NEHAZUGGY

És azok, akik imádják, még meddig asszisztálnak ehhez?

Vogronics András | 2021. Január 26, Kedd | 10:26

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azt tudtad, hogy te, te meg én meg ő meg úgy mindenki, aki nem tapsikol ennek a gyenge burleszk filmbe illő alakításnak, amit ez a mi pénzünkön kikupálódott társaság nyújt, az mind irigy?

Mert mi nem tudunk örülni mások sikereinek. Mert mi csak kötözködni, meg akadékoskodni, meg nyomozni és kideríteni tudunk mindent. Ami többnyire 99,9%-ban valami lopás, stikli, átbaszás, lenyúlás, hazugság szokott lenni. Mert mi mindenben csak a rosszat látjuk, és ha mi lennénk ott, ahol ők vannak, akkor mi is ezt csinálnánk. Mert ha mi lennénk, mármint te lennél vagy én lennék a miniszterelnök, akkor mi is a sajátjainknak adnánk. Mármint lopnánk.

Igen, valószínűleg így lenne. A bánatos ló nemi szervét, azt. Ez az évszázadokon át az urambátyám rendszerre és ideológiára épülő társadalom rákfenéje. Hogy betegesen naiv vagyok? Igen. Mert az a kínzó gondolat gyötör, hogy mi lenne, ha a mi országunk például a becsület és az átláthatóság szigete lenne Európában? Elég megmosolyogtatóan hangzik, nem? De. Mert ennek a díszes, Isten kegyelméből és irgalmából uralkodó dinasztiának és holdudvarának sajnos nem volt lehetősége egy élhető, jól működő, összetartó országot építeni. Sajnos nem. Nem, mert olyan sok akadállyal kellett megküzdeniük az elmúlt 11 év során, mióta a hatalomba repítette őket a 2008-as válság, hogy nem jött össze.

Szegényeknek a kétharmad is csak háromszor adatott meg, és ez bizony nagy nehézségekkel jár. Mindent úgy és akkor tehetnek meg, amikor akarnak. Meg is tették. Nem a mi érdekünkben, hanem a sajátjaik érdekében. Nem mi voltunk a prioritás, nem az ország polgárai, hanem saját maguk. Ezt mindenki tudja, de mégis úgy csinálnak, mintha ez nem így lenne. Ez az, ami engem baromira idegesít, és egyben borzasztóan el is szomorít. Hogy morálisan és mentálisan egész egyszerűen két vállra fektettek mindenkit, ráadásul még mindig azt ugatják, hogy az ellenzék így, meg az ellenzék úgy.

Hogy Orbán Jockey Ewingot játszik, és minden egyes szarkeverése után (el tudom képzelni) a Karmelita bárszekrényéből előrántja a pálinkás üveget, meghúzza és elégedetten röhög maga elé. Valójában bele a pofánkba. Hogy mióta befészkelte magát a hatalomba, ellopta a köz médiáját, nem válaszol független újságírók kérdéseire, nő- és üzleti ügyekkel nem foglakozik, de az összes családtagja, szomszédja, elvtársa milliárdossá avanzsált a tőlünk ellopott adóforintokból. Ez mára annyira evidens és elfogadott ebben az országban, mint az, hogy reggel felkel a Nap. Hogy nap mint nap rendületlenül hülyének néznek mindenkit, hogy a nyilvánvaló tényeket is egész egyszerűen letagadják, majd aki a nyilvánvaló tényeket a nyilvánosság elé tárta, rezzenéstelen pofával lekaraktergyilkolják. Egyelőre csak a karakterét semmisítik meg, bár ha Putyin elvtárs tanítványa felül akarja múlni mesterét, akkor majd élesben is bizonyítania kell. (Azért remélem, erre soha nem kerül sor.)

Arról a mesterről beszélek – ha már itt tartunk -, aki a napokban nyilvánosságra került, bődületes értékű mini Monacóját tagadta le egy egész Oroszország előtt. Ott (is) ez a bevett gyakorlat. Apropó Monaco: a mi lyukas zoknijú Hadházy Ákosunk vette a fáradságot és kinyomozta, hogy a Gázszerelő és családja által rendszeresen használt OE-LEM lajstromjelű luxus jet tavaly nyáron és ősszel (A HATÁRZÁR UTÁN IS!) kilenc alkalommal (!), néha 3-4 naponta repült a kaszinóiról híres Monte Carlo repteréül is szolgáló nizzai repülőtérre. (A hercegség 17 km-re fekszik a reptértől, Monaconak csak helikopteres reptere van.) Itt megtekinthető a teljes nyomozati anyag.

Nyilván ezek a tények sem fogják megingatni a hazugsággyáros Havasit – vagy bármelyik másikat, aki a nevét adja az elsikáló mesékhez, amelyeket ilyen esetekben felolvasnak nekünk úgy, hogy közben nem röhögik el magukat -, hogy előadja: mindaz, amit látunk a saját szemünkkel, az nem létezik, az csak a gaz és irigy ellenzék kitalációja. Ezek annyira hülyének néznek minket, hogy már maguk is elhiszik mindazt, amit hazudnak. Ez a nagyon beteg. Mert ha úgy hazudnának, hogy nincs hazugságot leleplező bizonyíték, akkor bassza meg, lelkük rajta. De hogy rendre hullik le a lepel a gazemberségeikről, és ezek után is tagadnak… hát mit ne mondjak, gyalázatos.

Ez az a pont, amikor az ember úgy érzi, megbolondul. Ekkor szoktam megkérdezni magamtól: a napos oldal rajongói ezen miért nincsenek kiakadva?

Egy saját bevallása szerint keresztény közösség hogyan engedheti meg magának ezt mindenféle értelmében? Mind a hazudozást, mind a mérhetetlen rongyrázást.

Minek kell ahhoz történnie, hogy ezek az elvakult, szürkehályoggal élő fanatikusok elhiggyék azt, amit látnak, amit bizonyítékok, akár bírósági ítéletek támasztanak alá?

Minek kell ahhoz történnie, hogy kinyissák a szemüket, és meglássák végre, hogy mi folyik itt?

Mennyire kell butának, vaknak, elkötelezettnek lenni ahhoz, hogy emellett az ember mellett még mindig teljes mellszélességgel kiálljanak, hogy mind a mai napig odarajzolják az X-et a szavazólapon egy hamiskártyás neve mellé?

Aki minden rábízott feladatban az azzal való visszaélés lehetőségét keresi, majd röhögve bújik ki a visszaélés felelőssége alól. Aki minden egyes közpénzben, uniós pénzben és támogatásban az ellophatót keresi (tőlük is lop, nem csak tőlünk). Aki bárkit és bármit beáldoz azért, hogy a hatalomban maradjon négy évente. Aki ellopja a jövőnket, eladósítja az országot, elárul minket mindehol, amerre jár. Mindezt úgy, hogy közben állandóan a mi hátunk bújik, ránk hivatkozik, mintha mi kértük volna meg erre.

Meddig kell ezt végignézni? És azok, akik imádják, még meddig asszisztálnak ehhez? Meddig?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!