NEHAZUGGY

Akiket a tengerbe dobált, cserben hagyott, azoknak annyi

Tamás Róbert | 2021. Március 26, Péntek | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt mindenkinek! Ma péntek van, ez mondjuk legfeljebb annyiban érdekes, hogy felénk tegnap vitték el a szemetet. Mármint amit kukában kitoltam a ház elé. Tegnap azt mondta a Kormányinfó nevű revüműsorban Gulyás Gergely, hogy amint be lesz oltva 2,5 millió ember az országban, egy héten belül kinyitnak az óvodák és iskolák. Addig nem. Én még most is keresem az összefüggést az idős, krónikus beteg emberek beoltása, és az iskolák megnyitása között. Amint megfejtettem, majd szólok.

A magyar kormány közösségi oldalát olvasgatva ismét kénytelen voltam szembesülni azzal, hogy van itt baj a fejekben gazdagon. Egy anyuka kifakadt, hogy neki pont most lett elege, nem bírja tovább anyagilag. Ha továbbra is otthon kell maradnia a gyerekivel, konkrétan éhen fognak halni, mert a felére esett vissza a jövedelme. És jöttek az Orbán Viktorba (vagy a tulajdon, végtelenül nagy eszükbe) szerelmesek, akik felelősségre vonták a nőt, hogy mit képzel, nem a kormány feladata etetni az ő gyerekeit, nehogy már számon kérje a politikusokon, hogy képtelen eltartani a családját. Magának szült, az ő feladata előteremteni a megélhetést. Ez talán néhány – hogy finoman fogalmazzak – korlátolt agykapacitással élő honfitársunknak teljesen logikus. Közben meg a korlátozásokat a kormány vezeti be, az az anyuka is, és mindenki más is fizette és fizeti az adókat és járulékokat. Namármost, az az állami bevétel nem arra való, hogy a kormánynak legyen mihez nyúlnia, ha bőkezűen támogatni akarja a külföldi tulajdonú vállalatokat, a szomszéd gázszerelő üzleti sikereit, az egyház anyagi terebélyesedését, a más országban élők lehetőségeit, hanem elsősorban – sőt, másod- és harmadsorban is – arra szolgál, hogy működésben tartsa az országot, és gondoskodjon arról, hogy ilyen nem várt helyzetben, mint a mostani, minden Magyarországon élő ember biztonságban legyen. Az anyuka – és mindenki más – nem azért ücsörög otthon, mert erőt vett rajta a lustaság, hanem azért, mert a kormány szigorításokat vezetett be, bezáratott vagy kinyitni sem engedett egy csomó munkahelyet. Rengeteg vállalkozás csődbe ment, aki elveszítette már a munkáját, annak nem jár semmiféle támogatás. A fodrászok, kozmetikusok, virágboltosok, lángososok, egy csomó katás kisvállalkozó nem tud dolgozni – szintén nem a lustaság miatt, hanem a törvényi szabályozás miatt -, ők sem kapnak segítséget. Akinek kicsi gyerekei vannak, akiket nem lehet egyedül otthon hagyni az életkoruk miatt, azok a szülők kénytelenek otthon maradni, ezért vagy csökken a jövedelmük, vagy teljesen meg is szűnik.

Az állam – amit a kormány képvisel – és az állampolgárok között érvényben van egy szerződés. A munkavállaló és a munkáltató például a minimálbérből – ez most 167 400 bruttó – fizet az államkasszába 25.947 forint szociális hozzájárulási adót, 2 511 forint képzési hozzájárulást, 16.079 – 30.969 (a nettótól függ, akinek jár adókedvezmény a gyerekek után, az kevesebbet fizet, a gyermektelen többet) forint társadalombiztosítási járulékot, 25.110 forint személyi jövedelemadót. Két gyerek esetén 40 000 forint családi adókedvezmény visszajár a munkavállalónak. Tehát az van, hogy a szerződés alapján a egy – Európában az egyik legmagasabb arányú – részét a jövedelmének az ember befizeti az államkasszába. Azonban ezért cserébe elvárhatja és el is kellene várnia, hogy az állam ebből a rengeteg befizetett pénzből visszaad, amikor baj van, amikor a munkavállaló önhibáján kívül nem jut jövedelemhez, vagy olyan kevéshez, amiből nem tud megélni. Az állam nem teljesíti a szerződés rá eső részét, nem gondoskodik a munkába járás és a munkavégzés alapvető feltételeiről, a gyermekek felügyeletéről és oktatásáról, ezért a munkahely nem tud kinyitni, vagy a szülő nem tud munkába menni, és ez nem a munkavállaló, nem szülő, hanem az állam – a kormány – hibája.

Mondom egy egyszerűbb példával a szektatagok kedvéért. Már csak azért is, mert a miniszterek elnöke éppen a heti rádiós igehirdetésében elmesélte, hogy ő a kapitány, neki van iránytűje és biztosan markolja a kormányt. Teáhát. Az ország egy csónak. Orbán ül a kormánynál, mert megbíztuk vele, ezért fizetjük, a munkavállalók eveznek, a nyugdíjasok és gyerekek már- vagy még nem eveznek, de a csónak halad. Amikor baj van, léket kap a csónak, akkor a kormányos fogja magát, és elkezdi a vízbe hajigálni azokat, akik egészen idáig eveztek, majd azt mondja nekik, az ő felelősségük, hogy ki tudnak-e úszni a partra, ami nem is látszik, olyan távol van. Néhány embernek dob mentőövet, másokat nem dob a vízbe, hanem haszontalan, ám látványos ajándékokkal kedveskedik nekik. Ennek a következménye nem lehet más, mint az, hogy a vízben lévők vagy felkapaszkodnak egy másik csónakra, és onnantól ott fognak evezni, vagy belefulladnak a vízbe. Orbán csónakja a lendülettől még halad egy darabig, majd megáll és elsüllyed. Hacsak nem kap mentőkötelet egy nagyobb hajóról, amivel kivontatják a partra. Orbán ezt a mentőkötelet, az uniós támogatásokat várja. De ha meg is érkezik, a lényegen nem változtat: akiket a tengerbe dobált, cserben hagyott, azoknak annyi. És ezért senki más, egyedül ő a felelős. Ezt kellene megértenünk, hogy a csónak közös, ha elsüllyed, együtt pusztulunk. A kormányos mindenkiért felelős, és ha rossz döntéseket hoz, annak a következményeit viselnie kell.

Most tartunk ott, hogy dől be a víz a léken, sokan a tengerben fuldokolnak, a kormányos azt sem tudja, mit csinál, de markolja a kormányt és várja a mentőkötelet, amivel önmagát és a neki kedveseket óhajtja menteni, senki mást. Mert elhitte, és mi is elhittük, hogy joga van hozzá. Pedig nincs. A csónak nem az övé, hanem a miénk. A kormányos leváltható, az evezősök és az utasok nem. Pont.

Jó ébredezést. Hamarosan jövünk vissza.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!