NEHAZUGGY

Ha lenne kritikus tömeg, amelyik elvárja, hogy emberszámba vegyék

Molnár Bálint | 2021. Január 20, Szerda | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hogy akkor ismétlés a tudás anyja, a hülyék anyja viszont folyamatosan áldott állapotban van, legalábbis így tartja a szájhagyomány. Emelkedett jó reggelt kívánok mindenkinek, szerezzek is érvényt rögvest a kijelentéseimnek.

Lehetőleg ne úgy, ahogy Szijjártó szokott a magyarok iránti több tiszteletnek. Aki tegnap Hollandiából üzente meg az állami hírügynökség útján mimagyarokkal, hogy a hollandok nem tisztelik eléggé a magyarokat, túl sokat foglalkoznak a belügyeinkkel. Csak nehogy kiderüljön – remélem, nem fog -, hogy semmi ilyesmiről nem esett szó Hágában, ahol Stef Blok holland külügyminiszterrel tárgyalt a teremfutballistából lett diploma. Ahogy például tavaly májusban történt, amikor az akkor új izraeli külügyminiszter, Gabriel Askenazi irodája volt kénytelen cáfolni, hogy olyasmiről szó esett volna a Szijjártóval folytatott telefonos beszélgetés során (értsd: szuverenitás, nemzeti identitás, bevándorlás), amiről a magyar külügy közleményt adott ki akkor is az MTI tolmácsolásában.

Ami a hülyéket és az ő felmenőiket illeti: erről a Főváros Kormányhivatala nevű képződmény jut eszembe, amelyik nem bírja elengedni a Dúró Dóra nevű könyvdarálóról híressé vált Meseország mindenkié, hergelésre alkalmas témát. Az egyszerűen nem fordulhat elő, hogy az istenadta nép ne identitáspolitikai baromságokkal, a regnáló szélsőjobbos Fidesz-KDNP felfújt ideológiai álproblémáival foglalkozzon a saját emberhez méltó életének létező vagy nem létező feltételei helyett. Ennek megfelelően a Kocsis Máté embere, Sára Botond által irányított sóhivatal tegnapra arra a következtetésre jutott: tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott a Labrisz Egyesület a Meseország mindenkié című kötet értékesítésekor, ugyanis nem tüntették fel, hogy a kötetben szereplő mesék a hagyományos nemi szerepektől (!) eltérő viselkedésmintákat jelenítenek meg, ezért sérülnek a vásárlók megfelelő tájékoztatáshoz fűződő jogai. Az anyám úristenit, hagyományos nemi szerepek! Nem volt elég, hogy világ szégyenére beleírták az alaptörvényükbe, hogy az anya nő, az apa férfi, tolják tovább a dohos középkor talicskáját. Hagyományos nemi szerepek a 21. században, amikor a hagyományos nemi szerepek – ha tetszik a gonosz megélhetési agymosóknak, ha nem – folyamatosan változnak. De ha már idáig eljutott, ne álljon meg itt a Főváros Kormányhivatala. Lehet cseszegetni más mesekönyvek kiadóit is. Az ugyanis tarthatatlan, hogy Az oroszlánkirály Simbáját például két férfi nevelte fel, Hófehérke és a hét törpe együttélése meg ritkaság számba menő, gyalázatos erkölcsi romlottságot közvetít ahhoz képest, hogyan kellene élni a meleg orgiáról az ereszcsatornán menekülés pártjának életvezetési tanácsai szerint.

Szó szerint a fene eszik meg itt mindent (kivéve a Lánchidat, mert azt konkrétan a rozsda zabálja fel, miután a kétharmadával a háromharmadot képviselő kormány még azt a tetves, nyomorúságos 6 milliárd forintos támogatást sem volt hajlandó szerződésbe foglalni és aláírni, amit nagy pofával ezerszer beígértek), ameddig kormányzás helyett ezekre a szélsőségesen népbutító kommunikációs füstbombákra futja. Márpedig ha tizenegy évig erre futotta és kisebb, szóra sem érdemes ellenállásokat leszámítva, olajozottan működött, akkor nem most fog gyökeresen megváltozni a helyzet.

Hogy a kolléga tegnap félbeszakadt gondolatait az ismétlés kockázatát felvállalva folytassam: ilyen körülmények között tényleg legfeljebb négy percig lehet hír, hogy a legalizált lopás és a mindent átszövő erkölcstelenség határán visznek mindent, amit el lehet vinni. Nem törvénytelen, még csak nem is a korrupció minősített esete, hogy a Szerencsejáték Zrt. Pataky Attilát, Mészáros Lőrincet vagy jogerős bírósági ítélet szerint akár bűnözőnek is nevezhető miniszterek retyerutyáját tömje ki zsetonnal.

