NEHAZUGGY

Mert sokkal kevésbé fárasztó hinni, mint gondolkodni

Swan Edgar | 2021. Január 19, Kedd | 7:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt! Nálunk éppen hull a hó és hózik, tisztára olyan a táj, amilyenre karácsonykor szoktam vágyakozni. Brutál hideg sincsen, szóval majd megyek hóembert építeni, amint lesz rá időm. Addig is annak örvendezek, hogy Müller Cecília a közel 12 ezer halott ellenére roppantul elégedett a járványhelyzettel és bizonyára a kormánnyal is. Ez utóbbit meg is értem, hiszen valószínűtlen, hogy másik kormány esetén egy ország ismerhette volna meg Cecília asszony különleges viszonyát a magyar nyelvvel, mert kevéssé sanszos, hogy éppen az ő személyére esett volna a választás, amikor tisztifőorvost kerestek.

Meg kell őrülni annak a felakadt szemű erőlködésnek a láttán, amit a pártkatonák véghezvisznek a kínai vakcina kapcsán. Annyira egyértelműen pontosan ugyanaz történik, ami minden egyes esetben történni szokott, ha valamit kitalál a gazdi, hogy az valami elképesztő. Most Orbán agyába bevette magát a nem szűnő gondolat: a hatalma megtartásához be kell bizonyítania, hogy ő és egyedül csak ő képes megvédeni a mimagyarokat a járványtól. Is. Valószínűleg már átszivárgott az alternatív valóság védőbástyáján a gyanú: ha nem sikerül villámgyorsan beindítani a gazdaságot, rohadtul nagy baj lesz. Még a kormány (ami azonos Orbán Viktorral, mert minden azonos Orbán Viktorral) is belebukhat ebbe a szarba. Akkor hát nosza!

Mi az, ami a legjobban megy a kivénhedt, hatalmával betelni képtelen kocafocistának? Hát a harcolás. De persze csak fiktív ellenség ellen, olyankor kicsi a kockázat. Kitalálta tehát – talán a gipszfaragóval karöltve -, hogy újfent hadrendbe áll és csatába indul. A saját országának polgárai ellen persze, mert az mindig nagyon ment neki. Már legyőzte a civil szervezeteket, legyőzte a pedagógusokat, a diákokat, a szülőket, legyőzte a gazdaság magyar szereplőit, a szakszervezeteket, az egyetemeket, a tudományos életet, a színházakat. Legyőzte a rokkantakat, a hajléktalanokat, a cigányokat, a melegeket, a szolidaritást, a demokráciát, a jogot, a jóléti társadalmat.

Most újabb háborút, mégpedig feltétlenül győztes háborút kell kreálnia. A látszat a fontos, az számít, mit hisz a rommá hülyített társadalom. Azt kell látnia és azt kell elhinnie, hogy Orbán Viktor győzte le a járványt. A győzelemhez egy elengedhetetlen fegyverre van szükség. Védőoltásra. Már van védőoltás – miután tudósok hadai erőn felül dolgoztak azért, hogy legyen -, de az Unió nagy, a gyártási kapacitás korlátozott, tehát gyakorlatilag most az lenne a feladat, hogy ameddig nem érkezik elég vakcina és nem sikerül megfelelő számban beoltani az embereket, addig egyrészt folyamatosan – és őszintén – tájékoztatni kellene az embereket, hogy mi van, miért van, meddig lesz és addig mi a teendő.

Orbán ezt nem akarja, hiszen nem lehet hadvezérként tündökölni, de amúgy sem áll szándékában leereszkedni odáig, hogy szóba álljon az alattvalókkal. És van egy másik gátló tényező: meg kellene szervezni és meg kellene oldani a bajba került családok túlélését. Az pedig a csútinak nem pálya, esze ágában sincs megmutatni, milyen a nem működő munkaalapú társdalommal szemben a működő jóléti állam, ahol a társadalmi szolidaritás biztonságban tartja az elesetteket. Faszt, még a végén rászoknának.

Ám ott a lehetőség a hadba indulásra, a kínai vakcina. Ez még nincsen engedélyezve, mert még nem is kérték a kínaiak, még be sem fejezték a harmadik fázist. Normálisék (tehát Orbánon kívül minden kormány vezetője) kivárják, ameddig végigmegy a folyamat, befejeződik a fejlesztés utolsó fázisa, a kínai fél benyújtja az Unióhoz a kérelmet az engedélyeztetéshez, az uniós – és a nemzeti – hatóságok végigcsinálják a szükséges protokollt, a végén pedig a vakcina megkapja a zöld jelzést, lehet hozni és lehet vele oltani. A szakemberek majd megmondják, kiket lehet ezzel és kiket nem tanácsos, mert más vakcina nekik biztonságosabb.

Orbán dolga most az lenne, hogy beleteszi a lúdtalpas valagát a székbe, belenéz a kamerába és tételesen elmagyarázza, mi a helyzet, minek mi a menete, nagy valószínűséggel meddig kell még kitartani ebben az abnormális-karanténos helyzetben. Türelmet és kitartást kellene kérni az emberektől, és beszámolni arról, hogy addig is mit tesz a kormány azért, hogy túléljenek a családok, a vállalkozások.

Az a baj, hogy ennek a végén tömeges oltás és lassan normalizálódó élet van. Hosszas folyamat, nincsenek ágyúlövések, sem üvöltve harcba induló vezér, sem csata, sem győzelmes zászlólengetés, majd pajzsra emelés. Az nem érdeke Orbánnak. Neki az kell, hogy mindenki rá figyeljen, hogy lássuk a küzdelmeit és a győzelmét. Nem lehet engedni, hogy a tudósok végezzék a dolgukat, majd az orvosok beoltsák az embereket. Nem lehet átadni nekik a dicsőséget.

Ezért kezdett háborúzni a kormány. A folyamat persze megy a maga útján, a fejlesztők, tudósok, engedélyezést végző szervek végzik a munkájukat akkor is, ha nem ordít a fideszes banda torka szakadtából. A vége a vakcina engedélyezése lesz – amennyiben a szakemberek alkalmasnak találják a felhasználásra, és valószínűleg ez fog történni, ha mégsem, akkor letagadják a csillagokat is az égről, ahogy mindig -, de be lehet majd úgy állítani a dolgot, mintha Orbán világraszóló győzelme lenne. Mert ő harcolt, az összes udvaronca harcolt, óbégatott, követelőzött és lám, győzött.

Ez olyan, mintha a kocafocista hajnali kettőkor kiállna a csillagos ég alá, és hatalmas hangon követelné a napfelkeltét. A végén persze fel fog kelni a Nap (ami akkor is felkelne, ha mindenki békésen aludna az ágyában), Orbán és udvartartása pedig elhiteti a hülyékkel, hogy a főnök harcolta ki a reggelt. És lesz egy csomó hülye, aki el is hiszi.

Most tehát az a feladata Deutsch Tamástól Menczerig az összes megélhetésinek, hogy belerágják az emberek szájába: az ellenzék nem akarja, hogy mimagyarok megkapják az oltást, mert gyűlölik mimagyarokat, de a bátor hadvezér elintézi, győzni fog és megvédi a kéményen kapaszkodó kisembert.

Hihetelenül gagyi és átlátszó az egész hazugság, mégis lesznek, akik beveszik. Mert sokkal kevésbé fárasztó hinni, mint gondolkodni.

Kellemes ébredezést! Hamarosan jövünk az első beszólással.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!