NEHAZUGGY

Megbecsülés helyett sértegetés, lenézés, megvetés

Molnár Bálint | 2021. Március 21, Vasárnap | 8:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tisztelettel, szeretettel, nagyrabecsüléssel üdvözlök mindenkit! Becsületes inasokat, leinasozott rezidenseket, hitvány emberek által lehitványozott, közjóért fáradozó embereket, csuklóból asszonyságnak nevezett tiszteletre méltó tudósokat, libernyáknak csúfolt szabadelvű, tisztességes embereket, Soros-bérencnek kikiáltott jószándékú, ártatlan civileket, vagyis röviden mind az 1500 milliárd embert, akit Magyarországon már beoltottak. A közjószágokat kifelejtettem, pedig őket is. Mondjuk ehhez az 1500 milliárdos hencegéshez képest kicsit kevésnek tűnik az az 528 ezer lelkes nemzeti konzultátor (nem tudom, lehet nincs ilyen szó, de most lesz), akinek az akaratát most naponta beletörlik majd a többiek arcába, akik nem vették a fáradságot, hogy kitöltsék az irányított agymosásnak eme legutóbbi különeleges darabját. Szóval sokkal jobb reggeleket kívánok mindenkinek, akit valamilyen formában utolért már a felcsúti nemzetikonzervatívkeresztény erkölcsi fölény leplezhetetlen mély megvetése, és azoknak is, akiket nem.

Azt valahol már ennyi év önfeledt NER-lubickolás után érteni vélem, hogy ha valaki, aki életében egyetlen percet nem volt kénytelen a piacon, a piacról megélni, akinek következésképpen egyetlen cél lebeg a szeme előtt (a politikai hatalom és az gondjaira bízott törvényesen ellopott, jellegüktől megfosztott közvagyonhegyek megtartása), és aki már több évtizede abban a révületben él, hogy tévedhetetlen, bírálhatatlan és pótolhatatlan, következésképpen következmények nélkül hugyozhat a trambulinról mindazoknak a fejére, akik valamilyen formában kivétel nélkül az ő teljhatalomban pöffeszkedésének Moszkváig való meghosszabbításán munkálkodnak, és ezt az országot annak ellenére működtetik, hogy naponta a fejükre van hugyozva a trambulinról, egy idő után módosul a tudata és a valóságérzékelése.

Ennek ellenére valószínűsítem, hogy a jelentősen módosult tudatáig néha azért elérnek olyan foszlányai a meghajlíthatatlan rögvalóságnak, miszerint se nem tévedhetetlen, se nem bírálhatatlan, sőt. Már rég nem hiszi el neki az elsöprő kisebbségen kívüli többség, hogy varázsolni tud, hogy kézrátéllel gyógyít és ő Teréz anya felcsúti reinkarnációja. És bár tény, hogy azt sikerült elérnie, hogy a rajongói 57%-a még mindig csont nélkül benyeli, hogy Soros Györgytől kell rettegni a sarokban, és Putyin bácsi szeret minket, de azért azt talán még a módosult, súlyos repedésekkel díszített tudatával is felfogja, hogy a lábszagú dakota jópofizásnak, az erkölcsi csőcseléknek szóló ízléstelenkedésnek, a nép plebejus tahó emberét imitáló, bratyizgató suttyóságnak megvannak a maga határai.

Nem tudom, hogy így van-e, de szeretném azt hinni, hogy bár a NER arspoeticája szerint nem elég büdösbunkónak lenni, de annak is kell látszani, még a legaljasabb morális rövidnadrág is tudja valahol a sötét lelke legmélyén, hogy rohadtul nincs rendben egy pusztító világjárvány idején (se máskor) leinasozni a friss diplomás orvost, akit bedobtak a kivéreztetett magyar egészségügy mélyvizébe – miközben a tudatmódosult erkölcsi árvízkárosult nyomja a tragikus valóságot tagadó választási sikerpropagandáját a rádióban -, aki egyszerre nyolc (!) koronavírus-fertőzöttet lát el, akinek naponta emberek halnak meg a kezei között, és esélye nincs semmit tenni értük, mert minden ellenkező hazug győzelmi jelentés ellenére már régen több a beteg, mint amennyit el tud látni a rendszer, és akinek ezért minden nap fel kell dolgoznia lelkileg ennek a méltatlan szélmalomharcnak a nyomorúságát: hogy legjobb tudása ellenére rendre alulmarad az emberi életek megmentéséért folytatott küzdelemben.

