Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Jó és rossz hírek a Patópálságban sültgalambra várók számára

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kicsit visszaugorva András néhány nappal ezelőtti írásához, a csütörtök reggeli poszt olvasása után, meg kell jegyeznem, hogy elsősorban nem a jó írások hiányára vezethető vissza a tömeges megmozdulás évtizedes elmaradása, és ezzel együtt a változást akarók folyamatos csalódottsága. Leginkább a helyzet komplexitása és történelmi mélysége, így az ebből adódó ismerethiány felelős a magyaros mentális mellett az évtizedes patthelyzetért és büntetlen hatalom átmentésekért.

Mi lenne, ha több emberhez jutnának el a legkiválóbb írások?

Mi lenne/lesz, ha tömegesen néznének keresztül a bulvárhíreken a zemberek, csak a lényeges dolgokra koncentrálva és megértenék végre a lényeget?

Véleményem szerint naponta legalább egy írást biztosan találni a Szalonnán, aminek hatására tömegek lephetnék el az utcákat és tereket országszerte. Ha elegen értenék, hogy akik most kommunistáznak akár 30 évnél fiatalabbakat is, azok bizony KISZ és párttagok voltak az átkosnak mondott rendszerben! Ha megértenék sokan…

Hogy nem a migránsok a magyarok ellenségei, hanem azok a magukat szintén magyarnak vallók, akik a náci haláltáborokba küldték a honfitársaik, szomszédaik egy részét anno, vagy akik ‘56-ban és azt követően halásztak a zavarosban, vagy akik a ‘89-es rendszerváltás kísérletét tették gengszterváltássá.

Meg kellene érteni, hogy a feudális jellegű gondolkodásmód, a folyamatos szőnyeg alá söprés és a legálisnak látszó, következmények nélküli bűncselekmény sorozata A KÖZVAGYON ÉS A KÖZJÓ TERHÉRE, törvényszerűen következnek egymásból.

Nem is történhet másképp.

Habár igaz, hogy „nincs új a nap alatt”, de az sem kamu, hogy „egy újszülöttnek minden vicc új!”

Egy jó írás, egy regény sem attól válik élménnyé, vagy lesz hatással a mindennapokra, hogy a polcon porosodik, hanem hogy kézbe veszik a zemberek és olvassák. Hatás–köcsönhatás. Akár, a Pillangóeffektus.

Ahogy a pillangó már a szárnya rezdülésével is hullámokat gerjeszt a térben, úgy kell mindenkinek magába szállnia, midőn az „egy fecske nem csinál nyarat” szólás mögé akarna elbújni.

Kicsit eljátszva a gondolat mentén, akár azt is állíthatnánk (jogosan), hogy egy homokszem sem csinál sivatagot, ennek ellenére mégis találni a Földön sivatagokat.

Mert, lehetek én is akár…

A Virtuális Gutenberg Galaxis Lagardère Lovagja, Nevers-vágásokat osztogatva nem csak harmadosztályú útszéli trolloknak, de maguknak a véleményvezéreknek a saját oldalaikon. Leírhatom én is, vagy bárki más a frankót, a jól érthetőt, ha nincs elég ember, akinek füle van a hallásra, vagy alig vannak, akik rátalálnak a lényeges Igazságokra, vagy ha rátaláltak sem éreznek kényszert a hírek másokkal való megosztására.

Mert hogy őszinték legyünk magunkhoz – mi, akik tudjuk –, azok a sorok már sokszor le lettek írva, azok a fogadalmak és remények is sokszor elhangzottak már, amelyek a változás szelét hoznák el egy igazságosabb világ felé vezető úton.

Nyilván ez nem jelenti azt, hogy akkor mostmár hallgassunk. Sokkal inkább arra gondolok, hogy egy ekkora Virtuális Könyvtárban az útbaigazítások hiányoznak inkább, mint az újabb könyvek. Kevesek találják meg az összefüggéseket, ha kevesen tudnak róla, hol keressék.

A valóban független és hiteles portálok száma elenyésző, azok is olyannyira függetlenek, hogy még egymáshoz sincsenek annyira közel, hogy mindannyian korrektül viselkedjenek egymással. Ennek ellenére mégis óbégatnak és tiltanak meg törölnek véleményeket a narancstól (is) rothadó oldalon, miközben meg  csak nem azt mondja, hogy aluszik? a 2/3, amerre a szem ellát. Nagyon fogy a türelem, ez látszik a kommentek áradatán, és azon, hogy nem ugyanazok, ellenben rengeteg új arc bukkan fel, a teljes lakosságot felölelve.

