NEHAZUGGY

Valamit tenni kell, mert a végén itt tényleg kő kövön nem marad

Vogronics András | 2021. Április 10, Szombat | 18:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Aazt hiszem, már megint helyben vagyunk: semmi új nem történt péntek reggel, csak a szokásos. Véres képi világot kérődzött bele a mikrofonba a kegyelmes úr, immár semmi kétség nem fér hozzá, hogy ez attól alélna el, ha itt tényleg kitörne a háború:

„tüdőn lőtt vírus”;
„agresszivitását, pusztító erejét tekintve jóval erősebb, mint az egy évvel ezelőtt megismert vírus, már a tűzereje”;
„szuronyhegyre kell tűzni, meg kell semmisíteni”;
„háborús állapotok vannak most Magyarországon”.

Ez volt az antré, ezzel nyitott, a laikus azt hihette, hogy valami közel-keleti tudósító éppen a lövészárokból küld helyzetjelentést. De nem ez történt, ez csak Orbán elborult péntek hajnali delirálása a hazai járvánnyal kapcsolatosan. Dramatizálni kell a helyzetet a végletekig, úgy kell tenni, mintha itt tényleg golyózápor süvítene a fejünk felett, és a hős mini Rambó a végén egy szál késsel megvéd minket a pusztulástól. Egy mérhetetlenül undorító, provokáló, félelmet generáló ember választási kampányba fordult aljas megnyilvánulása volt ez, aki folyamatosan szítja a hangulatot, kelti a pánikot.

Van rá igény, mert azt a tábort amelyik csüng a szavain, éberen tudja tartani, és beszédtémát tud szolgáltatni számára a következő pénteki igehirdetésig. Nem csoda, hiszen emberünk egyenesen az illiberalizmus pápájának képzeli magát, aki politikai dzsihádot indított a liberálisok és másképpen gondolkodók ellen. Annyi a különbség, hogy itt nem robbanómellényes terroristák keltik az államvezetés pillanatnyi érdekének megfelelően a pánikot, hanem egyenesen a szellemi vezető, illetve a szolgálatára felesküdött alattvalók hadserege. Bizonyos értelemben itt is mindenki mártír lesz, csak nem meghal és felkerül Allah ölelő kebelére, hanem bebocsátást nyer a NER-paradicsomába.

Így járt Petry Zsolt nevű kapusedző is, akiről én például eddig azt sem tudtam, hogy a világon van (tudom, az én szegénységi bizonyítványom), mára viszont nemzeti hőssé avanzsált. „Petry Zsolt nincs egyedül, mindannyian vele vagyunk” – ezt mondta vele kapcsolatban a miniszterelnök. Mondjuk én biztos nem vagyok vele, az ezer százalék, úgyhogy engem nyugodtan lehúzhat a listáról Abu Orbán, mert baromira nem értek egyet egyetlen megátalkodott szavával sem. Ennyi. Úgyhogy lehet Zsoltit szopkodni, magasztalni, meg a kirekesztő homofób politikájának a részévé tenni, de ebből engem, minket hagyjon ki. Meg a beteges fociimádatából is, miszerint semmi köze az Eb-nek az addig mindenáron beoltok mindenkit, ha a fene fenét eszik is csatakiáltáshoz. Sikerült már a válogatotton belül is megbélyegeznie Gulácsit, aki kiállt a családok egyenjogúsága mellett, és kibaszatni az állásából az ezzel kapcsolatban szimpátiáját kifejező Hrutka Jánost is a spíler TV-ből. Ezek egyébként valóban kormányzati szinten kezelendő ügyek, biztos erre kíváncsi mindenki, nem pedig arra, hogy mi lesz például holnap vagy azután az országgal és benne velünk, igavonó állatokkal. Egy miniszterelnöknek ez a legfontosabb téma, amikor a fél ország mentálisan és anyagilag padlón van. Nem tehetek mást, mint gratulálni ehhez is.

Arra tökéletesen alkalmas, hogy a migránsok, gyurcsányok, brüsszelek, sorosok mellett egy új ellenség helyét átvegye a közbeszédben. Meglehetősen szánalmasra sikerült, de keservesen igyekezett párhuzamot vonni a kerítésépítés és a brüsszeli vakcinabeszerzés között: Egy ország volt, aminek helyén volt a szíve: azok mi vagyunk. Tehát ha jól értem, akkor 2015-ben, amikor felhasználta a háború elől menekülő kiszolgáltatott emberek nyomorát saját politikai haszonszerzésének céljaira, akkor nekünk a helyén volt a szívünk? Elmész te a… Embertelen, okádék, semmirekellő. Hogy a szar kerítése azóta is ott áll, ahol, semmi más, mint uralkodásának szimbóluma. Embertelen bánásmód, a tranzitzónák Guantanamóhoz hasonlítható akkori állapota, a kék plakátokon hörgő félelemkeltés a lakosságban, a szokásos ellenségkijelölés saját önző hatalmi érdekei miatt. Ez történt, semmi más, ezzel függ össze a kerítése, semmi mással. A szívünkkel biztosan nem.

Hazug, politikai haszonleső, aki abban leli örömét, attól reméli a hatalomban maradását, hogy minél több embert fordít egymás ellen, hogy minél nagyobb félelmet generál azzal a hamis illúzióval, hogy ő nem a probléma oka, hanem az okozott probléma megoldója. Még egy ilyen, az ország szemébe naponta, hetente belehazudó aljas, provokatív vezetője nem volt ennek az országnak. Ezt már bizton állítom. Nem is tudom, hogy erre a helyzetre mi lehet a megoldás, egyáltalán van-e megoldás. Régen a közöny volt a leginkább meghatározó, mondjuk, az most is van, de talán nem olyan nagymértékben, mint az elején. Most inkább a zsigeri gyűlölet az, ami mindenkiből árad pro és kontra. Sokszor én magam is elcsodálkozom azon, milyen indulatokat képes kiváltani belőlem ez a rezsim. Hogy már én is átbillentem a nem normális kategóriába. Az ember ebbe tényleg belebolondul, látva, hallva a sok hazugságot, manipulációt.

Talán tényleg az lehetne a megoldás, hogy szépen lassan megpróbálunk szót érteni azokkal a megtévesztett tömegekkel, akiket radikalizált ez az elszabadult hatalommániás. Óvatosan, lépésről lépésre beszélgetni, érvelni, megpróbálni meggyőzni azokat, akik benne vannak a ködben. Tudom, ez lehetetlen küldetésnek tűnik, de valamit tenni kell, mert a végén itt tényleg kő kövön nem marad. És még egy év van hátra a választásokig. És most (jó, tudom, valójában 10 éve ez van) aztán igazán bele fog taposni a gázba, és az utasok mi vagyunk azon a járművön, amit ő vezet. Ez beszél Istenről meg hazáról? Amikor a hazát kifosztotta, a lakóit meg felszarvazta. Amikor az ördög sírva könyörög neki a receptért, hogyan csinálja, amit csinál, mert ez a gonoszság általa is irigyelt magasiskolája. Az a démoni nézés, az a sátáni nyelvcsapkodás, az az eszelősen villámló tekintet. A pokol lassan egy wellness szálloda az ország jelenlegi állapotához képest, ahol maga a gonosz kevergeti a naponta ránk zúdítható fekáliát. Elégedetten szemléli, mit tett, az eszköz szentesítette a célt. Elérte, amit akart.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!