NEHAZUGGY

Számadással nem Istennek, hanem a magyar embereknek tartozik

Lázár Gergő | 2021. Január 8, Péntek | 19:06

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Sajnálatos módon nem vagyok a Mandiner előfizetője, ezért nincs hozzáférésem a teljes Balog Zoltán interjúhoz, de talán nem is szükséges, hiszen a honlapon közölt interjú részlete is tökéletesen megmutatja azt, hogy Balog a politikától való visszavonulást követően sem értette meg az őt körülvevő világot, és továbbra is hiszi, hogy ő megcselekdte azt, amit meg kellett cselekednie. Az nemrégiben derült ki, hogy Balogot püspökké választották – nem túl nagy meglepetésre -, amely hivatalt januártól fogja betölteni. A szavazatok 66,9 százalékát megszerző, volt EMMI miniszter politikai karrierjét hátrahagyva talált rá újra Istenre. Vagyis nyilván nem, de az mindenesetre elmondható, hogy fideszes pályafutása során nem zavarta túlzottan, hogy a kormánypárt színeiben ő is asszisztál az egészségügy és a szociális rendszer szétveréséhez. Ezt ő természetesen egészen másként látta.

Az utóbbi tíz évem a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt zajlott, így mindenki előtt megmérettem. Nincs miért szégyenkeznem, még ha nem vagyok is elégedett mindennel, amit tettem vagy épp nem tettem meg. Nekünk, hívő keresztény embereknek ráadásul megvan az a kiváltságunk, hogy tudjuk: számadással végső soron az Istennek tartozunk. Ha vele elrendezzük a dolgainkat, akkor a külső támadások sem fájnak annyira.

Ami engem illet, én úgy gondolom, hogy Balog Zoltán miniszterként nem Istennek tartozott számadással, hanem a magyar állampolgároknak. Miniszterként az lett volna Balog felelőssége, hogy mindent megtegyen azért, hogy az általa jóváhagyott, esetleg személyesen kigondolt és kidolgozott törvények mindannyiunk érdekét szolgálják. Istennek semmi köze nincs ehhez az egészhez, az maximum takarózásra való. Anélkül, hogy beleszállnék a vallásos emberekbe, azt el kell, hogy mondjam: számomra ez a „végső soron az Istennek tartozunk számadással” kijelentés mindig is egyfajta felelősség áthárítással ért fel. Mert ez még elfogadható egy átlagember esetében, hiszen tevékenysége a legtöbb esetben nincs hatással milliók életére, azonban egy miniszter esetében – ha ráadásul az általa irányított tárca közvetlenül az emberi erőforrások sorsával foglalkozik – ez egyszerűen nem elfogadható, nem lehet mentség.

Balognak igenis van miért szégyenkeznie, noha az is igaz – bármennyire is nehéz ezt beismerni –, hogy kevésbé volt rossz miniszter, mint Kásler Miklós. Ez azonban még mindig nem jelenti azt, hogy Balog akár csak megfelelő lett volna miniszternek. A volt miniszter azt is állítja, hogy Istenhez fűződő kapcsolata miatt a külső támadások sem fájnak annyira. A gond csak az, hogy Balog a kritikákat támadásként élte és éli meg a mai napig, ami meggátolja őt abban, hogy valaha is felfogja, valójában mit tett. Ez a harcos, háborús retorika nyilván Orbántól érkezett, de jól láthatóan átvette minden volt és jelenlegi kormánytag. Olyan nincs, hogy őket valaki kritikával illethesse, pláne hogy Balog nem a magyar embereknek, hanem Istennek tartozik számadással.

A kérdés akkor már csak az, hogy miért nem maradt meg papnak? Miért lépett politikai pályára, ha nem képes az emberek felé elszámolni? Senki sem kötelezte őt a miniszterségre, a francnak sem hiányzott a nem túl keresztényi kijelentéseivel és sületlen baromságaival. Most, hogy végre püspök lett, beteljesítheti álmait, talán egyszer még pápa is lehet belőle, ha Orbán úgy akarja. Ja, nem. A reformátusoknak nincs pápájuk, ez az egyetlen akadály. Pedig ez milyen nemes cél lehetne, hiszen ha már nem rendezhettünk olimpiát, és még a foci vb megrendezése sem jött össze, akkor legalább legyen már egy pápánk. Mi vagyunk a kereszténység bástyája, az egyház védelmezője, minimum kijár nekünk egy pápa, nem? De, még ha nem Balog Zoltánnak fogják hívni.

Amikor megkérdezik tőlem, hogy szabad-e a papnak vagy lelkésznek politizálnia, azt szoktam mondani, nemcsak szabad, hanem kötelező is, csak másként. Ezen a máskénten van a hangsúly, erről érdemes beszélni. Egyrészt úgy kell megnyilvánulni és cselekedni, hogy az ember tudja, van egy magasabb szempont a napi politikai szempontnál, az pedig az örökkévalóság mércéje, az Úristen ítélőszéke. Ezt a magasabb aspektust kell képviselni. Jézus Krisztust mindig jobban kell szeretni, mint az illetékes pártvezetőt, kormányfőt, politikai irányzatot. Üdvözítő politika nincs; amelyik az akar lenni, az végzetesen eltéved. Az egyház viszont az üdvösség, az életünk megszabadulásának a helye. A politikusok számára is. Amikor néhányan ifjú lelkészek azzal jönnek hozzám, ne próbáljam meggyőzni őket arról, hogy a Fidesz jobb, mint a Momentum, azt felelem: nem erről akarom meggyőzni őket, hanem arról, hogy Jézus Krisztus a Momentumnál és a Fidesznél is jobb.

Balog 2012 és 2018 között vezette az EMMI-t, amelynek felelőssége az oktatás és az egészségügy rendbetétele lett volna. De talán még a szinten tartással is ki lehetett volna egyezni, látva a jelenlegi állapotokat. Az, amit Balog a minisztersége idején tett, nem, hogy nem dícséretre méltó, de egyenesen szánalmas. Hogy bábja volt-e Orbánnak, vagy sem, az ezen nem változtat, hiszen ha annyira keresztény ember ő, és tart attól, hogy Isten előtt képtelen lesz elszámolni tetteivel, akkor megtehette volna, hogy sokadik botránya után egyszerűen lemond. Nem tette meg, ami biztosan nem párthűségének köszönhető, hanem hihetetlen szeretetének és önzetlenségének.

Nem Balog idején ment tönkre az egészségügy, az tény. De hogy az ő idejében nem vált jobbá, az egészen biztos. Pedig ki gátolta meg abban, hogy javítson az egészségügy – és ha már ott volt -, az oktatás színvonalán? Soros? Gyurcsány? Elmúltnyolcév? Mindenki hibás természetesen, kivéve a nemrégiben püspöknek megválasztott Balogot, aki vélhetően nagyszerűen fogja képviselni az egyházat. Mint ahogy ezt teszi az a több tucat vezető tisztséget betöltő egyházi személy is, aki hitet tett az állampárt mellett, és megfelelő támogatásért cserébe nem rest kisegíteni a Fideszt. Bármikor. Bárhol. Bármiről van szó.

Hogy Balog milyen lesz püspöknek, azt nem tudom, de ha abból indulunk ki, hogy milyen volt miniszternek, akkor sok jóra nem érdemes számítani.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!