Természetesen a fanatikusok megnyilvánulása – bárkit védenek vagy támadnak is – szimbolikus dimenzióban ugyanolyan visszataszító, mint a keresztre vagy Allahra hivatkozással elkövetett mészárlások bármelyike az elmúlt évszázadok alatt.

Sokan talán elfelejtenék, hogy a jelen csupán töredéke a nagy Igazságoknak?

Hogyan lehetséges, hogy évtizedeken és generációkon át sem akarják a magyarok elhagyni a „legvidámabb barakk” épületét?

Ha sosem tör ki a vulkán úgy igazán, akkor hogyan ereszti le a túlnyomást okozó gőzt?

Ilyen és ehhez hasonlatos kérdések feltevéséig jutottam az utóbbi időkben.

Talán azért is, mert 2017 óta aktívan követem a magyarországi közélet alakulását, olykor én magam is, mint porszem, vagy ha jobban tetszik, mint pillangó megrebbentem a szárnyaimat, de nem tudtam sokkal közelebb jutni a megoldáshoz mindaddig, amíg nem kezdtem visszafelé kutatni.

Több órányi virtuális időutazással a hátam mögött, hamarosan összeáll egy hiteles útmutató, vagy talán szerencsésebb lenne úgy mondani, egy őszinte tükör, amiben nagy felfedezések rejlenek, és sejtelmek igazolódnak be.

Nem kényelmes dolog egy ilyen őszinte tükörbe belenézni, hiszen egyikőnk sem tökéletes.

Mint ahogy valamit nem tudni sem szégyen, csak akkor, ha nem is akar valaki kiszakadni az egybites buborékjából, és csak a Sorosgyurcsánymigráns mantrát fújja, vagy egy másik jellemző példa szerint Orbántakarodj! felkiáltással próbálja távol tartani a Sántát (pedig lehet, hogy nincs is patája meg villásfarka!). Ám a franc tudja hányadik mém megosztását, vagy a semmiről és gumicsontokról szóló posztok alatti kommentelést fontosabbnak tartja az ismeretei, a tudása bővítéséné, ezzel pedig nem lehet sem Rendszert váltani, sem Elszámoltatást elérni.

Van egy rossz hírem a Patópálságban sültgalambra várók számára. A világegyetem alaptörvényeit továbbra sem lehet megbaszni. Ami régen sem jött be, az most sem vezet eredményre. Értelemszerűen valami változásnak kell a zemberekben végbe mennie ahhoz, hogy jó megoldás születhessen.

No de van ám jó hírem is. Ne felejtsük el, hogy mindannyian szabad akaratot kaptunk. Csakis rajtunk áll, hogy belenézünk egy őszinte tükörbe, vagy csak úgy magyarosan azt mondjuk, hogy „Mások vittek rossz utakra engem”.

Nyilván az sem mellékes, hiába igaz, hogy „sok lúd disznót győz”, ha a libuskákhoz nem jutnak el az Igazságok. Mert ugyan „több szem, többet lát”, de mindhiába, ha a egyesek ki akarják nyomni a legtöbb szemet, mert összetévesztik a sajtó szerepét a fékek és ellensúlyok játékban, és úgy tesznek, mintha a Hegylakó lenne a „játék” neve. Márpedig amíg a különálló láncszemek nem fognak láncot alkotni, addig nem lesz mivel leláncolni a fenevadat, amely a gyűlölködést szítja minden táborban.

Nem találkoztam még a fentebb említett gondolatokkal, pláne nem egybe csomagolva, pedig úgy érzem, hogy közelebb vihetne bennünket a megoldáshoz. Hiszen az idézőjelek között említett részletek csak kevesek előtt lehetnek ismeretlenek, és megegyeznek a múltból származó üzenetek őszinte tükrében látottakkal.

Vajon lesznek-e elegen azok, akik bele mernek nézni a tükörbe? Ahogyan a dolgok állnak, így is és úgy is megnézhetjük magunkat. Miért pont a tükröt hagynánk ki?

Egy emberöltővel a hátam mögött, Michelangelo 87 éves korában mondott szavait osztom, szégyenkezés nélkül, mi több, büszkén: „Még mindig tanulok.”

Gondoltam, szólok.

megmondológus (Gábor Mosogassisztánból)