Május 6,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ha lenne kritikus tömeg, amelyik elvárja, hogy emberszámba vegyék

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 281,813 forint, még hiányzik 2,718,187 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hogy akkor ismétlés a tudás anyja, a hülyék anyja viszont folyamatosan áldott állapotban van, legalábbis így tartja a szájhagyomány. Emelkedett jó reggelt kívánok mindenkinek, szerezzek is érvényt rögvest a kijelentéseimnek.

Lehetőleg ne úgy, ahogy Szijjártó szokott a magyarok iránti több tiszteletnek. Aki tegnap Hollandiából üzente meg az állami hírügynökség útján mimagyarokkal, hogy a hollandok nem tisztelik eléggé a magyarokat, túl sokat foglalkoznak a belügyeinkkel. Csak nehogy kiderüljön – remélem, nem fog -, hogy semmi ilyesmiről nem esett szó Hágában, ahol Stef Blok holland külügyminiszterrel tárgyalt a teremfutballistából lett diploma. Ahogy például tavaly májusban történt, amikor az akkor új izraeli külügyminiszter, Gabriel Askenazi irodája volt kénytelen cáfolni, hogy olyasmiről szó esett volna a Szijjártóval folytatott telefonos beszélgetés során (értsd: szuverenitás, nemzeti identitás, bevándorlás), amiről a magyar külügy közleményt adott ki akkor is az MTI tolmácsolásában.

Ami a hülyéket és az ő felmenőiket illeti: erről a Főváros Kormányhivatala nevű képződmény jut eszembe, amelyik nem bírja elengedni a Dúró Dóra nevű könyvdarálóról híressé vált Meseország mindenkié, hergelésre alkalmas témát. Az egyszerűen nem fordulhat elő, hogy az istenadta nép ne identitáspolitikai baromságokkal, a regnáló szélsőjobbos Fidesz-KDNP felfújt ideológiai álproblémáival foglalkozzon a saját emberhez méltó életének létező vagy nem létező feltételei helyett. Ennek megfelelően a Kocsis Máté embere, Sára Botond által irányított sóhivatal tegnapra arra a következtetésre jutott: tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott a Labrisz Egyesület a Meseország mindenkié című kötet értékesítésekor, ugyanis  nem tüntették fel, hogy a kötetben szereplő mesék a hagyományos nemi szerepektől (!) eltérő viselkedésmintákat jelenítenek meg, ezért sérülnek a vásárlók megfelelő tájékoztatáshoz fűződő jogai. Az anyám úristenit, hagyományos nemi szerepek! Nem volt elég, hogy világ szégyenére beleírták az alaptörvényükbe, hogy az anya nő, az apa férfi, tolják tovább a dohos középkor talicskáját. Hagyományos nemi szerepek a 21. században, amikor a hagyományos nemi szerepek – ha tetszik a gonosz megélhetési agymosóknak, ha nem – folyamatosan változnak. De ha már idáig eljutott, ne álljon meg itt a Főváros Kormányhivatala. Lehet cseszegetni más mesekönyvek kiadóit is. Az ugyanis tarthatatlan, hogy Az oroszlánkirály Simbáját például két férfi nevelte fel, Hófehérke és a hét törpe együttélése meg ritkaság számba menő, gyalázatos erkölcsi romlottságot közvetít ahhoz képest, hogyan kellene élni a meleg orgiáról az ereszcsatornán menekülés pártjának életvezetési tanácsai szerint.

Szó szerint a fene eszik meg itt mindent (kivéve a Lánchidat, mert azt konkrétan a rozsda zabálja fel, miután a kétharmadával a háromharmadot képviselő kormány még azt a tetves, nyomorúságos 6 milliárd forintos támogatást sem volt hajlandó szerződésbe foglalni és aláírni, amit nagy pofával ezerszer beígértek), ameddig kormányzás helyett ezekre a szélsőségesen népbutító kommunikációs füstbombákra futja. Márpedig ha tizenegy évig erre futotta és kisebb, szóra sem érdemes ellenállásokat leszámítva, olajozottan működött, akkor nem most fog gyökeresen megváltozni a helyzet.

Hogy a kolléga tegnap félbeszakadt gondolatait az ismétlés kockázatát felvállalva folytassam: ilyen körülmények között tényleg legfeljebb négy percig lehet hír, hogy a legalizált lopás és a mindent átszövő erkölcstelenség határán visznek mindent, amit el lehet vinni. Nem törvénytelen, még csak nem is a korrupció minősített esete, hogy a Szerencsejáték Zrt. Pataky Attilát, Mészáros Lőrincet vagy jogerős bírósági ítélet szerint akár bűnözőnek is nevezhető miniszterek retyerutyáját tömje ki zsetonnal.

