Napsugaras szép reggelt! Már be is ütött a hétfő, hideg van – januárban szokott -, de már úton van az enyhület. Legalábbis meteorológiai értelemben. Örömmel jelentem, hogy szerintem eljutottunk a bűzlő pöcegödör retkes legaljára. Megint. Aligha utoljára. Az az ország, amelyik ott tart, ahol a súlyosan elhízott, és súlyosan szervilis államtitkár és a magyar nyelvtan alapjaival élet-halál harcot vívó doktor országgyűlési képviselő nyilvánosan nekitámad egy ellenzéki párt elnökének, mégpedig azért, mert így óhajtják megvédeni a közpénzcsecsen lógó miniszterelnöki sarjat, majd ez az ellenzéki pártvezető futóversenyre hívja ki a két fideszes gerincbajnokot, az már a legalja a mélységnek. Gondoltam én, de akkor válaszolt a Magyar Lovas Szövetség Olimpiai Felkészülést Koordináló Bizottságának Elnöke (ő írta így). Hogy futni ő nem akar, mert annak nincs köze a katonai kiképzéshez, de hajtsanak fogatot.
Ha holnap vagy a jövő héten egy sajtótájékoztatón üvöltve és melldöngetve egymásnak esnek a politikusok, és elkezdik összeméregetni nyilvánosan a péniszüket, akkor sem kell nagyon meglepődni. És akkor sem, ha a női politikusok egymás haját tépve bizonygatják, hogy az ő hortobágyi húsos palacsintájuk nagyságrendekkel jobb, mint a másiké. És én barom már azt hittem, túl vagyunk ezen. Legalább ezen. De látható, hogy nem. Ha így haladunk, lesz majd külön lista női és férfi politikusoknak, aztán kiderül, hogy a nők nem is alkalmasak ilyesmire (buták és gyenge az idegrendszerük szegényeknek), majd gyámság alá vonják őket, a férj (természetesen férj csak egyházi áldással lesz valaki) pedig saját belátása szerint fegyelmezheti a feleségét. Most jön a legviccesebb: szerintem az ország egyharmadának fel sem tűnne, hogy valami nem stimmel.
Nem arról van szó, hogy Fekete-Győr András belopta magát a szívem közepébe, azért hőbörgök. Az elmúlt évek leghülyébb ötlete (fizessünk 100 ezret mindenkinek, aki beoltatja magát) a nevéhez fűződik. Ilyen baromságot legfeljebb Orbán képes mondani, ő is akkor, amikor ellenzékben van. Szerintem. De hogy ez már egy komplett diliház. Az megvan mindenkinek, hogy itt mindenki a mi adónkból hülye? Azt értjük, hogy miközben a képviselőket és a parlamenti pártokat mi fizetjük, ezzel vannak elfoglalva? Itt vagyunk berekesztve tavasz óta, sorra dőlnek be a vállalkozások, azt sem tudjuk, hová mehetünk, ha megbetegszünk, nem tudjuk, mi lesz és mi van azokkal, akik munka nélkül maradtak, azok, akiknek feladata és kötelessége lenne javítani a helyzeten, ilyesmikkel szórakoztatják magukat? Komolyan mondom, ezt nem lehet megőrülés nélkül elviselni. Mennyit kell inni milyen gyógyszerre, ameddig idáig jut valaki? Hogy fizessék az adófizetők a lassan harminc éves kölyke aktuális útkereséseit, mert ha már van egy jogász diplomája a kicsinek, mégsem akar a szakmában dolgozni (tiszta apja), próféta sem akar már lenni, hanem katonásat játszana inkább. Ha holnap azt fogja kitalálni, hogy mégsem katona, hanem operaénekes lenne, majd fizetjük a képzését Milánóban vagy Párizsban. Mi pedig olyan átkozott barmok vagyunk, hogy fizetjük, de még csak ne is reklamáljunk, mert akkor a Magyar Lovas Szövetség Olimpiai Felkészülést Koordináló Bizottságának Elnöke és a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára nekünk ugrik. Édes jó Istenem, van ilyen bizottság, a lovas izé. És nem sül le a pofájukról a bőr, mert azt hiszik, ez így rendben van. És mi is azt hisszük, ez így rendben van, ez a politika. Drágáim! Nem ez. Ilyen még az esőerdő közepén pucéran szaladgáló törzsek között sem működne. Csak itt, a kultúra bölcsejében, a Nobel-díjasok szülőhelyén, Európa génbankjában és védőbástyájának szétlopott, hűlt helyén, itt lehet ilyesmiket csinálni.
Rohadjak meg, meg is érdemeljük. Csomagoljuk selyembe-bársonyba a főgazembert, nézzük bambán, ahogy éhen döglenek vagy megfagynak körülöttünk a társaink, tűrjük, hogy szétbasszák az oktatást, a kutatást, a kultúrát és csókoljunk kezet, hogy még a mi másfél szobás nyomorunkat nem vitte el alapítványi vagyonba valamelyik akasztófára való gazember. Közben várjuk lelkesen, hogy mikor mehetünk oltásért, és már mindegy, hogy hová és mindegy, milyen oltás, amilyet Szijjártó – mert ő ért ahhoz is kurvára, mint a lélegeztetőgépekhez – szerez nekünk. Valahol. Valamennyiért. Addig is elszórakozhatunk azon, hogy pacalfőzésben, kocogásban vagy fogathajtásban dől el a gyerekeink jövője. Szép reggelt mindenkinek!
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.