Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Agyarország, szeretlek!

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A lélegezetőgépek meg a helikopteres juhász

A tényfeltáró politikusok (fából vaskarika) és újságírók minden igyekezete hiába: ma sem tudunk semmit arról, hogy hova lett a 300 milliárdért állítólag megvásárolt 16 ezer lélegeztetőgép. Az fel sem merült eddig, hogy miért is vettek volna annyit ezekből a műszerekből a gátlástalan, de hülyének aligha mondható kormányzó fiúk, ami egész Közép-Európának is elég lenne.

1993 nyarán a Szeged-környéki tanyavilágban próbáltam oknyomozni az Alföldön eltűnt egyik úgynevezett olajvonat szállítmánya után. Az ügyben vizsgálódó rendőrtiszt javaslatára kiautóztam az egyik tanyára, ahol az egyik, a szerelvényből lecsapolt olajat az APEH és a vámhivatal felé leszámlázó juhász élt a nyájával. Könnyű volt megtalálni, mert a nádfedeles ház előtt egy helikopter parkolt. A nyájőrző olajmilliomos ellen akkor már folyt a büntetőeljárás, de szabadlábon védekezett, elismerte, hogy adott ki hamis számlákat sok tízmilliókról. De hogy egy csepp gázolajat, vagy abból savazott HTO-t is látott volna, azt váltig tagadta.

– Nem jött ide a környékünkre még egy hordó olaj se. A fináncok meg a rendőrök sem találtak semmit. Hogy le lett könyvelve mégis több ezer hektoliter? A számlatömb sok mindent elbír, uram…. 

***

A gázóra le nem olvasó (Covid egyperces)

  Csöngetnek. Ajtót nyitok.

– Jó napot kívánok! A gázóra-leolvasó vagyok.

– Jöjjön be, olvassa le.

– Csak azért jöttem, hogy közöljem, most nem tudom leolvasni.

– Miért?

– A járvány miatt nem mehetünk be a lakásokba.

– Jó, akkor én leolvasom és megmondom.

– Sajnos nem lehet, nem szabályos.

– De hát lefényképezem a gázóra állását, aztán megmutatom…

– Nekem is le kell fényképeznem mindig.

– Jó, adja ide a műszerét, és én lefényképezem.

– Sajnos nem lehet, csak én fényképezhetem le.

– Hát akkor mi legyen?

– Legyen szíves írja alá itt – dug az orrom alá egy nyomtatványt -, hogy itt jártam, és értesítettem arról, hogy nem tudom leolvasni.

– De ennek mi értelme van? – kérdezem, egy pillanatra megfeledkezve arról, milyen országban is élek.

– Azt nem tudom, kérem, én csak a munkámat végzem.

– Rendben – fogom a tollat, és aláírom.

– Köszönöm. Viszontlátásra – fordít hátat a le nem olvasó.

 ***

Egy névrokon a kapusedző-ügyről

 „Mint lépcsőzugban a pormacska / gyűlik puhán a korszak mocska.”

(Petri György: Hírösszefoglaló)

Tódor János

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.