NEHAZUGGY

Mi pedig csak hallgatunk, mint a halak

Pável Melinda | 2021. Június 5, Szombat | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A napokban jobbára hatalmas pénzekről esik szó, mivel most tekintették át a cégek és vállalkozások az elmúlt évi gazdálkodásukat, én már teljesen beleszédültem, látva, hogy járvány ide, ínség oda, felettébb eredményesen működtek. Nyilván nem igaz ez mindenkire, de a fontos emberek, akik nélkül képtelenek lennénk boldogulni, igencsak jól hasítottak. Voltak persze nekik is nehéz időszakaik, de hála a jó istennek, a kormánytól segítséget kaptak, ennek köszönhetően most megizmosodva folytathatják áldásos tevékenységüket. Hatalmas sikereket értek el, növelték bevételeiket, nyereségük több százmilliós, milliárdos – arról, hogy a dolgozóik miképpen vészelték át ezt az egészet, nem szól a fáma, nyilván nem fontos, senkit se érdekelne.

Valahol nagyon elakadhattam az időben, sehogy se sikerül megértenem, hogyan lehetséges ilyen monumentális haszonnal működni. Létezett régen a tisztességes haszon fogalma, ma már ilyesmiről nem beszélünk. Piacgazdaság van, és minden szinten ez működik. A kisember vállalhat közmunkát, de ha ügyes, megtalálhatja azt a helyet, ahol a sokszorosát fogják fizetni neki, egyszerű ez látszólag, de azért az egyes ember esetében nem így van, a jó lehetőségek nem ott elérhetők, ahol ő él, ahova ezer szál köti, ilyen változtatás annyi bizonytalansággal jár, hogy a többség nem meri bevállalni. A cégek esetében más a helyzet, ha meghirdetnek egy munkát, készítenek egy ajánlatot, elméletileg minél kedvezőbb ajánlatot, hogy elnyerjék a megbízást – ha ez így működne, nem is lenne baj, mindegyik igyekezne kedvezőbb ajánlatot tenni, mint versenytársai, tehát jobb minőségben, alacsonyabb áron, stabil határidővel kínálni a portékáját, és ezzel mindenki jól járna. Csakhogy most nem így van, ez sajnos a gyakorlatban nem érvényesül. Nem a legalkalmasabbak nyernek, a sikeres pedig menet közben emeli az árat, a határidőket se tartják, a minőségről meg jobb nem beszélni.

A hétköznapi piac sem kivétel, az árak lassan a fellegekben járnak, a zöldség, pláne a gyümölcs ma már szinte megfizethetetlen, a közember a gyerekeinek vesz, ha telik rá, nagyon sok embernek ma már csak emlékei vannak az eperről, cseresznyéről, luxusnak számít. Amikor az egészséges táplálkozásról prédikálnak, mindig csak felhúzom magam, hát kinek van arra pénze? Műszaki árukat már jobb nem nézegetni, a kisember lassan úgy érzi magát, mint az egyszeri szegény gyerek, aki a kirakathoz nyomta orrát, úgy csodálkozott rá az ott látható gyönyörűségekre, az álomvilágra, amelyben sosem lesz része. Igen, tudjuk, szegény termelőket mindig sújtja valami, ha süt a nap, az a baj, ha nem süt, akkor meg az, a végén persze általában kiderül, hogy jó évük volt, kár, hogy mi ezt menet közben nem vettük észre.

A tengersok milliárd meg százmillió közepette szinte észrevétlen maradt, hogy Tiszaroffon átadtak egy európai szintű horgászbázist. Pályázaton nyerték a rá valót, 365 millió forintot, ebből varázsoltak paradicsomot a halvadászoknak. Volt szalagátvágás meg minden, ami ilyenkor dukál, felújítottak épületet, egy új is épült, lett sólya a Tisza-parton, sőt játszótér is – a horgászoknak minderre nagy szükségük van, hát nem? Egy apartmant is kialakítottak a pereputtyal érkező horgászoknak, két magányos horgász is alhat ott, emellett lett még konferenciaközpont is – na ezen már igazán röhögni kell, hát mi a fészkes nyavalyának? Nem tudom, ki hány horgászt ismer, én elég sokat, nem nevezném őket társasági embernek, leginkább egyedül szeretnek üldögélni a parton, esetleg más horgászok közelében, magányos sport az, kizárt, hogy igazi horgász nagy fényűzésre, konferenciákra vágyna. Úgy néz ki, erősen túlbecsülték az igényeket Tiszaroffon, még ha az is a község legfőbb vonzereje, hogy lehet horgászni a Tiszán. Lehetséges természetesen, hogy minden annyira rendben van már azon a településen, hogy pont egy ilyen látogatóközpontra volt szükségük, naná, hogy európai-szintűre kellett megcsinálni, a horgászok már csak olyanok, hogy járják a világot a botjaikkal.

Másfél ezren élnek abban a faluban, az éves költségvetésük általában annyi, amennyibe az új létesítmény került. Aligha jutott volna eszükbe ez a fejlesztés, ha saját erőből kellett volna létrehozniuk, de a támogatás az más, azt bátran lehet költeni olyasmire is, amire nincs is semmi szükségük, elvégre az ilyen az talált pénz, csak jól kell pályázni. Elképzelni se tudom, miképpen és honnan jött az ötlet, nem hinném, hogy jó ideje pont egy horgász látogatóközpontért sóhajtozott volna a falu népe. Persze szép summa az a 356 millió forint, nekem ugyan meglehetősen soknak tűnik és biztos vagyok benne, hogy arra, ami ott létrejött, képtelenség ennyi pénzt fordítani. Ekkora összegből a fél falut újjá lehetett volna építeni, de hát arra nem írtak ki pályázatot, mit lehetett tenni? Erre nem volt ugyan semmi szükség, de sebaj, majd csak jó lesz valamire, az is bolond, aki egy ilyen kínálkozó alkalmat elszalaszt.

Lehet menni ezek után Tiszaroffra is horgászni, persze eddig is lehetett és ment is aki akart, még ha nem is rendelkeztek korábban színvonalas halpucoló helyiséget is tartalmazó látogatóközponttal. Ki tudja, talán még egyszer lesz nálunk horgászati világkiállítás is, meg nagy horgászati tudományos élet, konferencia, felvirágzik Tiszaroff. Vagy nem, az utóbbinak azért nagyobb az esélye. Ja, érdekesség: a községnek van néhány híres szülötte is, nem sok, de például itt született Farkas Flórián, akit jól ismerünk, szereti felkarolni a jó kezdeményezéseket, valahogy nem lepne meg, ha lenne valami köze ehhez a pályázathoz…

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!