NEHAZUGGY

A kormánynak kell félni

Tamás Róbert | 2021. Február 12, Péntek | 10:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tudom, kampány van. Igazából tíz keserves éve kampány van, én már nem is emlékszem olyan időszakra az elmúlt években, amikor ne harsogta volna a pártmédia, hogy éppen kit kell legyőzni, visszaszorítani, kitől kell megvédeni magunkat, kitől kell menekülni, de minimum berottyantani. Nekem úgy dereng, utoljára akkor volt olyan – legalábbis szerintem – ideális állapot, amikor nem a minden résből nyomuló, mindenre rátelepedő, harsány és erőszakos politikáról szólt az életünk, amikor Bajnai Gordonnak hívták a miniszterelnököt. Pedig akkor tényleg bajban volt az ország, minden, amit addig hittünk, romokban hevert, a gazdaságot letarolta a nemzetközi válság, a telhetetlen bankok és a honi hozzá nem értés, valahogy mégis nyugi volt. Így, utólag azt gondolom, azért éreztem ezt (egyáltalán nem biztos, hogy más is ezt, vagy akár csak hasonlót érzett, de én igen), mert meggyőződésem volt, hogy hozzáértő szakemberek ülnek ott, ahol mindig is ülniük kellene. Az akkori válságkezelésnek – mely sikeres volt – mindenki megfizette a politikai árát, aki vállalta a szarban lévő ország talprarángatását. Hiszen egy csomó olyan intézkedést kellett meghozni, melyek közül egy sem lehet népszerű egy olyan országban, melynek lakóit soha az életben nem kezeltek felnőttként. Elmondta ugyan az akkori kormány, hogy melyik megszorítás miért szükséges – például azért, hogy ne menjen csődbe Magyarország, ami elég nyomós érv normális helyeken -, de sokan nem értették és azóta sem értik. Úgy emlékszem, abban az egy évben a Fidesz is csendben volt, ami nem meglepő. Ők készültek a hatalomátvételre, de elemi érdekük volt, hogy ne egy végletekig lepusztult, csőd szélén tántorgó országot vegyenek át, hiszen azzal csak baj van, nyereséget kihúzni belőle szinte képtelenség. Csendben vártak, ameddig elhárul a baj, és akkor már azt is pontosan lehetett tudni, hogy az uniós források bőségesen fognak zúdulni, ahogy soha azelőtt.

Elmúlt a kegyelmi időszak, Orbán Viktor elfoglalta a trónt, aztán pedig az országot. Kiépült a NER, berendezkedett a pereputty. Én pedig napról napra rácsodálkozom a küldetéstudatos futóbolondokra, az általam elvárt intelligencia és szakmai tudás tökéletes, ordító hiányára. Ma már nem kultúremberek végzik nagy hozzáértéssel a rájuk bízott munkát, hanem frusztrált Budai Gyula rikácsol, Novák Katalin vigyorog negédesen, Varga Judit mutogatja a bájait, Kásler Miklós gyógyít a Tízparancsolattal és csontokat rak össze, Németh Szilárd dagad napról napra, Lázár János alakítja a vidéki földesurat, Kósa Lajos magyaráz valamiről, amiből egy árva hangot sem ért, Szijjártó Péter szolgálja a gazdáját és éli ki az ölébe pottyant hatalmat, Deutsch Tamás keménykedik, Müller Cecília mesél a nyunyókáról, Pintér Sándor sündörög, Polt Péter vigyorog alázatos cinizmussal. Mindezt megtámasztják és összetartják a Bayerek, Gajdicsok, Hollikok és a többi rezsimszolga.

Igazából nekem a biztonság hiányzik. Most, amikor a járvány megrendítette még azt a maradék biztonságérzetet is, ami mutatóban volt, még inkább feltűnő és fájdalmas az a tökéletes kiszolgáltatottság, amiben élni vagyok kénytelen. Valójában apróságokról beszélek. Ha a rendőrhöz fordulok, mert rommá vert a sokkal erősebb partnerem, akkor a rendőr védjen meg. De nem véd meg, hanem a szemebe fúj gázsprével, átkutatja a lakásomat hajnalban, fegyverrel, sokadmagával akkor is, ha nem vagyok bűnöző, baszogat az út szélén akkor is, ha a világon semmi okot nem adtam még csak gyanúra sem. Mert most ez a parancs.

Én csak azt szeretném, hogy amennyiben összerogyok az utcán, gyorsan odaérjen a mentő, kerüljek kórházba, ahol vizsgáljanak ki és lássanak el akkor is, ha hétvége van, ahol kapjak pizsamát, gyógyszert, kanalat, poharat, törölközőt akkor is, ha nem egészségügyi csomaggal a kezemben estem össze, és éppen senki nincs, aki rohanna a szükséges dolgokkal.

Azt szeretném, ha bajba kerülök, megsérülök, megbetegszem vagy egyszerűen átmenetileg elveszítem a munkámat, akkor segítsen rajtam valaki, az állam segítsen, hiszen évtizedekig fizettem az adókat és járulékokat azért, hogy baj esetén valamennyit visszakaphassak belőle. Azt akarom, hogy amikor öreg leszek és beteg, amikor már nem tudom ellátni magamat, akkor legyen egy hely, ahol gondoskodnak rólam akkor is, ha nincs gyerekem és nincsenek olyan rokonaim, akik ezt meg tudnák tenni.

Ameddig nem vagyok öreg és nem vagyok beteg, addig engedjenek élni. Dolgozhassak, indíthassak vállalkozást úgy, hogy ne lebegjen a fejem felett a fenyegetés, hogy bármikor megkívánhatja a vállalkozásomat valaki, aki valakinek a valakije és tönkre tud tenni, ha akar. Azt akarom, hogy ha becsületesen befizetem, amit be kell fizetnem, ne kelljen rettegnem egyetlen hatóságtól sem azért, mert már nem hatóság, hanem bunkósbot a hatalom kezében. Azt akarom, hogy ne kelljen körülnéznem, hogy ki hallhatja, ha véleményt mondok, ha kritizálom a kormányt. Ne kelljen attól tartanom, hogy kirúgnak, lejáratnak, tönkretesznek azért, mert nem azt gondolom, amit az országot markában tartó rezsim elvár tőlem. Nyugalmat akarok, biztonságot, azt a tudatot, hogy az összes miniszter, államtitkár és helyettes államtitkár ért ahhoz, amit csinál, az ország érdekében dolgoznak és nem pártutasításra, és eszükbe sem jut visszaélni a hatalmukkal, eszükbe sem jut kihasználni az ország lakóinak kiszolgáltatottságát.

Ami most van, az szar. Aminek lennie kellene:

Amikor az emberek félnek a kormánytól, az önkényuralom. Amikor a kormány fél az emberektől, az szabadság.

Thomas Jefferson

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!