrofont, és saját hangjától elalélva, repedt fazék stílusban, hamisan óbégatja A kör közepén állok kezdetű nótát a párás szemű közönségnek. Majd amikor letántorog a színpadról, a sok szervilis alkalmazott még meg is dícséri, hogy milyen jól énekelt. Mondhatnánk azt is – Ford Fairlane után szabadon -, hogy a macska muzikálisabban nyervog, mint ez az ember. De hát így kell ezt, ettől érzi magát mindenkinél okosabbnak és pótolhatatlanabbnak.

De hogy változatlanul nincs a közvetlen környezetében senki, aki meg merné mondani neki, hogy amit csinál, mennyire szar? Úgy látszik nincs, és ahogy elnézem, nem is lesz. Ez a tahónak öltözött tahó, aki konkrétan semmiben sem igazán jó – kivéve a lopást, a hazudozást és az uszítást -, próbálja magát Teréz anya szerepébe pozicionálni. Szánalmas, és számomra mélységesen szégyenletes is, hogy az ország első számú embere mást sem tesz, mint hogy az arcunkba nyomja, micsoda felkapaszkodott ripacs. Ezek a heti rendszerességgel előadott csúsztatásai, az erőltetett hasonlatai, a névmásokkal táncoló összefüggéstelen kijelentései egyszerűen feldolgozhatatlanok.

Mert a törököt sem Hunyadi győzte le, hanem mi. Továbbá ha az aranylábú fiúk gólt lőnek a meccsen, azt valójában mi lőjük együtt, nem a játékosok. Értjük? Mert én kurvára nem. Magyarország-Franciaország 1-0. Gólszerző: mi, a nép. Jól van akkor. Ezt a tézist is sikerült hullahopp karikába hajlítania a nagy mesemondónak. A fantáziája láthatóan igen élénk a mi kedves vezetőnknek, úgy véltem felfedezni, hogy már az USA-nak is hadat üzent, mert azok meg lehallgatnak másokat, de pláne minket, szuverén magyarokat. Akik mindenkivel barátkozunk, a ránk dobott kövekből pedig lépcsőket építgetünk, mert Széchenyi is megírta, és milyen igaza volt. Hát… akkora mennyiségű követ hajigáltak már ránk (vagy rájuk, nem igazán értettem, ki az a mi, de azt valószínűsítem, hogy ők), hogy abból akár a mennyországig is fel lehetne sétálni.

Mondjuk ránk, mármint a baloldalnak nevezett nemzetáruló ellenzékre leginkább őfényessége dobál, de rohadtul nem köveket, hanem szikladarabokat, csak győzzünk félreugrálni előlük. Így van ez rendjén, ha már pénteken volt az bizonyos június 4.-e, a trianoni gyász napja, amikor össze kell tartoznunk. Nem tudom, ez most ünnep vagy gyásznap, mindenestre a téma még mindig kényes, és természetesen megosztó, köszönhetően a Szent Istvánt megszégyenítő magaságokban trónoló Orbán Viktorunknak. Mert illyenkor lehet csak igazán magyarkodni, meg kegyet gyakorolni a külhoniak felé, legfőképpen szavazatokra váltott ígéretekért cserébe. Továbbá mi annyira összetarozunk, hogy aki nem oltakozik, az ne is egyék. Mert azért megfenyegette halkan azokat, akik még mindig nem szánták rá magukat az oltás beadatására, hogy akkor elosztogatja majd másoknak. És ha valaki kórházba kerül, akkor ugyan ellátják, de nem kizárt, hogy jól le is basszák, hogy milyen egy önpusztító, felelőtlen senki, aki direkt ki akar baszni az egészségügyi rendszerünkkel. Ez milyen duma már? Mint amikor az AIDS-eseket megkülönbözették, hogy az a buzik betegsége. Még jó, hogy ellátjátok, baszod, ezért fizeti az ember az egészségügyi hozzájárulást. Hogy ha megbetegszik, akkor ellássátok, ne elássátok.

