NEHAZUGGY

A jó hírem meg odavan

Pável Melinda | 2021. Március 18, Csütörtök | 18:51

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kaptam ma egy értesítést a Facebooktól, hogy a bejegyzésemben ugyanaz az információ szerepel, mint egy független tényellenőrzők által ellenőrzött másik bejegyzésben. Apróbb eltérések lehetnek. Ez valami olyasmit jelenthet, hogy nem eléggé hiteles. Egy történetet osztottam meg, amely Katharine Hepburnról szól és állítólag tőle is származik. A lényege, hogy az apjával cirkuszba szerettek volna menni, sorban álltak a jegyért, előttük egy népes család várakozott tele izgalommal. Aztán sorra kerültek, és amikor megtudta a családfő a sok jegy árát, rájött, hogy nem tudja kifizetni. Ekkor Hepburn papa elővett egy húszdollárost, ledobta a földre, majd szólt az előtte álló családfőnek, hogy biztosan ő ejtette el, így aztán népesék mégiscsak bejutottak a cirkuszba, a jótevő és lánya viszont nem, mert az volt az összes pénzük. Nem bánták, mert az eset sokkal nagyobb élményt jelentett számukra, mint hogyha látták volna az előadást. Kedves történet, tanulságokat is kínál, az ilyet szívesen megosztja az ember. Ezt tettem én is, erre kaptam ezt az ejnye-bejnyét. Jó, persze láttam én, hogy a fordítás eléggé hevenyészett, de nem volt zavaró. Rendben, látjuk, vigyázó szemek vizslatják a közösségi oldalt, végül is ez a dolguk, hát tegyék. Súlyosabb veszteségeink is voltak már, ahogy a nóta is mondja, odavan a virágos nyár, nem is szólva a régi dicsőségünkről, amely sokáig csak késett az éji homályban, de mostanra már biztosra vehetjük, hogy valahol odaveszett az is.

Ezek a fordítóprogramok érdekes jelenségeket produkálnak, a minap a lányom posztolt ki egy képet az alvó unokámról, aki három napig lázas volt, és azt írta fölé, hogy szegény, beteg kis pöcsöm, amitől fennakadtak a szemeim. Először nem akartam szólni, végül is felnőtt ember, de aztán mégse bírtam ki és megkérdeztem, hogyan volt képes ezt elkövetni. Erre még ő volt felháborodva, hogy minek nézem én őt. Átküldtem neki a fotót, mire kiderült, hogy ezeket a szövegeket ő angolul írja, de mivel mi Magyarországon látjuk, eleve lefordítja nekünk a fordítóprogram. Egyáltalán nem ezt akarta írni, hát így sikerült. Megváltoztatta, egy kommentben magyarázkodott is, de hát ez már mégiscsak eső után köpönyeg. Ez csak amolyan mellékszál, mert nem árt, ha fenntartásokkal fogadjuk ezeknek az okos programoknak a közreműködését.

Közben persze zajlik az élet, a kormánypárt és összes csatolmányai felettébb élénk érdeklődéssel figyelik, megszólal-e valaki az ellenzéki oldalon, és ha igen, miféle borzalmakat mond. A napokban Fekete-Győr András került reflektorfénybe, ugyanis március 15-éről fura módon a sajtószabadság jutott eszébe, és ennek kapcsán azt találta mondani, ha ő lenne a miniszterelnök, bizony eltiltaná a hivatásuk gyakorlásától a jobboldali propagandistákat. Erre aztán nerszerte felhördültek, hogy juj meg fúj, Lenin-fiúk, sőt, Gyurcsány-fiúk, a Magyar Nemzeti Médiaszövetség is körbesikoltozta a megfelelő lapokat és csatornákat, hogy ez aggodalomra ad okot. Ez a szépnevű szövetség valamilyen fideszes sóhivatal lehet, tehát ha összevonja a szemöldökét, annak bizonyára súlya van.

Hát aggódni éppenséggel lehet, sőt, igazából nem is ártana, ha az a megannyi valaki, aki szakembernek, újságírónak képzeli és feljogosítva érzi magát, hogy ezen a címen kövesse el a legkülönfélébb ocsmányságokat, végre eljátszana a gondolattal, mi lesz velük, ha történetesen vége szakad ennek a nagyszerű időszaknak. Egy ellenzéki hatalomátvétel esetén a jelenlegi kenyéradóik maguk rúgnák ki őket, mert annyit nem érnek, hogy a megcsappanó keretből finanszírozzanak ilyeneket, ez csak addig működik, ameddig tulajdonképpen őket is mi tartjuk el. Ezzel mintha nem lennének tisztában, hogy honnan is ered a szép jövedelmük. Az olyasfélékre, mint ők, a jövendő közmédiának egészen biztosan nem lesz szüksége, nem ártana elgondolkodniuk azon, értenek-e bármi máshoz, mert ha nem, hasznos lenne tanulniuk valamit. Mondjuk számítástechnikát, most állítólag azokra nagy a kereslet, persze vannak jó kis OKJ-s tanfolyamok is.

A héten ülésezik a parlament, a szokásos szócsatákkal. Állítólag egy arról szóló törvényt is át akarnak nyomni, hogy a tömeges migránsveszély miatt a településrendezési jogot elvennék az önkormányzatoktól. Hogy ezt miért pont a tömeges migránsveszély miatt tennék meg, arra nehéz, sőt, lehetetlen épkézláb magyarázatot találni, de nem számít, eljátsszák, hogy majd az Országgyűlés, a népképviselet fogadja el, merje valaki azt mondani, hogy nem mi akartuk, hogy így legyen.

Na igen, így szokott ez lenni. Az ember általában saját maga kéri, hogy vegyék el a szabadságát, mások döntsenek helyette a legapróbb ügyekben is, az önkormányzatok meg többnyire csak bajnak vannak. Jó, legyenek, de ne csináljanak semmiféle fontos dolgot, a különböző településeken az emberek sokfélék, előfordul, hogy nem megfelelően szavaznak, ott éveken keresztül mindenféle ellenzékiek is hatalomra kerülhetnek, aztán mindenféle haszontalan ötlettel állnak elő, ezért jobb lesz, ha csak amolyan címzetes önkormányzatok lesznek. Ami fontos, azt úgyis elintézik a kormányhivatalok meg a katonaság.

Nem is tudom, mi következhet ezek után. Szerencsére a levegő elosztására nincs lehetőségük. Még nincs. De lehet, hogy arról is hoznak valami törvényt.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!