Igen, elvárható lenne, hogy ne a propagandaminiszter tehetséges exnejének cégébe öntsék az állami százmilliókat. Pláne ne egy istenverte válság idején, amikor kisvállalkozások tömege bukott bele az élet leállásába, amikor a pályakezdő fiatalok vagy a kevésbé képzett dolgozók – akiket a legdurvábban érintett a járvány összes velejárója – nem vagy alig részesültek a kormány pofátlanul szűkmarkú gazdaságvédelminek vagy éppen válságkezelőnek csúfolt programjaiból. Súlyos zárójel: a kettő, vagyis a grandiózus gazdaságvédelem és a válságkezelés egyáltalán nem ugyanaz. Bár az orbánista propaganda azzal döngeti téglaporosra a mellkasát, hogy gazdaságvédelem címen már több mint 3600 milliárd forintot költöttek, vagyis hogy ennyi pénz ment el a koronavírus-járvány negatív következményeinek orvoslására az erre elkülönített keretből. Ezzel szemben a lesújtó igazság az, hogy a gazdaságvédelemre szánt pénzek (amelyeket olyan aberrált célokra szórták szét, amelyeknek se a gazdasághoz, se a védelemhez semmi közük nincs, sport, egyházak, vadászati kiállítás) legfeljebb negyede ment érdemi válságkezelésre. Vagyis arra, hogy ne Mészáros szállodáit, ne a Budapest-Belgrád vasútvonal Mészárost zsírosító felújítását, ne az éjszaka lopakodó Semjének rögeszméit, hanem a bérből, fizetésből, vagy az önerőből létrehozott kisvállalkozásuk bevételeiből élőket húzzák ki a fekáliából.

Úgyhogy igen, elvárható lenne az is, hogy a Nemzeti Kulturális Alap könnyűzenei zsűrije ne saját magának és a haveroknak osztogasson milliókat, hanem azoknak az előadóművészeknek, akiket a vendéglátósokhoz hasonlóan a leginkább földhöz vágott a rohadt vírus.

Igen, elvárható lenne, hogy a Citadella felújítására kiírt nettó 20 milliárd forintos keretszerződést ne a miniszterelnök haverjainak – ezúttal a Mészáros és a Garancsi nevűekről van szó – vállalkozásai nyerjék, rögtön miután egy közepesen unalmas versengésben lekörözték a miniszterelnök vejének üzleti körét.

Igen, elvárható lenne úgy általában is, hogy a fideszes állam és az ő cégei ne égessék két kézzel a pénzt, hogy értelmes, társadalmilag hasznos célokat támogassanak, amelyek nem csak egyesek meggazdagodását célozzák a kettesek kárára. Marhára elvárható lenne, hogy az osztogatás valamiféle társadalmi igazságosságot kövessen, és ne az országot puskaporos hordóvá és lövészárokká züllesztő harcostársak, rokonok, elvtársak, volt és leendő feleségek, ilyen-olyan pereputtyok profitáljanak abból, hogy éppen ki vezeti az országot úgy, mintha az a saját személyes tulajdona lenne. Elvárható lenne, ha lenne, aki elvárja. Ha lenne kritikus tömeg, amely mind békeidőben, mint válság idején elvárja és kikényszeríti, hogy ne olyanok nyüzsögjenek a keservesen összekínlódott adóforintjaik vályúja körül, akiknek ott semmi keresnivalójuk nincs.

Ha lenne, aki mindezt elvárja, akkor most nem/sem az lenne, hogy a válság ellenére töretlenül jól és egyre jobban teljesítő korrupció zajában négy percig lehet hír, hogy minden területen fosztogatnak. Hogy miközben a szó szerint keményen dolgozó kisember átlagbére 20%-kal kevesebb, mint amit a pofájába tolnak hivatalosan, a leggazdagabbak brutálisan halmozzák a vagyonukat, azaz még gazdagabbak lesznek. Azok, akiket amúgy is előszeretettel és nagyvonalúan támogat a családbarátság nemzeti kormánya, miközben a kismillió adókedvezmény, amellyel évek óta körbeudvarolják őket, rajtuk kívül senki másnak nem jó. Ha lenne kritikus tömeg, amelyik elvárja, hogy emberszámba vegyék, akkor nem Orbán Gáspár identitászavaros, a helyét a világban nem találó miniszterelnöki ivadék tanulna az adófizetők 40 milliójából brit katonai elitakadémián, akkor nem Orbán Ráhel miniszterelnöki leszármazott társalkodónője kezében lenne a magyar divatipar, akkor nem a vő, az apa, a gázszerelő haver kérné ki magának, hogy őt ne zaklassák, mert ő nem közszereplő, és akkor az egész erkölcstelen trágyadomb tetején pöffeszkedő küldetéstudatos sufnijogász sem tolhatná bele a társadalom pofájába, hogy ő üzleti ügyekkel és saját lábakkal nem foglalkozik. Akkor békeidőben és válságban egyaránt senkinek nem azért kellene közelharcot vívnia nagyságosékkal, hogy egyáltalán a bérét kifizessék, és nem fordulhatna elő, hogy levitézlett, vállalhatatlan miniszterek volt feleségei százmilliós osztalékokból rázzák a rongyot, miközben a kormány megbecsülésnek hazudja azt, hogy emberek egyáltalán megkapják a fizetésüket. Igen. Ha lenne, aki mindezt elvárja és kikérje magának.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!