Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ezúttal sem jutott el a valóság a közmédiával agymosott végekre

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kérdésre válaszolva elmondta azt is, hogy a brit kormányfővel tartott pénteki megbeszélésen szóba kerültek a demokráciával, a sajtóval, az LMBT-közösséggel, a jogállamisággal kapcsolatos kérdések, mivel Boris Johnsont érdekelték ezek az ügyek is. Orbán Viktor kijelentette: a magyar bírói kar a legfüggetlenebbek közé tartozik Európában, és ha valaki egy magyarországi újságosstandnál olyan újságot kér, amely támadja a kormányt, legalább egy tucatnyit tudnak neki ajánlani. Hozzátette: az antiszemitizmus vádja egyszerűen nevetséges, Magyarországon hatalmas zsidó közösség él. Visszautasította azt a felvetést is, hogy Soros György magyar-amerikai nagyvállalkozót antiszemita felhangú támadások érték. Orbán Viktor kijelentette: Soros György tehetséges magyar üzletember, de komoly rivális: nagyon pártolja a migrációt, segíti és finanszírozza az ezt szervező nem kormányzati szervezeteket. (by Hungarian Nation Newspaper alias Magyar Nemzet)

Emellett külön cikkekben melldöngettek azzal, hogy a főnök angol nyelven delirált a brit sajtó munkatársainak. De még milyen angol nyelven… oh shit.  A Pesti Srácok (és az összes hasonszőrű pártállami kanális) ennyit vélt érdemesnek kiemelni a brit-magyar csúcstalálkozóról, amiről az is kiderült, bár nem nekik köszönhetően, hogy a kormány hónapokig kilincselt azért, hogy a nagyembert egyáltalán fogadják a Downing Streeten.

Mindezek alapján úgy látom, hogy a mi szuperintelligens géniuszunk kiment a szigetországba, és kivételesen még csak nem is pávatáncot lejtett, hanem egyenesen egy breakdance-t nyomott le az újságírók előtt, amolyan streetfighter stílusban. Csak lazán csuklóból, a Downing Street-i flaszteren, mindenki szeme láttára. Ha jó irányból és megfelelő szemüvegen keresztül nézzük, kétségtelenül jól nyomta. Aki nem tud külföldiül, annak ez valóban egy Bánk Bánt idéző alakítással érhetett fel: a kezébe csapott maszkot idegesen gyűrögető, az újságírók záporozó kérdéseire majdnem azonnal válaszoló, ámde egy megszeppent kisfiú beszari, rángatózó ábrázatát produkáló önjelölt libernyákcipelőt láthattunk. Aki persze megint a Big Bell méretét meghazudtoló, számára evidens hazugságokat tolta szemrebbenés nélkül.

Ha ez nem a mi miniszterelnökünk lenne, még meg is sajnálnám ahogy kvázi Boratba rándult az arca, amint rácsodálkozást a Londonban is hanyatló Nyugatra. Annyira nem illik bele ebbe a környezetbe, mint amennyire a Fidesz az Európai Néppártba (kösz, Tusk). Nem tudom eldönteni, hogy ilyenkor rájátszik a csodálkozó hülyegyerek imidzsre, vagy valóban ilyen, ha nem a saját kolbászszagú milliőjében bratyizgat és parolázik. Inkább az utóbbira szavaznék.

Arról már nem beszélek, hogy a tárca nélküli Novák Katalin úgy posztolt az eseményről – amelyen nem derült ki számomra, hogy egészen pontosan mit keresett -, mint egy turista, aki olyan helyen zarándokolhat, ahova belépőt kell venni. Ultragáz ez a vigyorgó szelfizgetés, természetesen a mi pénzünkből. 

Szóval mivel nem tudom, legközelebb mikor részesül abban a szerencsében, hogy Nyugat-Európában bárhol fogadják a mi büszkeségünket, és mivel igen szűkszavúra sikerült a lakájmédia londoni sajtóbeszámolója, úgy gondoltam, nem lenne haszontalan még asztalon tartani a témát, és utánajárni a valóságnak. Nem kellett messzire mennem, mert Ágoston László Angliába emigrált operaénekes és blogger összeszedte helyettem a találkozó angliai sajtóolvasatát, köszönöm nekik innen is. Ezért jó, hogy van egy-egy hiteles honfitársunk szerte a világ országaiban, mert így nem tudja teljesen önkényesen hajlítgatni a valóságot a mi trikolór színű pulykánk. Bocsánat pávánk. Íme:

Édesanyám kérdezte, mi jelent meg a mai miniszterelnöki találkozó után az angliai újságokban. Összeszedtem néhány címet, hogy érezzétek, itt min volt a hangsúly.

„Boris Johnson felelősségre vonta Orbán Viktort az emberi jogok és a sajtószabadság kérdesében – állítja a miniszterelnök” (Independent)

„Elítélik Orbán és Boris találkozóját” (BBC)

„Miért kell mentegetőznie a miniszterelnöknek azután, hogy Boris Johnson találkozott a magyar vezetővel?” (SkyNews)

„Boris Johnson emberi jogi kérdéseket vetett fel az Orbánnal való találkozóján – állítja a miniszterelnöki hivatal” (The Guardian)

„A miniszterelnöki hivatal elítéli Orbán Viktor „muszlim bevándorlókról” szóló szavait a Boris Johnsonnal való találkozó előtt” (The Telegraph – ez pár órával előtte jelent meg)

„Miért fogadja Boris Johnson Európa legtöbbet szidott vezetőjét hivatalában?” (iNews)

„Boris Johnson felelősségre vonja Orbán Viktort az emberi jogi visszaélések miatt, amelyek „súlyos aggodalomra adnak okot”, amikor Putyin populista szövetségesét fogadja a Downing Streeten üzleti tárgyaláson” (DailyMail)

Valami azt súgja, ez az aspektus jelentősen kevesebb helyet kapott az otthoni médiában.”

És igen. Aligha kérdés, hogy ezek és az ezekhez hasonló hírek, a találkozónak ez az olvasata ezúttal sem jutott el a közmédiával agymosott végekre, ebbe a nagyon demokratikus, hiperszuper, tejjel és mézzel folyó kárpát-medencei Kánaánba. És az a helyzet, hogy ez a jövőben is így lesz. Pontosan addig, ameddig ez a kultúrszökevény korlátlanul és következmények nélkül leuralhatja és kábíthatja az országot.

Még az is lehet, hogy az Illés Good Bye, London című dalával, jópofán így búcsúzott Angliától, mielőtt beszállt a honvédségi nem kormánygépbe. Én meg biztos vagyok benne, ha egy év múlva nem tudjuk elzavarni – vagy maradjunk a madaras hasonlatoknál: elhajtani, mint a vadlibát -, akkor nekünk lesz Good Bye.