NEHAZUGGY

Felesleges a színjáték. A diktatúra akkor is diktatúra, ha épp modern

Lázár Gergő | 2021. Április 19, Hétfő | 10:36

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jól látható az, hogy a Fidesz készül a 2022-es választásokra és egy esetleges vereségre is. Ez nem csak a kommunikációjukon látszik, de azon is, hogy kegyetlen „pénzkimentésbe” fogtak, ami végső soron azt jelenti, hogy közpénzt, vagy a köz által birtokolt ingatlanokat és egyéb vagyonelemeket játszanak át általuk alapított alapítványoknak. Egy még tavaly, a hvg.hu-n megjelent cikk szerint ez nem törvénysértés, hiszen a mindenkori kormány az, amely rendelkezik az államvagyon, vagyis a közpénzek felett, ezért az értelmetlen beruházások maximum hülye döntésnek tekinthetőek, de bűncselekménynek nem. Az írás elmagyarázza, hogy ez miért van így, amit el lehet fogadni, nekem viszont ez mégsem megy. Már csak azért sem, mert az állam nem a közvagyon tulajdonosa, ha úgy tetszik, Orbán nem a Magyarország nevű cég tulajdonosa, itt az adófizetők pénzéről van szó, akik ha elégedetlenek a kormány költéseivel, akkor jogosan háborodhatnak fel.

De úgy tűnik, az emberek többsége még abban reménykedik, hogy létezik olyan hatóság (vagy talán józan ész), amely megálljt képes parancsolni az ilyen döntéseknek. Mióta azonban Orbán a hozzá hű haverjaival pakolta teli a különböző hatóságokat, azóta nem beszélhetünk jogállamról, sem pedig demokráciáról. Polt Péter nem fog vizsgálni egyetlen olyan vitatható, aggályos döntést sem, amely rossz színben tüntetheti fel a kormányt. Aki követte a kormány működését az elmúlt években, az pontosan tudja, hogy ez jelenti a valóságot. Teljesen értelmetlen azon lamentálni, hogy Polt Péter független-e, vagy hogy nevezhető-e még Magyarország demokráciának. Addig ugyanis, ameddig sokan ezen elmélkednek eltartott kisujjal, addig Orbán kilopja mindannyiunk szemét. Lehet, hogy ehhez megteremtette a jogi hátteret, de attól még a dolgok nem változnak.

Teljesen mindegy, hogy ki a legfőbb ügyész, ha 100 000 ember tüntet a kormány lemondásáért a Kossuth téren. Az egyetlen valódi nyomást ez jelentheti, semmi más. Bár tudom, most a legtöbben úgy vannak ezzel, hogy 2022-ben talán ellenzéki győzelem lesz, és akkor majd elkezdődhet az elszámoltatás, azaz felelősségre vonhatók lesznek azok, akik tevékenyen részt vettek az ország kifosztásában. Én is bízom abban, hogy ellenzéki győzelem várható, de addig még van egy évünk. Egy évnyi idő arra, hogy amit csak lehet, azt átjátsszák maguknak, és egy teljesen kifosztott országot hagyjanak hátra a győztes pártoknak. Felégetik az országot, majd behintik sóval, hogy ha már az övék nem lehet, akkor másé se legyen. Lehet, hogy elveszítik a választásokat, de több életre elegendő adóforintot loptak el az államkasszából, mondván, hogy mivel a törvény nem tiltja, minden rendben van.

Persze ember legyen a talpán, aki ezt majd képes lesz a bíróságon bizonyítani. Úgy gondolom, ez lehet a kormánypárt taktikája is, hiszen annyi törvénysértést követtek el az elmúlt 10 évben, hogy egy élet is kevés lenne mindezek felgöngyölítéséhez. Naponta jelennek meg hírek arról, hogy épp melyik közvagyon tárgyát képező épületet, területet vagy céget játszottak át maguknak, és ez a tendencia vélhetően még fel is fog gyorsulni, ahogy közelednek a választások. Nem tudni, marad-e egyáltalán bármi is számunkra. Neves egyetemeket tesznek tönkre a szemünk előtt, milliárdos értékű ingatlanokat játszanak át az egyházaknak, ami a legsötétebb időket idézi. Tényleg nehéz lenne olyan időszakot találni Magyarország modern kori történelmében, amikor gátlástalanabb, korruptabb kormányunk volt, mint a jelenlegi.

Számomra az a legszomorúbb, hogy sokan elvont jogi vitákba bocsátkoznak, és arról magyaráznak, hogy mi törvényes, és mi nem az. Holott azzal, hogy ilyen irányba visszük el a vitákat, lényegében azt állítjuk, hogy ma Magyarország jogállam, nem pedig a felcsúti diktátor által uralt ország. Jó dolog erről ábrándozni, csak hát úgy vélem, nagyobb kárt okozunk ezzel, mint gondolnánk. Az emberek jelentős részének borzasztóan elege van abból, hogy úgy teszünk, mintha a legfőbb ügyészség, a bírók többsége, az alkotmánybíróság vagy a rendőrség nem a Fidesz csicskája lenne. Változást akarnak a legtöbben, még ha nincs is kellő bátorságuk ahhoz, hogy ezt nyíltan kimondják. Értem, hogy épp világjárvány van, ezért tüntetni sem lehet, de Orbán országlopása nem egy éve kezdődött, hanem tizenegy évvel ezelőtt. Mindannyian szemtanúi voltunk annak, amit ez az ember tett az országgal, és szemtanúi leszünk annak is, amit még 2022-ig tenni fog.

Találgatni sem mernék azzal kapcsolatban, hogy mi mást képes még elvenni az emberektől, mint ahogy azzal kapcsolatban sem, hogy ha elveszítik a választásokat, beletörődnek, vagy valami nagyon csúnya dolog következik jövőre ilyenkor. Lehet, hogy megelégednek az ellopott javakkal és szépen elhagyják majd az országot, de az is lehet, hogy ellenállnak és egy még a korábbinál is sötétebb verembe rántják az országot. Egy azonban biztos: ideje lenne végre kimondani azt, hogy jelen állás szerint egy modernkori diktatúrában élünk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!