Ezt a megveszekedett presszionálást, ez a sértődött fenyegetőzést, ez a burkolt ökölrázást és sziszegést, amit megint lenyomott, még nem tudtam kiheverni. Uniós viszonylatban itt van a legtöbb vakcina, de ez legfőképpen kínai, aminek úgy néz ki, sok esetben annyi a hatása, mint a szenteltvíznek. És ha legalább biztos információk állnának rendelkezésre róla. De ahhoz képest, hogy sok esetben értékelhetetlen védelmet biztosít a beoltottaknak, milliárdokat fizettünk érte a kommunista barátainknak, ráadásul utazni sem lehet vele, csak a keleti diktatúrákba. Ami így együtt már nagyon durva. Vagyis annak ellenére, hogy mi állunk a legjobban az uniós országok között az átoltottság tekintetében, még mindig nem tud utazni az, aki kínai vagy orosz vakcinával lett beoltva. Pontosabban tesztelgethet 20 ezrekért, ha futja rá.

Gyönyörű a sztori, és kivétel nélkül mindig elérkezünk a mellébeszélés Himalájához, ami pontosan olyan magas, mint Orbán egymásra hányt hazugságainak kupaca. Én, te, ő, mi, ti, ők, akik ezt fizetjük, akik eltartjuk, hogy legyen még 20 éve arra, hogy a nyakunkon lógjon. Ő pedig hálából elmagyarázza nekünk hétről hétre, mi a teendőnk. Aki tényleg a Kárpát-medence Messiásának képzeli magát, és hinti az igét, pörköltszagú példabeszédek formájában. Csak győzzük értelmezni és megfejteni azokat. Ezek azok a csontok, amelyeknek az a szent küldetésük, hogy hétről hétre eltereljék a figyelmet a csúcsragadozó kafferbivaly méretű zabálékáról. Ezért ömlik a véresszájú nacionalista önfényezés minden pórusán, hogy mi magyarok micsoda nagyszerű népség vagyunk, állandóan küzdünk, megállás nélkül harcolunk, meghalunk, de mindig feltámadunk. Ezért locsolja tűzoltó fecskendővel az olajat a nemzeti szocializmust idéző gyűlöletkeltés égig érő máglyájára, miközben összetartozásról ugat. Pont ő. Az ember, aki a legnagyobb megosztók egyike az egész világon.

Mindeközben olvasom, hogy Isten vatikáni földi helytartója nem óhajt találkozni Európa legnagyobb keresztényével, Jeanne d’Arc férfi reinkarnációjával, a Duna-parti Sancho Panzaval. Ez mekkora gáz, nem? A pápa nem szívesen mutatkozik a félistennel, mert vélhetően vállalhatatlan számára a Szűzanya szívcsakrájából áradó illiberális bűz, és annak nagyhangú tulajdonosa. Nem lennék most Ferenc helyében. Most kivételesen nem a Gyurcsányéban, hanem a pápáéban. Mert amit a lakájmédiától kapni fog átkok formájában, azt nem győzi majd leimádkozni magáról, az kurva élet.

De Orbán csak tolja, és véleményezi a szövetségi kapitányt is, hogy az egy szem magyar futballcsillag, Szoboszlai Dominik miért nem játszik? Azért bazdmg, mert sérült, és többet ér a hosszú távú karrierje, mint ez a szaros Eb – amin jelen megérzéseim szerint hatalmas csoda lesz, ha a csoportkörből egyáltalán továbbjutunk. Ennyi. Úgyhogy már csak az érdekelne, mert ez így minden évben ez idő tájt eszembe jut: meddig tűri, meddig viseli el még a nemzeti együttműködés rendszere azt a tényt, hogy Gyurcsány pont a trianoni békeszerződés napján merészelt megszületni? Még meddig?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!