Szeretném azt hinni – bár egyelőre nemhogy nem inog meg a valaga alatt a kipárnázott miniszterelnöki szék, de még egy félszájjal elejtett bocsánatkérésre sem futja -, hogy legalább szarul alszik. Legalább olyan szarul, mint amennyire az elhibázott, dilettáns, bűnös, kizárólag a saját hatalmi céljainak alárendelt döntései/döntései hiánya miatt drámai helyzetbe kényszerített, és világ szégyenére leinasozott egészségügyi dolgozók alusznak, akik őaljasságával szemben valóban a hazájukat szolgálják. És akik a szellemileg megmérgezett, erkölcsileg a dohos pincébe lerugdosott rajongótábor szórakoztatását célzó oltári tahóságokkal szemben nem ezt érdemlik. Sem ők, sem a betegeik, sem a trambulinról naponta levizelt nép nem ezt érdemli.

Az hagyján, hogy miközben január 3-án már levittük a vírust a birkózó szőnyegre, hogy február 5-én már mi támadtunk nagy erőkkel, a vírus meg védekezett, hogy február 15-én úgy volt, hogy fokozatosan és óvatosan újranyitjuk az országot, hogy március 14-én kiderült, hogy már novemberben látszott, mekkora baj lesz, ami miatt március 19-én éppen kiderült, hogy a korlátozó intézkedéseket fenn kellett tartani, miközben még soha nem haltak meg annyian, mint március 19-én.

Az is hagyján, hogy a Gyurcsány által vezetett baloldal szidalmazása és rágalmazása közepette hónapok óta egyik hencegésből a másikba esnek, hogy már egyszer sikerült, hogy aztán még egyszer sikerült, és ha azt a franc tudja hány hónapja elstartolt egy-két hetet még kibírjuk, akkor megint sikerülni fog, miközben ömlik minden pórusukon, hogy világszínvonalú Magyarországon az átoltottság, de a rohadt nagy választási kampányolásba az baromira nem fért bele, hogy a tömeges oltáshoz szükséges megfelelő körülményeket kialakítsák. Számítógépes rendszerek omlanak össze, adminisztrációs hibák miatt még azt sem sikerül megugrani, hogy ne órákat kelljen sorba állni a zsúfolt, orvosi rendelő előtt (amely zsúfolt orvosi rendelő sok esetben tökéletes gócpontja lehet a fertőzésnek, ha másért nem, akkor azért, mert az oltás nem véd azonnal, ráadásul aki az oltás során fertőződik meg, az pont ugyanolyan súlyos beteg lehet, mintha be se oltották volna), de a kivezényelt katonának arra is futja, hogy a méretes sorról készített fotókat töröltesse, hogy leugassa azoknak a fejét, akik megpróbálták lefotózni az áldatlan állapotokat.

Szóval az hagyján, hogy miközben Európa átoltottságban kevéssé sikeres országaiban biztonságos, azaz tágas, szellős, több bejárattal rendelkező oltópontokat alakítottak ki sportcsarnokokban, templomokban (a franciák éppen a nemzeti stadionjukat alakítják át oltóponttá), itt emberi életeket veszélyeztetésével, átláthatatlan oltási listával, központilag kikényszerített faszságokkal nyomorítják meg a háziorvosokat és az oltakozni kívánókat egyaránt csak azért, hogy nehogy kiderüljön, az ellenzék jobban tudná ezt csinálni, ezért keresztbe tesznek nekik, dögöljön halomra a magyar, ha nem bírt helyesen szavazni alapon. Ez mind hagyján, de ráadásul minden napra jut valami mocsári sértegetés, valami olyan megmagyarázhatatlan gúny és lenézés azok felé, akik miatt egyáltalán még elműködik ez a szemétdombbá züllesztett, jobb sorsra érdemes ország, amit akkor sem indokolna semmi, ha az elmúlt tíz év nem az ország kirablásával telt volna.

Az egész méltatlan, közveszélyes és bűnös ámokfutás megkoronázásaként pedig van bőr a pofáján előállni azzal, hogy újra kell indítani az országot lelkileg is, hogy helyre kell állítani a derűt, a kiegyensúlyozottságot, az optimizmust, hogy újra kell egyesíteni Magyarországot. Nos, tisztelt nertársak! Semmire nem volna nagyobb szüksége ennek az országnak, mint a lelki újraegyesítésére, de amint azt leírtam, ismétlem magam: gyalogsági ásóval a kézben rohadtul nem fog menni. Ameddig az ország miniszterelnöke, aki teljesen elveszítette az ellenőrzését a járvány terjedése felett, cserébe teli pofával leinasozza az egészségügyi dolgozók egy részét, és még egy halk, szégyenkező bocsánatkérésre sem futja, hagyjuk a fenébe az egészet. Elnézést kérek azoktól, akiknek megbecsülés helyett ez jutott.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!