Szeptember 16,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ki kit és mire hatalmazott fel?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 982,211 forint, még hiányzik 2,017,789 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem tudtam rávenni magam, hogy meghallgassam Szent Viktor vasárnapi intelmeit. Egyre jobban irritál a hangja, ezt csak az múlja felül, amikor egyidejűleg látnom is kell, ha egy mód van rá, kerülöm az alkalmat, kinek hiányzik egy anafilaxiás sokk? A miniszterelnok.hu oldalon terveztem elolvasni, hát erre meglehetősen sokáig kellett várni, mert a reggeli interjút csak délután fél hat előtt tették föl – hogy mi tartott ennyire sokáig, el se tudom képzelni, bár bizonyára ezt is ellenőrzi személyesen megjelenés előtt.

Egyre betegesebb ez, hogy mindent, de mindent kézben akar tartani, már tényleg csak az hiányzik, hogy ő oltsa be az összes magyart a saját kezével és természetesen a saját vakcinájával, mert képes és azt is föltalálja. Engem már egy ilyen fordulat se lepne meg, hát vasárnap is csak úgy égett a keze alatt a munka. A rádiós fellépése után egyből a Belügyminisztériumba sietett, ahol online megbeszélést tartott a megyei kórházigazgatókkal és az országos intézetek vezetőivel, tisztázták, hogy most aztán igazán fontos, hogy pontosan működjenek az egészségügyi intézmények. Miután ellátta őket jó tanácsokkal, levonta a következtetést, hogy nagy reményekkel vághatunk neki az előttünk álló nehéz hétnek. 

Jól van akkor, mostanában mást se csinálunk, mint oltunk és oltakozunk.  Ha akarnánk, se tudnánk nem jól informáltak lenni, naponta számtalanszor elmondják a járványügyi adatokat, kiváltképpen azt, hányan kapták meg aznap a vakcinát, ami elsősorban annak fényében nagyszerű, hogy lassan már a legjobban teljesítünk Európában átoltottságilag. Végtelen boldogságot érzünk emiatt, talán már nem is lehetnénk boldogabbak, szinte már félek, mi lesz velünk, ha még nagyobb sikereket nem tudnak prezentálni nekünk? Hát így van ez, a nemzeti kormány mindent, de mindent remekül csinál, ezt főleg azok tudják értékelni, akik voltak katonák, mert ők megtapasztalták, hogy hajnaltájt válik legsötétebbé az éjszaka. Másoknak erről fogalmuk sincs, ehhez katonának kellett lenni és őrizni a nem tudom mit, mert az az igazi felelősség. 

Ezeket a csudálatos eredményeket ráadásul úgy érték el, hogy eközben az ellenzék minden létező módon akadályozta a munkát, még a miniszterelnök rendkívüli felhatalmazását se szavazta meg. Nem mintha erre szükség lett volna, de akkor is, ez rendkívül fontos tény, mert hogyha bármi nem sikerült, annak kizárólag az ellenzéki kekeckedés az oka, holott segíthetnének is. Igaz, hogy például Szombathely kialakított tágas, járványbiztos oltópontokat a városban, de hát erre nem volt felhatalmazásuk, nyilvánvalóan csak össze akarták zavarni a védekezést. Nincs rá szükség és kész. A kormány már régen kitalálta, megszervezte, nem kell ebbe belekontárkodni. Ne így legyen az ellenzék együttműködő. Hanem hogyan? Gondolom, az lenne az elvárás, hogy az ellenzéki pártok időnként hálálkodjanak a kormánynak vagy valami hasonló, persze ha más lenne az elvárás, megmondhatnák, hogy mire gondolnak. 

Vasárnap láttam egy műsort az M1-en, Kárpát-medencei híradó vagy hasonló, ebben volt egy Kárpátaljáról szóló rész, hogy mennyi üldöztetésben van részük az ottani ukrán nacionalisták miatt. Megszólalt néhány kárpátaljai vezető, köztük Brenzovics László, aki azt fejtegette, milyen érdekes, hogy ugyanakkor az ukrán kormány elfogadta a Magyarországról érkező segítséget, például a lélegeztetőgépeket, a vakcinaszállítmányt. Itt azért felkaptam a fejem, milyen vakcinaszállítmányról beszél ez az ember? Mikor küldtünk mi Ukrajnának vakcinákat, milyet és főleg mennyit, és vajon erről miért nem hallottunk eddig? 

Igen, tudom, elmondta most vasárnap is a miniszterelnök, hogy azért rendeltünk olyan tengersok vakcinát, hogy szükség esetén a határon túli magyarok is kaphassanak, na de azért álljon meg a menet, az rendben van, hogy nekik is adunk, de talán nem kellene saját magunk elé helyezni őket. Amíg nálunk se képesek a leginkább rászorulók beoltásával végezni, eszükbe se jusson bárki másnak elosztogatni! Nálunk még a hetven éven felüliek közül is nagyon sokan nem kerültek sorra, hogyan merészelnek bárki határon túlira gondolni, amíg itt nincs minden rendben? Azt pedig még inkább meg szeretnénk tudni, melyik vakcinából jótékonykodtak, feltételezem, hogy a nyugatiból, ami még inkább felháborító. 

Ha pedig mindenkinek jár az oltás, aki magyar állampolgár a világ bármelyik sarkában, akkor nem értem, hogy azoknak miért nem jár, akiknek nincs egészségbiztosításuk. Mert regisztrálni csak az tud, akinek van érvényes tajszáma, ennek hiányában képtelenség, próbálja csak ki bárki, nem fog sikerülni. Nem tudom, mi a szándék, hogy majd egyszer, ha már a magánkórházak is olthatnak, vehetnek maguknak oltást, ami nyilván meglehetősen sokba fog kerülni – ez nemes gondolkodásra vall, fizessék csak meg, nyilván azért nincs biztosításuk, mert tele vannak pénzzel. A határon túliaknak természetesen nem feltétel, hogy tajszámuk legyen. Érdekes így párhuzamba állítani a dolgot. 

A kormány azt csinál, amit akar, eldöntheti, ki kaphat vakcinát is ki nem, ha érkezik vakcina, hogyan osztja szét az országban – olykor az országon kívül -, és ebbe senki az égvilágon nem szólhat bele. Mert nekik felhatalmazásuk van, állítólag mindenkitől és ezek szerint bármire. 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!