Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mert az igazság néha fáj

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egyesek értetlenkednek, méltatlankodnak és megbotránkoznak mostanság annak kapcsán, hogy Zacher Gábor ki merte mondani nemrégiben az eléggé nyilvánvalót: számtalan hibát vél felfedezni a kormány járvány elleni védekezése és kommunikációja kapcsán. Lehet Zachert szeretni, vagy nem szeretni – mindkettőre adott alapot pályafutása során -, de úgy gondolom, nemrégiben közölt nyilatkozatával sokan egyetértenek. Mert hát nem félrebeszélt, mindössze ki merte nyitni a száját, és el merte mondani, hogy milyennek éli meg a jelenlegi helyzetet. Mások is megtették ezt korábban, de Zachert pártállástól függetlenül a legtöbben ismerik, ezért véleménye vélhetően sokkal több emberhez jutott el, mint egy közepesen ismert szakértőnek vagy bármelyik név nélkül nyilatkozó orvosnak. Zacher többek között a következőket állította:

  • megesett vele, hogy döntenie kellett, ki maradjon életben;
  • nincs rendben, hogy a sajtónak nem nyilatkozhatnak az orvosok, mert így az emberek nem látják a valóságot;
  • Orbán Viktor felelőtlenül ígérte azt, hogy mindenkit meggyógyítanak. 

És hogy ez miért is érdekes? Kásler Miklós szakmai tanácsadó testületének elnöke a szaktárca e-mail-címéről küldött üzenetet a szaktárca mintegy 63 szakmaitagozat-vezetőjének, akiktől azt kérte, hogy véleményezzék és ítéljék meg, hogy etikailag helyes-e, amit Zacher Gábor toxikológus napokkal ezelőtt a Szabad Európa rádióban mondott. Csak kérdezem, a fenti kijelentések közül melyik kérdéses etikailag? Mert én úgy látom, hogy Zachernek volt bátorsága kimondani, hogy mi a valóság, amiért elítélni nem lehet. Tudom, hogy a kormánypártnak fáj, ha valaki el meri mondani a valóságot és nem arról hazudik, hogy minden a legnagyobb rendben van a hazai kórházakban, csak hát még a Fidesz szavazói között is vannak bőven olyanok, akik pontosan tudják, hogy óriási a baj a kórházakban.

Kitilthatta Orbán a kamerákat és újságírókat a kórházakból – európai szinten egyetlen országként -, de még ha nem is látják a hívek, hogy milyen körülmények között kénytelenek dolgozni az egészségügyi dolgozók, azért sejtéseik vannak. Mégis úgy tűnik, hogy a Fidesz kontrollálni, sőt, manipulálni akarja a valóság minden részletét, emiatt joggal érezhetjük sokszor úgy magunkat, mint egy keleti diktatúrában. Bár talán még ott sem tiltják meg az újságíróknak, hogy bemenjenek egyes kórházakba. A valóság az, hogy a kórházak emberhiánnyal küzdenek hónapok óta, ezért jóval több beteg hal bele a koronavírusba, mint amennyi meghalna, ha lenne elegendő szakápoló és orvos minden intézményben. Bármennyire is tagadni akarja ezt a központi irányítás, a 95-98 százalékos halálozási arány a lélegeztetőgépre kötött betegek körében, magáért beszél.

Pont ezért nem lephetett meg igazán sekit az, amit Zacher mondott. Noha a kormány reakcióját látva, lehet, hogy őket meglepte, hiszen mást vártak tőle. Heteken belül valószínűleg le fog csengeni a járvány harmadik hulláma és látva az oltások beadásának ütemét, elképzelhető, hogy nem lesz jelentős a negyedik hullám Magyarországon. Ez egy alapvetően nagyszerű hír, de akkor sem feledkezhetünk meg arról az egy évről, ami alatt magyarok tízezrei haltak meg az ország különböző kórházaiban. Mint ahogy azokról az egészségügyi dolgozókról sem feledkezhetünk meg, akik sokszor az alapvető feltételek hiányában is mindent megtettek azért, hogy minden menthető életet megmentsenek. Ez viszont olyan terhet rótt rájuk, amely teher alatt akár több ezren is összeroppantak. Lehet, hogy ez még nem annyira szembetűnő, hiszen ennek ellenére is nap nap után küzdenek a kórházakban.

A járvány viszont csillapodni fog, amelynek következtében a PTSD, a poszttraumás stressz szindróma különböző tünetei jelentkezni fognak, amelyhez komoly segítségre lesz majd szükségük. Kérdés viszont, hogy az állam kíván-e érdemben köszönetet mondani nekik azzal, hogy minden lehetőséget biztosít ahhoz, hogy megfelelő segítséget kapjanak az átélt traumák feldolgozásához. Az is kérdéses, hogy meghálálják-e munkájukat valódi fizetésemeléssel, amivel talán elérhetnék, hogy ne hagyják el a pályát. Ezek az emberek többet tettek egyetlen év leforgása alatt, mint amennyit a kormány tett 10 év alatt, mégis ezért nem kaptak semmiféle hálát. A fizetésük nevetséges, a munkakörülményeik úgyszintén, miközben elvárják tőlük, hogy a lelküket is kidolgozzák. Ehhez képest a parlament és nemzet legbátrabbjai milliós fizetéseket visznek haza, munkájukkal pedig csak megnehezítették a járvány elleni védekezést.

A valóság tehát az, hogy ugyan sokan az egészségüket tették kockára a járvány elleni harcban, a kormány azzal volt elfoglalva, hogy titkolózzon, hülyének nézze a társadalmat, és minél több közpénzt lopjon ki az országból. Ennek meg is lett az eredménye. Ez az eredmény eddig közel 25 000 halottat jelent és ki tudja hány, valószínűleg felfoghatatlan nagyságrendű tönkretett életet. Egyáltalán nem állítom, hogy minden élet megmenthető lett volna – még ha ezt is hazudta Orbán annak idején -, de abban biztos vagyok, hogy akár több ezer fővel is lehetne alacsonyabb ez a szám, ha a kormány nem az újságírók kitiltásával és a szakértők hülyének nézésével lett volna elfoglalva, hanem azzal, hogy miként menthető meg a legtöbb emberélet.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.