Május 12,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Sportos agyhalál

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 587,169 forint, még hiányzik 2,412,831 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt, pihentető szombatot, vidám oltást, akire éppen sor kerül!

Az embernek élete során mindenféle prekoncepciója lesz. Akarja vagy sem, hoz magával az anyaölből, felszedi menet közben, saját tapasztalatból. Ez nem feltétlenül előítéletesség, legalábbis ha normális illetőről van szó, aki igyekszik a másik emberben meglátni a valódi értéket – vagy selejtet – annak belső tulajdonságai alapján.

Bevallom, nekem egyre ritkábban sikerül a belső értékeket nézni, amikor fénylő csillagunkról van szó. A mindenféle fóbiái és traumái nem javultak, de legalább sokat romlottak az elmúlt években. Pedig évtizede mindent elért, amit csak elérhetett az ő képességeivel. Építhetett kisvasutat, stadiont, templomot, van a ládafiában tartalék az elkövetkező ötven generáció számára, bármekkora baromságot talál ki, az teljesül, mert mindig van olyan szervilis barom, aki kitapossa neki. Szóval akár élvezhetné is a megszerzett tejjel-mézzel folyót, de nem képes rá. Genetikailag alkalmatlan az elégedettségre, pláne a boldogságra. Mindig az kell, amit nem kaphat meg akkor sem, ha a feje tetejére áll.

Közel a hatvanhoz, túl az egy mázsán ifjú, erős sportoló akarna lenni. Mert ő elvisz a hátán akárhány libernyákot. Szerintem meg annak is örül, ha sikerül felcipelni a hájas seggét a repülőgép lépcsőjén a bőrrel luxusított ülésig. Nem olyan régen mit mondott őbölcsessége a vírusról?

sikerült leszorítanunk, ha még nem is semlegesíteni, de most már földharc van… levittük a birkózószőnyegre

Ez januárban volt, az Orbán Viktor heti igehirdetéseit sugározni hivatott rádió stúdiójában. Ez legalább annyiban életszerű, hogy földharc van. Bár az nem a vírus, hanem Rogán Antal legújabb felesége vonatkozásában igaz, de a részsikereknek is tudunk örülni, ha nincs más megoldás. Most márciust írunk, erre mit beszél a főkipcsak az ő szájával az ő rádiójában:

Az biztos, hogy a mostani kéthetes zárással befordultunk a célegyenesbe, most már a vírus elleni háborúnak utolsó szakaszában, a célegyenesben vagyunk.

Hogy mi a francnyavalya van? Nem szólna valaki ennek a nagyeszűnek, hogy háborúban nem célegyenes van, hanem csaták? Célegyenes a futásnál és egyéb gyorsasági versenyeknél fordul elő. Ez már csak azért is fontos lenne, mert ilyen súlyos fogalomzavarokkal csak szarul lehet irányítani egy országot. Ki tudja, mi keveredik még a fejében? Mármint tudunk néhány dologról, ami biztosan összekutyulódott, például a magántulajdon és a köztulajdon fogalma. Az is súlyos gond, de ha járvány idején először birkózásban akarja valaki legyűrni a vírust, majd háborús versenyfutást vizionál, az garantáltan nem vezet jóra. A vírus egy aprócska dolog, nem lehet sem elgáncsolni, sem lelőni, sem futásban legyőzni. Oltani kell, tesztelni kell, szakértőkkel együttműködve ki kell dolgozni olyan programokat, melyek segítségével a gazdaság működőképes maradhat, családok nem kerülnek lehetetlen helyzetbe, az egészségügyi rendszer működni tud, és a járványt vissza lehet szorítani olyan szintre, hogy ne veszélyeztesse milliók egészségét és életét. Az összevissza kapkodás, az ötletszerű, átláthatatlan intézkedések, az ezzel párhuzamosan csúcsra járatott zsákmányszerzés nem jelent megoldást. Akkor sem, ha mindezt idióta hasonlatokkal pántlikázza fel a miniszterek elnöke.

Igen sokáig működtek a dakota közmondások, majd az azokat követő álnépi bölcsességek, a felelős kormányzás helyett. De akkor nem volt járvány, a világgazdaság felívelőben volt, dőlt a pénz az Unióból. Most meg járvány van, emberek halnak meg, aki nem kapta el a kórt, az depressziós lett az elmúlt egy évben, sokan nem tudják, mi lesz velük holnap, nincs jövőképük, de már jelenképük sincs. Az Unióban többeknek van tele a hócipője Orbán sunnyogásával, mint ahánynak nincs, borult a politikai háttér, vergődik az ország, a kormány pedig megpróbál választást nyerni akkor, amikor a járvány és a gazdasági válság kezelése lenne a legfontosabb, és jelen esetben az egyetlen feladatuk.

Itt ülünk nyakig a szarban, a miniszterek elnöke már a negyedik hullámmal fenyegetőzik, közben talpig páncélban, a birkózószőnyeget maga után vonszolva versenyt fut a csatatéren, és éppen ráfordul a célegyenesre. Ha nem tévedek nagyot, még a fényt is látja az idő közben valahogy odakeveredett alagút végén. Mert ilyen is volt már. És azt is tudjuk – ugyancsak a csútitól -, hogy minden meccs addig tart, ameddig ő nem győz. Ez fasza, de ameddig ő győzni fog ebben a zavaros sportágban, addig kipusztul az ország. Azt meg nem biztos, hogy meg akarjuk várni.

Kellemes ébredezést! Szombat vagy vasárnap, mi hamarosan jövünk a beszólással. Mert úgy szoktuk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!