NEHAZUGGY

Mutyi, maszatolás, mellébeszélés, trükközés, fejetlenség

Vogronics András | 2021. Február 28, Vasárnap | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Van nekem egy vesszőparipám. Úgy hívják, Orbán Viktor. Sokan vádolnak azzal, hogy Orbán-fóbiám van, és természetesen ezt vállalom, hiszen tényleg az van. Ez nem jó értelemben vett fóbia, hanem kurva rossz értelemben vett fóbia. Ha szlenget akarnék magamra használni, azt mondanám, beakadt Viktor. Sajnos. Ezt azzal magyarázom magamnak, hogy sajnos vele kelek, és vele fekszem. Bár magánzó vagyok, és tulajdonképpen nincsen főnököm (kétszer volt az életben, akkor megfogadtam, hogy soha többé nem lesz), de Orbán gondoskodik erről az érzésről, nap mint nap. Komolyan, a bőrömön érzem a palit, a napi rutinjaimon, azt most hagyjuk, hogy a cikkeim zöme is miatta íródik, vagy közvetve-közvetlenül róla szól. Hanem úgy általában.

Tehát értem ezalatt az állandó túltolt jelenlétét, a mindenhez értését, az okoskodását, és valahogy mióta felült a trónra, az állandó figyelmét. Igen, olyan ő, mint a Big Brother, és szerintem nem csak olyan, hanem az is. Azóta kicsit paranoiás is vagyok, mert azt érzem, hogy figyel. Szóljatok, ha menjek el orvoshoz, de komolyan. Tehát van nekünk egy mindenhez értő, mindent tudó, mindent a markában tartó, a szálakat egyenként mozgató vezetőnk. Vezető, de utálom ezt a szót. Mármint azt, ha egy országnak vezetőre van szüksége. De legyen. Oké, kell valaki, aki kiáll értünk, aki képvisel minket, aki valóban azt teszi, ami a feladata lenne. Ezt így el tudnám fogadni. Azt is, ha egy ilyen vezető olyan szakemberekkel veszi magát körül, akik értenek bizonyos szakterületekhez, és azokban profin helytállnának.

Vegyünk egy példát. Ha lenne nekünk egy egészségügyi miniszterünk (nincs), aki az igen komoly fizetéséért vállalná a felelősséget a döntéseiért, ha adott területen probléma lép fel, akkor az ő szava lenne a mérvadó. Ha – mint jelen esetben is – beüt egy világjárvány, akkor kiáll a pulpitusra, őszintén elmondja, amit tudnia kell a lakosságnak, és a kollegáival azon dolgozik, hogyan lehetne a legkevesebb emberáldozattal a leghatékonyabban átvészelni a pandémiát. Például. Vagy az oltakozással kapcsolatban ő lenne az, aki egy stratégiát állítana fel, és nem engedné, hogy politikai, üzleti és hatalomszerzési játszótérré váljon mások élete. Összefoglalom: adott szakterületre adott szakember, aki ha hibázik, számon lehet kérni, ha meg profin vezényel, akkor az egekbe lehet magasztalni.

Ezzel szemben itt mi megy? Írjam le? Vagy úgyis tudja mindenki? Igen, az. Az megy. Mutyi, maszatolás, mellébeszélés, trükközés az adatokkal, fejetlenség, felelősség hárítás, és még sorolhatnám. Ezzel szemben van nekünk egy mindenhez is értő miniszterelnökünk, aki azt képzeli magáról, hogy valóban mindenhez ért. Lófaszt. Három dologhoz ért, de azokhoz nagyon. A lopás, csalás és hazudozás. Semmi más. Namost. Én úgy gondolom, hogy egy vezetőnek – már ha őfényessége annak tartja magát – az első és legfontosabb szempontot kellene szem előtt tartania a népével kapcsolatban, ami nem más, mint a bizalom. Egy átlagpolgár akkor vesz komolyan egy vezetőt, ha abban maradéktalanul meg tud bízni. Orbánban szerintem a saját anyja nem bízik meg, nemhogy az ország lakói. Jó, tudom, van párszázezer rajongó, aki igen, de a többség – és itt milliókra gondolok – az nem. Namost, egy országot bizalom nélkül vezetni szerintem nem lehet. Hogy szentimentális fasz lennék? Hogy naiv hülye, aki azt képzeli, hogy egy politikus lehet becsületes? Keressem fel a háziorvosomat, tudom. Andriska, ne legyél butuska.

Igen, ez a normális válasz a kérdéseimre. De én tényleg hiszem azt, hogy egy ország csak úgy lehet normális hely a lakói számára, ha azt normális emberek vezetik. Akik nem a saját érdekeiket nézik, hanem a miénket. Akik nem kifosztják az országot a javaiból, hanem gyarapítják. Akik nem megosztják a népet, hanem összefogják. Akik valóban nemzetállamban gondolkodnak, és nem csak saját magukban és a klientúrájukban. Akikre büszkék lehetnénk, akik – ha kell – az életüket adnák a hazáért. Akik – ha megszólalnak a rádióban vagy a televízióban – akkor az egész család félretenné azt, amivel éppen foglalatoskodik, és odafigyelnének arra, amit mond. Ja, és ahogy mondja.

Ez lenne a normalitás, ez lenne az, amire vágyom. És mellette nekem nem kéne nap mint nap leírni, hogy éppen milyen gazemberséget követett el a nagyember ellenünk, velünk takarózva. Ez álom lenne? Ez olyan nagy kérés? Valószínűleg. Ehelyett sajnos ennek pont a fordítottja van jelen pillanatban. Egy hatalommániás, kleptomániás pávatáncos, egy homofób, a valóságtól teljesen elrugaszkodott diktátor. Aki világviszonylatban is vezeti a népszerűségi listákat. Természetesen a gecik listáján van dobogós helyen, véletlenül sem a becsületes, jószándékú, szavahihető, bölcs és igazságos politikusokén. Ez van. Mondhatnám, hogy ez már-már néphagyomány, de az már egy másik eszmefuttatási fejezet lehetne. Mert ugye madarat tolláról… És a nagy általánosításba, ha külföldön járok, én is beletartozom. Mármint abba, amilyen képet rajzoltak rólunk a világ azon felén, ahol a fent leírtak evidenciának, alapvetésnek számítanak. Nekik nagyon fárasztó elmagyarázni, hogy nem mindannyian vagyunk ám olyanok, amilyen az ország vezetője. De amikor már magyarázni kell valamit, az régen rossz. Én is annyira hibás vagyok ezért, mint mindenki más. Nem lehetnek kifogásaim. Még többet kell tennem, még többet kell írnom, hogy minél több embernek felnyissam a szemét. Ez a feladatom.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!