Május 12,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A Föld minden itt élő lény otthona, nem csak az emberé

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 627,515 forint, még hiányzik 2,372,485 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Politikamentes percek következnek, noha nem biztos, hogy ezzel sokkal jobban járunk. Nemrégiben hír volt, hogy egy anyamedvét és bocsát előbb altatólövedékkel ártalmatlanítottak, majd úgy döntöttek, hogy örökre elaltatják őket. Ennek oka? A környéken megnövekedett a medveállomány, és már nem tartottak az emberektől, nem reagáltak a hang- és fényriasztásra sem, ezért veszélyt jelentettek. Az eset ugyan nem idehaza történt, hanem Szlovákiában, de sokat nem változtat a dolgon. Ez a felfogás ugyanis világszinten jellemző, hiszen valamiért a legtöbben – legalábbis akik ezeket a döntéseket hozzák – úgy hiszik, hogy mi vagyunk a döntőbírók ezen a bolygón. Mi döntjük el ki vagy mi éljen vagy haljon. Mi állunk a táplálkozási lánc csúcsán, mi vagyunk az evolúció csodái. Ez a csoda – vagyis az ember – viszont mást sem tesz, mint tönkreteszi a saját környezetét.

Erdőket irtunk, folyókat és tavakat szennyezünk, ezzel teljesen ellehetetlenítve az ott élő fajok fennmaradását. Évről évre egyre nagyobb földterületet veszünk birtokba, ahol olyan terményeket vetünk el, amellyel később etethetjük azokat az állatokat, amelyeket aztán megeszünk. Leradírozzuk a Földet szépen lassan, teljesen kiszorítva az eredeti élőhelyéről az állatokat. A koronavírus megjelenése is nagyrészben ennek köszönhető, még ha egyszerűbb is a kínaiakat azzal vádolni, hogy felelőtlenül fogyasztottak fogyasztásra nem alkalmas állatokat. A helyzet az, hogy a világ számos pontján léteznek olyan körülmények – nem csak Afrikában vagy Ázsiában – ahonnan bármelyik pillanatban kirobbanhat egy újabb világjárvány. De mi nem hallgatunk a tudósokra, a gazdasági növekedés fenntartása sokkal fontosabb, mint a bolygó megvédése.

Teleszüljük a Földet és, a folyamatosan fejlődő orvostudománynak köszönhetően egyre tovább élünk. A bolygó lakossága egyre csak nő, nekünk pedig több és több területre van szükségünk. Eltávolodtunk a természettől, leaszfaltozzuk a fél bolygót, csak hogy kényelmesebben autókázhassunk a települések között. Hogy ez állatok vándorlási útvonalát vágja ketté? Nem érdekes, az ember mindig fontosabb. A két – végső soron megölt – medve esete is azt bizonyítja, hogy az emberéletnél, de legalábbis az emberek biztonságánál fontosabb dolog nem létezik. Akkor sem, ha egyébként mi, emberek voltunk azok, akik betolakodtunk a vadállatok élőhelyére. Megriadunk és az állatok halálát követeljük, mert féltjük az életünket. Mi, a az evolúció csúcsai ide jutottunk? Mindent kiirtunk, ami veszélyeztetheti a mindennapi, megszokott életünket?

Az ember azt gondolná, hogy az általános felfogás az, hogy egy veszélyesnek nyilvánított medvét ki kell lőni. Átolvasva a kommenteket viszont egyáltalán nem ez a kép alakult ki bennem, ami némi reményt jelent. A kommentelők többsége – a szlovák és magyar oldalon is – értelmetlennek nevezte a medvék megölését és nem értik, miért kellett meghalniuk. Ha viszont nem az az általános vélekedés, hogy minden hasonló esetben ki kell végezni az állatokat, akkor mégis miért születhetett ez a döntés? Ki az, aki eldöntötte, hogy ezeknek a medvéknek meg kell halniuk? Ki döntött az emberek nevében? Úgy hiszem, szükség lenne egyfajta felmérésre az olyan régiókban, ahol az ember térnyerése miatt a vadállatok szinte a mindennapok részévé váltak. Már csak azért is, mert aki ilyen helyekre költözik, az tisztában kell, hogy legyen azzal, hogy előfordulhatnak medvék vagy vaddisznók a környékükön.

Mi okoztuk ezt a káoszt, annak megoldását viszont nem jelentheti a fajok további gyilkolása. Itt nem elszaporodott patkányokról van szó, amelyek betegségeket hordozhatnak, hanem olyan vadállatokról, amelyek élőhelyeit mi tettük tönkre, mi vagyunk a hibásak a kialakult helyzetért, nem pedig ők. Mégis ők azok, akik megfizetik az ember önzőségének az árát. Jó lenne inkább pozitív példákkal előállni és arra tanítani a felnövekvő nemzedéket, hogy ha mondjuk egy medve a hátsó kertünkbe téved, az nem azért van, mert megunták a környezetüket, hanem azért, mert megbolygattuk a természetes élőhelyüket. Mi vagyunk ott a vendégek, nem pedig fordítva. Nem arról van szó persze, hogy ne védjük meg magunkat, ha mondjuk ránk vagy családunkra támad egy medve – én is megtenném -, de arról már igen, hogy ok nélkül ne okozzuk más állatok halálát.

Az állatok nagy többsége nem támad ok nélkül, ezért sok esetben a „minek ment oda” kifejezés jogos. Ha egy embert megtámad egy vadállat, az a legtöbb esetben önvédelem az állat részéről. Ettől persze még előfordulhatnak szomorú tragédiák, de azok nagy többsége megelőzhető lenne. Na nem úgy, hogy kiirtunk minden vadállatot, amelyről azt feltételezzük, hogy akár ránk is támadhat, hanem úgy, hogy körültekintően viselkedünk, ha mondjuk a természetet járjuk. Én is találkoztam már nem egyszer vaddisznócsaláddal az erdőben vagy annak környékén, valahogy mégsem az volt az érzésem, hogy mit keres ott az állat. Én voltam a betolakodó, ezért alkalmazkodtam a helyzethez és szépen csendben eltávolodtam az állatoktól. De akkor se lepődnék meg, ha mondjuk Erdélyben egy kis faluban élve egy medve látogatná meg a települést.

Ott élnek már évszázadok, ha nem ávezredek óta, az az ő területük, amit érdemes fejben tartani. Ha rám támad egy medve, az bizony rossz hír a számomra, viszont benne van a pakliban. Aki nincs tisztában a saját környezetével, az költözzön olyan helyre, ahol tudja, hogy nem láthat egyetlen vadállatot sem. Ugyanis senki sem kötelez minket arra, hogy erdő szélére költözzünk. Mikor fogjuk már fel végre, hogy a bolygó nem csak az emberé, hanem az azon élő minden élőlényé? Nincs jogunk ahhoz, hogy kisajátítsuk azt, még akkor sem, ha ezt sokan így gondolják. A legnagyobb gond mégis akkor van, ha a döntési pozícióba is ilyen egoisták kerülnek.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!