Május 7,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Amikor egy ember szava dönt minden kérdésben, akkor diktatúráról beszélhetünk

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 360,965 forint, még hiányzik 2,639,035 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A főnök szava számít. Ezt persze eddig is lehetett tudni, de ritka az, amikor egy fontos kormányzati szereplő ki is mondja, hogy a végső szó Orbán Viktoré. Nem csak mindenféle kormányzati kérdésekben, de járványügyben is. Mindez annak ellenére, hogy a felcsúti focista körülbelül annyira érthet a járványok terjedéséhez, vagy az azzal szembeni védekezéshez, mint mondjuk én. Persze nem mondom, hogy egyébként Kásler Miklós emberi erőforrásnak és miniszternek olyan nagyon nagy tudása lenne ezen a téren, de azért az ember azt gondolná, hogy a minisztériumon belül azért csak vannak olyanok, akik ehhez értenek. Még ha ez igaz is lenne, akkor sem számít, hiszen a főnöké az utolsó szó, amit ő mond – legyen az bármekkora baromság is –, az kötelező érvényű.

Ezt maga Gulyás Gergely mondta el a tegnapi kormányinfón, amikor feltették neki a kérdést, hogy ellentmondás esetén kinek a szava mérvadó. Gulyás szerint ez az ember nem más, mint Orbán Viktor. Egy ember, akinek semmiféle végzettsége nincs az orvostudományok területén, ezért teljes mértékben laikus. Ez nem csak ijesztő, hanem egyben tökéletes bizonyítéka annak is, hogy egy olyan rendszerben élünk, ahol egyetlen ember hozza meg a végső döntéseket. Legyen az egyetemekkel, egészségüggyel vagy szociális ellátással kapcsolatos kérdés. Mi ez, ha nem diktatúra? Lehet itt azon lamentálni, hogy mi szükséges ahhoz, hogy ezt teljes bizonyossággal kimondhassuk, de vajon van ennek bármi értelme még?

A kérdés azzal kapcsolatban merült fel, hogy hétvégén ellentmondott Orbán Viktor miniszterelnöknek az Emmi: míg Orbán pénteken arról beszélt, az emberek az oltóponton tudják majd meg, milyen vakcinát kapnak – és ha nem tetszik, a sor végére kerülnek –, a tárca azt közölte, nem helyben, hanem már előtte megkapják ezt az információt. Gulyás elmondta erre reakcióként, hogy teljes bizonyossággal úgyis csak az oltópontokon derül ki az, hogy milyen vakcina áll rendelkezésre. Vagyis úgy néz ki, hogy az oltási terv annyira nagyszerű, hogy a kormány még arra sem képes, hogy pontosan közölje az egyes oltópontokkal azt, hogy milyen vakcina és mekkora mennyiségben érkezik majd hozzájuk. Egy lutri tehát az egész? És mi van, ha az ember megérkezik, majd közlik vele, hogy választhat az orosz vagy a kínai vakcina közül? Mi történik, ha az oltásra érkezőnek egyik sem megfelelő, ezért inkább távozik?

A diktátort ez nem érdekli, ha valaki nem kér a nagyszerű opciókból, akkor a sor végére kerül, és ezzel ő le is tudta a dolgot. Így működik a magyar köztársaság, ahol egy gyermekkori traumáit az országra kivetítő egyén úgy dönt, hogy az ő szava a mérvadó mindenben. De nem elég, hogy ez az ember így dönt, ehhez még asszisztál is a teljes kormányzat, amely vélhetően tart a főnök haragjától. Nem véletlen, hogy soha nem mernek sem ellentmondani neki, sem arra nem képesek, hogy beismerjék, ha hibázott. Amikor már egy kormányinfón is gond nélkül ki meri mondani a miniszter, hogy a drága miniszterelnökúrnak mindig igaza van, akkor értelme sincs azon agyalni, hogy miben is élünk.

Az elmúlt 10 évben látott változások nagy többsége jó eséllyel nem más, mint Orbán álmainak megvalósulása. A kormánytagokat lényegében katonaként felhasználja arra, hogy létrehozza azt, amiről évtizedeken keresztül álmodozott. Ezek az emberek pedig boldogan asszisztálnak is ehhez az egészhez. Oltási terv nincs, csak káosz, mint ahogy működő gazdasági mentőcsomag sincs, csak csődbe ment vállalkozások ezrei. Az ország elitje folyamatosan gazdagodik, miközben a mindent is elfogadó nép egyre inkább nyomorog. Már tényleg nem nagyon maradt olyan csoport, amelyet nem taposott volna még a földbe Orbán, mégis valahogy ezidáig képes volt a túlélésre.

Ma már a nyílt diktatúra sem zavar igazán senkit, hiszen ez eddig is nyilvánvaló volt. Akik eddig is háborogtak, azok most is háborognak, viszont akik a Fidesz szekerét tolják, azok továbbra is boldogan figyelik az eseményeket. A többre vágyó, művelt, a saját igazáért megharcolni képes lakosság nem elhanyagolható része pedig már elhagyta az országot. Ez mondjuk kapóra is jött Orbánnak, hiszen ő is tudja, hogy képtelen lett volna meggyőzni azokat, akik nem értenek vele egyet és többre vágynak, mint egy német multi összeszerelőüzemében dolgozni. Orbánnak ezekre a megalkuvó  emberekre van szüksége ahhoz, hogy 2022-ben is ő nyerjen, nem azokra, akik megkérdőjelezik a hatalmát, pláne azokra, akik ellentmondanak neki.

Orbán kormányzása tehát jól láthatóan sikeres. Sikeres barátai, családtagjai és a saját maga számára. Az emberek többsége, a lakosság számára viszont egy út a sötétség, az elbutulás irányába. A kérdés, hogy végső soron mire is van igény ebben az országban. Ha arra, hogy egy autoriter vezető jobbágyai legyünk, akkor jó úton haladunk, ha viszont inkább arra, hogy végre megkezdjük a felzárkózást Európa demokráciáinak irányába, akkor elég rosszul állunk. Egy biztos: Orbán diktatúrájának egyik szolgája immár szemrebbenés nélkül kimondta, tegnap óta hivatalos, hogy ebben az országban a döntő szó egyetlen emberé. Akár igaza van, akár nincs, akár úgy van valami, ahogy mondja, akár nincs úgy.

Hogy ennek lesz-e bármiféle következménye, arra az idő majd választ fog adni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!