NEHAZUGGY

Magyarország már régen nem demokrácia, mint ahogy valódi sajtószabadságról sem beszélhetünk már

Lázár Gergő | 2021. Május 5, Szerda | 18:56

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nemrégiben a sajtószabadság világnapját tartották, ennek kapcsán született egy cikk a Mandineren, amelyben a szerző igen hosszan kifejti, hogy lényegében a sajtószabadság mint olyan nem is létezik, hiszen annyi irányból befolyásolják azt, hogy lehetetlenség objektívnek és függetlennek maradni. Kétségtelen tény, hogy lehet vitatkozni azon, mégis mi számít sajtószabadságnak, de azon már nem hiszem, hogy idehaza nem nagyon maradt már alapja a szabad sajtónak. Nem börtönöztek be senkit, és nem is végeztek ki senkit azért, mert elmondta, leírta a véleményét, de gond nélkül bocsátották el, vagy tették lehetetlenné az életét, ha valami olyat mondott, vagy írt, amit nem kellett volna. Manapság újságírónak lenni Magyarországon nem egyszerű, hiszen létezik 4-5 komolyabb független – vagy ahogy ezt a Fideszben emlegetik: ellenzéki – oldal, ahol emberi fizetéseket lehet keresni, azon kívül viszont mindenhol a kormányzati propaganda van jelen.

A vidéket leuralta a Habony-média, nem beszélve a „közmédiáról”, illetve a megszámlálhatatlan kormánypárti lapról. Ezek az emberek emberi fizetéseket kapnak, mivel a kormány kitömi őket az adófizetők pénzéből. Csicskái ők a rendszernek, amelyet sokan gond nélkül el is fogadnak. Van persze néha egy-két olyan kiugró sajtómunkás, aki aztán telesírja a médiát, hogy milyen rossz dolguk volt nekik ott, csak hát aki nekik dolgozik, az ne siránkozzon. Pontosan tudják, hogy mihez adják a nevüket, minden más állítás hazugság. Az külön vicces egyébként, mikor a milliárdos támogatásokból életben tartott, ámde alig olvasott propagandamédia valamelyik felületén jelenik meg egy olyan cikk, amely elemzi, hogy miért is van kegyetlen sajtószabadság Magyarországon, annak ellenére is, hogy a legtöbb külföldi intézet ennek ellenkezőjét állítja.

Lássuk, mire hivatkozva mondja azt a Mandiner cikkének szerzője, hogy a sajtó függetlensége nem támadás, hanem csupán nyomás alatt áll.

Gerbner György (George Gerbner) kommunikációkutató bő ötven éve rámutatott: minimum tíz olyan elem létezik a társadalmi térben, amely nyomást gyakorol a médiára, hogy saját érdekeit érvényesítse. A pártok (és így a kormány) mellett ott vannak az egyéb társadalmi intézmények, bíróságok, egyéb társadalmi szervezetek, beleértve a sajtószabadság egészét osztályozó (pontozó, ellenőrző, satöbbi) NGO-kat, ott vannak a gazdasági jellegű nyomásgyakorlások a tulajdonos, a hírügynökségek, a hirdetők, a versenytársak (tehát a többi médium), a szakszervezetek, és még az olvasók is.

Vegyük akkor sorra az itt leírtakat. Nyomást gyakorolhatnak egy szerkesztőségre a pártok, a társadalmi intézmények és szervezetek, a bíróságok, a tulajdonos, a hírügynökségek, a hirdetők, a versenytársak, a szakszervezetek és az olvasók is. Ezzel alapvetően nem vitatkoznék, noha a bíróságok befolyását nem igazán vélem felfedezni a sajtó működésében, már ha ez alatt nem a fideszes médihatóságot érti a szerző. A pártok nyilvánvalóan minden országban nyomást gyakorolnak a nagyobb újságokra, ez sajnos természetesnek tekinthető. Csak nem mindegy, hogy egy párt megpróbálja a saját propagandáját közöltetni, aztán nem jár sikerrel, vagy egy állampárt – a Fidesz – visszaélve teljhatalmával kötelezővé teszi saját propagandájának folyamatos közlését a párt lapjaiban. Mert hát itt pontosan erről van szó, és arról, hogy az olyan újságok, amelyek folyamatosan utánamennek a kormánypárti törvénysértéseknek, bizony egy idő után lehúzhatják a rolót.

Ez ellen manapság úgy tudnak védekezni a nagyobb lapok, hogy az olvasóik és támogatóik befizetéseiből élnek, ezért nem lehet őket csak úgy kicsinálni. A hírügynökségeknek nincs valódi hatása idehaza, hiszen egyedül az MTI létezik, amely a Fidesz szolgálatában áll. Az ő híreiket nem kötelező lehozni, pláne nem olyan felütéssel, ahogy azt ők elvárnák. De véleményem szerint még ha ezen felsorolt intézmények valamilyen szinte befolyásolják is a magyar médiaviszonyokat, azért ez nem összemérhető a kormány befolyásával. Egyedül nekik van több milliárd forintjuk arra, hogy úgy változtassák meg a sajtóviszonyokat, ahogy kedvük tartja. Orbán kimondva és kimondatlanul is arra törekszik, hogy még több konzervatívnak mondott sajtótermék jöjjön létre, még ha erre nem is feltétlenül van valódi igény a társadalom körében.

Újságokat, egyetemeket, civil szervezeteket reguláz meg, vagy tesz teljesen tönkre. Felvásároltatja a legerősebb független és ellenzéki lapokat, hogy a választások előtt ne okozzanak neki problémát. A médihatóságot rájuk uszítja, nem beszélve a propagandamédiáról, amely állandó jelleggel lejárató cikkeket közöl. Nincs értelme azon vitatkozni, hogy van-e sajtószabadság idehaza, vagy nincs, pláne nem azokon az alapokon, hogy független média egyébként sem létezhet, mert mindig állnak mögötte érdekek. Az, amit Orbán művelt az elmúlt években a szabad sajtóval, az egy nyílt háború. Semmi értelme azon morfondírozni, hogy beszélhetünk-e már arról, hogy a szabad sajtó támadás alatt van, vagy sem. Olyan ez, mint hogy sokan azon lamentálnak, hogy demokrácia vagyunk-e még, vagy sem. Az idő alatt, ameddig ezen agyalunk, a kormány tovább pusztítja ezt az országot.

Ideje lenne már kimondani, hogy a szabad sajtó támadás alatt van, demokráciáról pedig már régen nem beszélhetünk. Ha a Telex, az Átlátszó vagy a Magyar Hang nem tudna az olvasóik támogatásaiból megélni, akkor jó eséllyel már egyikük sem létezne, mivel a piacról egyszerűen képtelenség megélni akkor, amikor azt egy elvetemült diktátor felügyeli. Lehet tehát itt értelmetlen dolgokon vitatkozni, csak amikor még az alapjai is hiányoznak egy demokratikusan működő országnak, akkor inkább azzal kellene foglalkozni, hogy mégis hogyan jutottunk ide, és hogyan fordulhatunk vissza arról az útról, amely a sötét verembe vezet minket. Orbán megszüntette a magyar demokráciát. Pont.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!