Igen, elvárható lenne, hogy ne a propagandaminiszter tehetséges exnejének cégébe öntsék az állami százmilliókat. Pláne ne egy istenverte válság idején, amikor kisvállalkozások tömege bukott bele az élet leállásába, amikor a pályakezdő fiatalok vagy a kevésbé képzett dolgozók – akiket a legdurvábban érintett a járvány összes velejárója – nem vagy alig részesültek a kormány pofátlanul szűkmarkú gazdaságvédelminek vagy éppen válságkezelőnek csúfolt programjaiból. Súlyos zárójel: a kettő, vagyis a grandiózus gazdaságvédelem és a válságkezelés egyáltalán nem ugyanaz. Bár az orbánista propaganda azzal döngeti téglaporosra a mellkasát, hogy gazdaságvédelem címen már több mint 3600 milliárd forintot költöttek, vagyis hogy ennyi pénz ment el a koronavírus-járvány negatív következményeinek orvoslására az erre elkülönített keretből. Ezzel szemben a lesújtó igazság az, hogy a gazdaságvédelemre szánt pénzek (amelyeket olyan aberrált célokra szórták szét, amelyeknek se a gazdasághoz, se a védelemhez semmi közük nincs, sport, egyházak, vadászati kiállítás) legfeljebb negyede ment érdemi válságkezelésre. Vagyis arra, hogy ne Mészáros szállodáit, ne a Budapest-Belgrád vasútvonal Mészárost zsírosító felújítását, ne az éjszaka lopakodó Semjének rögeszméit, hanem a bérből, fizetésből, vagy az önerőből létrehozott kisvállalkozásuk bevételeiből élőket húzzák ki a fekáliából.

Úgyhogy igen, elvárható lenne az is, hogy a Nemzeti Kulturális Alap könnyűzenei zsűrije ne saját magának és a haveroknak osztogasson milliókat, hanem azoknak az előadóművészeknek, akiket a vendéglátósokhoz hasonlóan a leginkább földhöz vágott a rohadt vírus.

Igen, elvárható lenne, hogy a Citadella felújítására kiírt nettó 20 milliárd forintos keretszerződést ne a miniszterelnök haverjainak – ezúttal a Mészáros és a Garancsi nevűekről van szó – vállalkozásai nyerjék, rögtön miután egy közepesen unalmas versengésben lekörözték a miniszterelnök vejének üzleti körét.

Igen, elvárható lenne úgy általában is, hogy a fideszes állam és az ő cégei ne égessék két kézzel a pénzt, hogy értelmes, társadalmilag hasznos célokat támogassanak, amelyek nem csak egyesek meggazdagodását célozzák a kettesek kárára. Marhára elvárható lenne, hogy az osztogatás valamiféle társadalmi igazságosságot kövessen, és ne az országot puskaporos hordóvá és lövészárokká züllesztő harcostársak, rokonok, elvtársak, volt és leendő feleségek, ilyen-olyan pereputtyok profitáljanak abból, hogy éppen ki vezeti az országot úgy, mintha az a saját személyes tulajdona lenne. Elvárható lenne, ha lenne, aki elvárja. Ha lenne kritikus tömeg, amely mind békeidőben, mint válság idején elvárja és kikényszeríti, hogy ne olyanok nyüzsögjenek a keservesen összekínlódott adóforintjaik vályúja körül, akiknek ott semmi keresnivalójuk nincs.

Ha lenne, aki mindezt elvárja, akkor most nem/sem az lenne, hogy a válság ellenére töretlenül jól és egyre jobban teljesítő korrupció zajában négy percig lehet hír, hogy minden területen fosztogatnak. Hogy miközben a szó szerint keményen dolgozó kisember átlagbére 20%-kal kevesebb, mint amit a pofájába tolnak hivatalosan, a leggazdagabbak brutálisan halmozzák a vagyonukat, azaz még gazdagabbak lesznek. Azok, akiket amúgy is előszeretettel és nagyvonalúan támogat a családbarátság nemzeti kormánya, miközben a kismillió adókedvezmény, amellyel évek óta körbeudvarolják őket, rajtuk kívül senki másnak nem jó. Ha lenne kritikus tömeg, amelyik elvárja, hogy emberszámba vegyék, akkor nem Orbán Gáspár identitászavaros, a helyét a világban nem találó miniszterelnöki ivadék tanulna az adófizetők 40 milliójából brit katonai elitakadémián, akkor nem Orbán Ráhel miniszterelnöki leszármazott társalkodónője kezében lenne a magyar divatipar, akkor nem a vő, az apa, a gázszerelő haver kérné ki magának, hogy őt ne zaklassák, mert ő nem közszereplő, és akkor az egész erkölcstelen trágyadomb tetején pöffeszkedő küldetéstudatos sufnijogász sem tolhatná bele a társadalom pofájába, hogy ő üzleti ügyekkel és saját lábakkal nem foglalkozik. Akkor békeidőben és válságban egyaránt senkinek nem azért kellene közelharcot vívnia nagyságosékkal, hogy egyáltalán a bérét kifizessék, és nem fordulhatna elő, hogy levitézlett, vállalhatatlan miniszterek volt feleségei százmilliós osztalékokból rázzák a rongyot, miközben a kormány megbecsülésnek hazudja azt, hogy emberek egyáltalán megkapják a fizetésüket. Igen. Ha lenne, aki mindezt elvárja és kikérje magának.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!