NEHAZUGGY

Azt mondta az anyukám…

Tamás Róbert | 2021. Február 7, Vasárnap | 10:25

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mostanában mintha túl közel kerültünk volna egymáshoz. Mármint a miniszterek elnöke és én, mint nép. Komolyan mondom – erre igény esetén meg is esküszöm -, soha nem jutott még eszembe megérdeklődni a villanyszerelőtől, hogy a kedves mamája mit javasolt munkavégzésileg, amikor elindult otthonról. Nekem annyi szokott lenni az igényem, hogy idejöjjön, megcsinálja, amit kérek. Neki pedig az az elvárása, hogy kifizessem a munkáját. Miután Orbán Viktor nem az én családom tagja, ellenben én (is) fizetek azét, hogy elvégezze a munkáját, hasonló elvárásaim vannak. Tényleg nem érdekel, hogy mit mondott neki az anyukája, ahogy az sem, hogy a felesége mennyi lekvárt főz és miből, sőt, az sem érdekel, mennyire cuki melyik unokája.

Az azonban érdekel – merthogy közöm van hozzá -, hogy miben állapodott meg Putyin haverjával Paks ügyében, mikor kezdődik a munka, ki végzi, mennyibe fog kerülni. Nekem. Aztán az is érdekel, pontosan miért került annyiba a határkerítés, amennyibe állítólag került. Érdekel továbbá, kitől milyen gépeket vásárolt össze a hozzá nem értő külügyminiszter a járványra hivatkozva, ezek a gépek pontosan mire alkalmasak, mennyibe kerültek, most hol vannak és mi velük a terv. Az is érdekel, hogy mire költik az adómat. Tételesen.

Itt van a legújabb kimutatás, mely szerint az Orbán-rezsim borzalmas összegeket öl abba, hogy ide jöjjenek a multik. Ez egy bizonyos pontig remek dolog, de az már távolról sem remek, ha a magyar ipar fejlesztése helyett ezeket a kevés hozzáadott értéket előállító üzemegységeket dotálják az adómból. Ha jönni akar az összeszerelőüzem, jöjjön. De ne nekem kelljen már fizetnem azért, hogy jön. Most pedig ez a helyzet. Értem én, hogy első a statisztika – a munkaalapú társadalom alapköve – és annyian dolgoznak, amennyien talán nem is élnek lassan az országban. Azt is értem, hogy kell a német tőkések támogatása a rezsim talpon maradásához, hiszen Németország az Európai Unió vezető ereje, Merkel már elég sokszor kihúzta Orbánt és pártját a szarból. De hogy ráadásul ezt én finanszírozzam, az már kicsit több, mint amit még nagyokat nyelve elfogad az ember.

Ha már a kitartottakról csevegünk, az is roppantul érdekel, hogy milyen pénzből működnek a propagandacsatornák, ki fizeti például a lelkes nénit, aki a Kossuth Rádióban kevés híján elalél a gyönyörűségtől, amiért tarthatja a mikrofont péntekenként? Felteszem – nem teszem fel, mert pontosan tudom, csak játszom a naivat -, én fizetem (meg mindenki más) őt is. A többieket vajon ki finanszírozza? Bayert? Rákayt? Gajdicsot?

Nem sorolom tovább, mert reggelig tartana. Csak arra utalok a magam finom modorában, hogy miközben mi itt fizetünk, mint a katonatiszt (csak szólok, az ellenzékiek és a nem-fideszesek is fizetnek adót), elvárható lenne, hogy mindenki tegye a dolgát. És csak jelezni szeretném, hogy a miniszterek elnökének nem az a dolga, hogy egy országot szórakoztasson a bárgyú vicceivel, nem is az, hogy álnépi közmondásokkal próbálja meg (sikertelenül) bizonygatni a szellemességét. Nem érdekel továbbá, hogy mikor indul munkába, az azonban érdekel – nem, nem érdekel, de rám tartozik -, hogy ki fizeti a repülőútjait, amikor meccsre megy. Egy csomó mindenhez közöm van, amit tagadnak, titkolnak vagy titkosítanak. Egy csomó minden pedig nem érdekel, amit kéretlenül a nyakamba zúdítanak. Ezen kell változtatni, mert súlyos zavarok vannak a gépezetben. Annyira súlyosak, hogy már megjavítani sem lehet. Ki kell dobni a francba az egészet.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!