Május 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ha tökmagról lenne szó

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 876,448 forint, még hiányzik 2,123,552 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Próbáltam saját magamban rendet tenni abban a kérdésben, miért is tartunk némelyik oltástól. Természetesen a magam hozzáállását értelmeztem, nyilván mindenkinek vannak érvei, amelyeket ő tud alátámasztani, én csak arra szerettem volna választ kapni, befolyásoltak-e engem ebben külső okok – elsősorban az ellenzéki hozzáállásra gondolok, mert ezen az oldalon többnyire egybehangzó vélemények vannak az oltások vonatkozásában.

Soha nem voltam oltásellenes, gyerekkoromtól beoltottak minden ellen, aztán a gyerekeimet is rendszeresen elvittem minden oltásra, sőt, amikor a lányom 13 éves volt, akkor kezdték kínálgatni a méhnyakrák elleni oltást, arra is igent mondtam, mert bíztam benne, hogy neki abból csak haszna lehet. Sokkal később, az influenza-oltásokkal kezdődött, hogy azt már nem kértem, véleményem szerint okkal, a szüleim minden évben beadatták és utána mindig legalább két hétig szörnyen betegek voltak, még apám is, akinek pedig egyébként soha semmi baja nem volt, és mivel engem került az influenza, nem tettem ki magam az ilyesfajta oltási reakcióknak, és máig hiszem, hogy jól döntöttem. Ha kórházba kerültem, soha nem kérdeztem, milyen szereket adnak, persze amikor éreztem valamiről, hogy az nem lesz jó, akkor tiltakoztam és mindig igazam is volt. Amikor hosszasan kezeltek penicillinnel, egy alkalommal éreztem, hogy már nem jó, szóltam is, mégis beadták a következőt, allergiás roham lett a vége, egy másik alkalommal egy infúziót hagyattam félbe, utóbb kiderült, hogy véletlenül más infúzióját akarták beadni. Szóval a bizalom szükséges, de azért a teljes megadás nem minden esetben gyümölcsöző.

Most a koronavírussal szembesültünk, és nagyon-nagyon sokáig kellett várni a vakcinára. Ha gyorsan előállítottak volna valamit a hagyományos módon, nyilván kevesebb vita lett volna róla, de eleinte másról se hallottunk, mint hogy ez teljesen más, mint a régi, ismert vírusok, ezzel nem lehet ugyanazt megcsinálni, más utat kell keresni. Végül megszületett az eredmény, a Pfizer, a Moderna és az AstraZeneca oltóanyagáról nem is hallunk rosszat, az orosz és a kínai vakcinák fogadtatása viszont nem pozitív. Ebben nagy szerepe van annak is, hogy nem kérték, sőt, talán később se kérik az Európai Gyógyszerügynökség jóváhagyását, mintha elvárnák, hogy becsületszóra higgyük el, hogy az, amit adnak, az nagyszerű, hiszen ők azt mondják. Ráadásul mind a kettő elölt koronavírust használ fel, és ez sok szakember szerint sem megnyugtató. Mivel én nem értek hozzá, mások véleményére hagyatkozom, és nem látom be, miért kellene jobban hinnem ebben a szakmai kérdésben Szijjártó Péter véleményének, mint annak, amit egy virológus mond. Az se tett jót a kínai vakcina fogadtatásának, hogy már megérkezett a temérdek oltóanyag, amikor még mindig a gyógyszerészeti intézet vizsgálati eredményére vártunk, hát nem tudom, kinek lett volna bátorsága ilyen körülmények között azt mondani, hogy talán mégse kellene felhasználni. A kínai termékekkel kapcsolatos általános tapasztalatainkról nem is beszélve, mert az kétségtelenül igaz, hogy előállítanak bármit akármekkora mennyiségben, csak éppen magas minőséget várni a termékeiktől hiba lenne, miért éppen a vakcinájuk lenne kivétel?

Talán tavalyelőtt volt az a hisztéria a Kínából érkezett magvakkal kapcsolatosan. Kaptak néhányan ismeretlen rendeltetésű magokat postán, amit állítólag meg sem rendeltek, el is kezdődtek a találgatások arról, mi célt szolgálnak. Aztán még hivatalos álláspont is született: senki ne egye meg, ne etesse meg az állatokkal, ne ültesse el, de még csak ki se dobja, mert akár a szemétdombon is kikelhet.  Talán valamiféle szörnyűséges növény lesz belőle, ami aztán majd virágzik és ez a virágpor szétszóródik, megfertőzi a mi növényeinket, és jaj lesz nekünk, tehát legokosabb, ha elküldik valahova, ahol majd bevizsgálják, mivel is állunk szemben. Természetesen azért akadtak olyanok, akik mégis elültették, aztán ki is kelt szépen, lett belőle valami tökféleség, arra már nem emlékszem, hogy meg lehetett-e enni, de az biztos, hogyha lettek volna valamilyen borzasztó következményei, arról azért hallottunk volna.

És az csak néhány tökmag volt, itt meg vakcinákról van szó, úgyhogy talán nem abnormális elvárás, hogy kicsit komolyabban kellene venni ezt. Ha valóban annyira megbíznak a saját termékükben, miért nem hagyatják jóvá az Európai Gyógyszerügynökséggel? Valami oka mégiscsak lehet annak, hogy még kísérletet sem tesznek rá – más kérdés, hogy a jelek szerint sok ország, sajnos, Magyarország is elfogadja ezeket a feltételeket. Ráadásul míg bizonyos oltóanyagoknál a gyártónak vannak ellenjavallatai, például az AstraZeneca és a Szputnyik 60 éven felülieknek nem adható, a kínainál ilyen nincs, azt bárkinek be lehet adni. Még csak nem is olcsó, 30 dollár adagja, ötmillió adagot rendeltünk, hát ki lehet számolni, mekkora összegbe kerül ez nekünk.

Így állunk most, gőzerővel oltanak, a minap megemlítették, hogy érkezett 104 ezer Pfizer-oltóanyag is, de a hírek középpontjában most a keleti vakcinák állnak, mert azok fognak bennünket megmenteni. Európa elszúrta a beszerzést, de rajtunk nem fogtak ki, megoldjuk másképp. Szijjártó most bizonyára úgy szaladgál a világban, hogy mindenhol azt kérdezi, nincs-e eladó vakcinájuk. Elképzelhető, hogy talál még valahol ismeretlen gyártókat, akik fel tudnak ajánlani valamit, jó lesz az nekünk.

Érthető, ha a többség bármi áron oltást szeretne, már csak azért is, mert ha valóban úgy lesz, hogy a leendő enyhítések azokra fognak vonatkozni, akik már védettséget szereztek, nagyon fontossá válik majd az az igazolvány, és mert a bezártságból már mindenkinek elege van, oda fogják tartani a karjukat, hogy mindegy, mivel, csak szúrják már meg őket, hogy szabadulhassanak. Az ember ennél kevesebbért is hajlandó nagy áldozatokat hozni anélkül, hogy akár megfordulna a fejében, ennek következményei is lehetnek.

Távol álljon tőlem, hogy bárkinek tanácsot adjak, csak a magam nevében beszélek, és persze én könnyű helyzetben vagyok, hiszen ha van járvány, ha nincs, én ugyanúgy állandóan itthon vagyok.  Annyiban változhat a helyzetem, hogy ha nem lenne járvány, mások bejöhetnének hozzám, de erről akár továbbra is le tudok mondani, tehát én tudok várni, amíg az én vakcinám is megérkezik, ha pedig csak kínait tudnak ajánlani, hát arról inkább lemondok.

Az egészség mégiscsak többet ér, mint a tökmag.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!