Július 25,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Azt mondta az anyukám…

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,219,305 forint, még hiányzik 1,780,695 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mostanában mintha túl közel kerültünk volna egymáshoz. Mármint a miniszterek elnöke és én, mint nép. Komolyan mondom – erre igény esetén meg is esküszöm -, soha nem jutott még eszembe megérdeklődni a villanyszerelőtől, hogy a kedves mamája mit javasolt munkavégzésileg, amikor elindult otthonról. Nekem annyi szokott lenni az igényem, hogy idejöjjön, megcsinálja, amit kérek. Neki pedig az az elvárása, hogy kifizessem a munkáját. Miután Orbán Viktor nem az én családom tagja, ellenben én (is) fizetek azét, hogy elvégezze a munkáját, hasonló elvárásaim vannak. Tényleg nem érdekel, hogy mit mondott neki az anyukája, ahogy az sem, hogy a felesége mennyi lekvárt főz és miből, sőt, az sem érdekel, mennyire cuki melyik unokája.

Az azonban érdekel – merthogy közöm van hozzá -, hogy miben állapodott meg Putyin haverjával Paks ügyében, mikor kezdődik a munka, ki végzi, mennyibe fog kerülni. Nekem. Aztán az is érdekel, pontosan miért került annyiba a határkerítés, amennyibe állítólag került. Érdekel továbbá, kitől milyen gépeket vásárolt össze a hozzá nem értő külügyminiszter a járványra hivatkozva, ezek a gépek pontosan mire alkalmasak, mennyibe kerültek, most hol vannak és mi velük a terv. Az is érdekel, hogy mire költik az adómat. Tételesen.

Itt van a legújabb kimutatás, mely szerint az Orbán-rezsim borzalmas összegeket öl abba, hogy ide jöjjenek a multik. Ez egy bizonyos pontig remek dolog, de az már távolról sem remek, ha a magyar ipar fejlesztése helyett ezeket a kevés hozzáadott értéket előállító üzemegységeket dotálják az adómból. Ha jönni akar az összeszerelőüzem, jöjjön. De ne nekem kelljen már fizetnem azért, hogy jön. Most pedig ez a helyzet. Értem én, hogy első a statisztika – a munkaalapú társadalom alapköve – és annyian dolgoznak, amennyien talán nem is élnek lassan az országban. Azt is értem, hogy kell a német tőkések támogatása a rezsim talpon maradásához, hiszen Németország az Európai Unió vezető ereje, Merkel már elég sokszor kihúzta Orbánt és pártját a szarból. De hogy ráadásul ezt én finanszírozzam, az már kicsit több, mint amit még nagyokat nyelve elfogad az ember.

Ha már a kitartottakról csevegünk, az is roppantul érdekel, hogy milyen pénzből működnek a propagandacsatornák, ki fizeti például a lelkes nénit, aki a Kossuth Rádióban kevés híján elalél a gyönyörűségtől, amiért tarthatja a mikrofont péntekenként? Felteszem – nem teszem fel, mert pontosan tudom, csak játszom a naivat -, én fizetem (meg mindenki más) őt is. A többieket vajon ki finanszírozza? Bayert? Rákayt? Gajdicsot?

Nem sorolom tovább, mert reggelig tartana. Csak arra utalok a magam finom modorában, hogy miközben mi itt fizetünk, mint a katonatiszt (csak szólok, az ellenzékiek és a nem-fideszesek is fizetnek adót), elvárható lenne, hogy mindenki tegye a dolgát. És csak jelezni szeretném, hogy a miniszterek elnökének nem az a dolga, hogy egy országot szórakoztasson a bárgyú vicceivel, nem is az, hogy álnépi közmondásokkal próbálja meg (sikertelenül) bizonygatni a szellemességét. Nem érdekel továbbá, hogy mikor indul munkába, az azonban érdekel – nem, nem érdekel, de rám tartozik -, hogy ki fizeti a repülőútjait, amikor meccsre megy. Egy csomó mindenhez közöm van, amit tagadnak, titkolnak vagy titkosítanak. Egy csomó minden pedig nem érdekel, amit kéretlenül a nyakamba zúdítanak. Ezen kell változtatni, mert súlyos zavarok vannak a gépezetben. Annyira súlyosak, hogy már megjavítani sem lehet. Ki kell dobni a francba az egészet.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!