– az un. független magyar sajtó által kicenzúrázott glosszákból –
Politikusok gatya nélkül
Szájer József, kormánypárti politikus lassan a feledés homályába vesző brüsszeli kalandja egy még régebbi történetet juttatott eszembe. Ahogy ennek, a korábban felbukkant pucér hátsókat és férfi hímtagokat feltáró politikus szoft pornóknak (Wittinghoff, Borkai, Gréczy stb.) is volt már előzménye a rendszerváltás hajnalán.
Egy alföldi kisváros KDNP-s polgármesterével esett meg, hogy rendszeres légyottjait a hivatal takarítónőjével videóra vette, a kazettát pedig egy Rambó film dobozában a többi közé feltette otthon a polcra. Amit aztán mit sem sejtő fia visszavitt a többivel a kölcsönzőbe. Amikor minden kiderült, a polgármester nem volt hajlandó elismerni, hogy ő van a felvételen. Hogy jobb belátásra térítsék, katolikus elvtársai még egy hosszú hétvégére is elvitték gyónni az erdélyi testvérváros panziójába. De mindhiába, az amúgy orvosdoktor polgi nem akart hinni a saját szemének. Se.
Egy liberálisnak elkönyvelt hetilapnak készítettünk riportot a nem mindennapi esetről. A kocsmában a bádogpultra támaszkodva várták a helyi erők, hogy ők is láthassák végre a közéleti free szexet: miként is kefél az ő kereszténydemokrata vezetőjük, merthogy a tárgyban összehívott képviselő-testületi ülést a helyi tévé is közvetítette. Persze csalódnunk kellett, csak a szokásos szájkarate ment pro és kontra, a filmvetítés – korántsem az érdeklődés hiányában!- elmaradt. A felháborodottan káromkodó publikumból egy izzadt, fekete atlétás stráfkocsis javasolta, hogy feltétlenül keressük meg a katolikus papot, aki a polgármestert annak idején a város első emberének javasolta. Hosszas csöngetés után, egy szál klottgatyában – rekkenő nyári hőség volt – megjelent a plébános. Közölte, nem ér rá, mert a barátjával éppen egy filmet néznek.
– A kúrósat ?- kérdezte a hátam mögül, hangjában egy csipetnyi gúny nélkül, őszinte kíváncsisággal ifjú fotóriporter kollégám. Válasz nem érkezett, illetve annyi, hogy a reverenda nélküli tiszteletes le mocskos kommunistázva bennünket, ránk vágta a vasajtót.
*
Amikor a hóhért…
Szégyen, hogy a bírósági hierarchia, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) bukott vezetőjéből, Handó Szájerné Tündéből alkotmánybíró lehetett Magyarországon. (Persze valamit valamiért: a hallgatás – a valóság elsunnyogásának – törvényét nem csak a Cosa Nostra, de a hazai, kormánypártnak hazudott tolvaj képződmény is ismeri és jutalmazza.) Nem is beszélve arról a vaskos logikai és jogi ellentmondásról, hogy a hatályos magyar alkotmányt Budapest-Brüsszel oda-vissza vonatútjain egy laptopon úgynevezett alaptörvénnyé hekkelő Szájer József felesége, miként többi, tiszteletreméltó kollégája – figyelmen kívül hagyva, hogy az alkotmány már nem is létezik- továbbra is alkotmánybírónak nevezik magukat. Mondhatják erre, hogy mindez, akár csak a NER-hez lebutított magyar jogállamiság, puszta formalitás. Miként az ellenzékként emlegetett kollaboráns, megélhetési bagázs is.
Jelentem, miközben az alaptörvényhez hasonlóan zajlik éppen több mint fél évezrede halott Mátyás királyunk csontjainak összetákolása, az igazság még sincs teljesen oda! Bár meglehetősen kevés figyelmet kap. Handó alkotmánybíró asszonyság a napokban ugyanis a Győri Ítélőtáblán jogerősen munkaügyi pert vesztett az egyik legkiválóbb magyar büntetőbíróval szemben! Az ügy előzménye: 2017-ben hiába rangsorolták kétszer is az első helyre a Fővárosi Ítélőtáblán kiírt bírói pályázaton Vasvári Csabát, Handó Tünde, az OBH akkori elnöke mindkét alkalommal – érdemi indokolás nélkül – érvénytelenítette kollégája jelentkezését.
A valódi jogállami reparációt szerintem persze az jelentené, ha a pernyertes Vasvári doktor helyet cserélne az Alaptörvény…, akarom mondani Alkotmánybíróságon Handó doktornővel. Álmodik a nemzeti karanténba zárt nyomor.
Tódor János
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.