NEHAZUGGY

Már csak egy katedrális hiányzik

Tamás Róbert | 2021. Január 5, Kedd | 10:24

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Elég gazdag fantáziával vert meg a sors, de még rémálmomban sem gondoltam arra, ami az Hír TV-n jött szembe az idei év első napján. Azt írja a kormánypárt egyik szócsöve a sokból, hogy most aztán megvalósulhat Makovecz Imre nagy álma, és felépülhet a fővárosban egy katedrális. Pontosabban A katedrális.

Ismerjük az általa alkalmazott stílusjegyeket annak ellenére, hogy sem a kommunizmus, sem pedig a rendszerváltozás utáni, a fővárost irányító baloldali hatalom nem nézte jó szemmel Makovecz Imre nemzeti, keresztény, polgári értékrendjét. Templomai, kultúrházai, sportlétesítményei a vidéki Magyarország térképén magasodnak.

Az azért feltétlenül érdekes, hogy minden rendszer üldözte Makoveczet, de azért vidáman húzták fel a tervei alapján készült épületeket. Bele sem merek gondolni mi lett volna, ha nem mártírként éli le az életét, hanem dolgozhat kedvére. Az művei egyébként nem a térképen magasodnak, hanem a valóságban, bár ez az apró képzavar igazán a legkisebb baj ebben az esetben.

A nagyobb bibi az, hogy éppen most jut eszébe valakinek – jelzem: valaki csak a NER rendszerén belül lehetséges, mindenki más senki – katedrálist építeni. Éppen most, amikor millió helye lenne minden fillérnek. Éppen most, amikor sehová nem jut, ahová nagyon kellene, de mindenhová van elég pénz, ahol az Orbán szempontjából megfelelően hasznosul.

Makovecz Imre nagy álma volt, hogy hatalmasabb és csodásabb katedrálist építhessen, mint a Sagrada Família. Gaudí templomát (az ugyanis nem katedrális, hanem bazilika) Barcelonában 1882-ben kezdték építeni, és a mai napig nem készült el. Gyönyörű és különleges, méregdrága és szinte képtelenség befejezni. Makovecz az Orbán-rezsim kedvence volt és maradt. Nem a tehetségét akarom elvitatni – ilyesmi soha nem jutna eszembe -, de azt állítom, hogy amennyiben valóban ezt forgatja a fejében Orbán Viktor (mert kötve hiszem, hogy bárki más dönthetne ebben a kérdésben. Is), akkor még súlyosabb az állapota, mint amit eddig gondoltam.

Miközben Németh Zoltán, a Győr-Moson-Sopron megyei önkormányzat kormánypárti elnöke arról tart előadást, hogy Magyarország milyen fejlett demokrácia, miközben az Unió több tagországában feudális viszonyok uralkodnak, mert nem törölték el a királyság intézményét, akkor pont itt van az ideje a katedrális építésnek. Egy olyan országban, melyben az egyik vezető politikus (és merem állítani, hogy nem csak ő) képes olyan baromságokat kijelenteni, hogy Spanyolországban, Dániában, Hollandiában, Svédországban, Belgiumban (Anglia kimaradt a felsorolásból, talán azért, mert elsejétől nem tagja az Európai Uniónak) feudális viszonyok uralkodnak, ott már tényleg minden mindegy. Ott valóban kell egy katedrális.

Ideje valóra váltani egy ember álmát. A másik tízmillió ember álma le van szarva. Pedig azok tényleg csak aprócska álmok. Normális munka. Becsületes fizetés. Emberhez méltó élet. Biztonság. Szabadság. Oktatás a gyerekeknek, unokáknak. Orvos, ha arra van szükség. Néha egy kis nyaralás. Egy színházjegy. Egy nyugodt hétvége. Az emberek többségének ilyen álmai vannak. És vannak néhányan, akik mernek nagyot álmodni. Ez nem is baj. A baj az, amikor ez a néhány ember mindenki más rovására álmodik nagyot.

Olyankor aztán előfordul, hogy idős, már munkaképtelen emberek havi 28 500 forintból próbálnak meg életben maradni, miközben egész életükben ebben az országban éltek, dolgoztak és adóztak, addig a kormány például olyan ukrajnai magyaroknak és ukrajnai ukránoknak fizet százezres nyugdíjakat, akik egy pillanatig sem dolgoztak és adóztak ebben az országban. Ameddig egy ápolónő, könyvtáros, tűzoltó szánalmasan keveset, a megélhetéshez is keveset keres, addig a felcsúti focicsapat tartalékos albán focistája havi 9 millió forint fizetést kap a mi adónkból.

Amikor egy ország vezetője elrugaszkodik a realitásoktól, amikor azt gondolja, bármit megtehet – és ezt a rögeszmét a tények rendre alá is támasztják -, olyankor szoktak ilyen abnormális dolgok előfordulni. Mikor, ha nem a járvány és a gazdasági válság kellős közepén kerül elő Makovecz álma úgy, mintha valóban komolyan elgondolkodna a megvalósításán a kormány(fő). Tartok attól, hogy valóban ez történik, tényleg eljöhet az a pillanat, amikor bejelenti Orbán: katedrálist épít. Nekünk. A mi pénzünkből.

Végül is Felcsúton már megépítettük neki a stadiont, a kisvasút is ott pöfög a kert végében, a budai várat is selyemtapétával vontuk be neki, kapott repülőket is, igazán itt az ideje, hogy merjen nagyot álmodni a mi zsebünkre. Tényleg ideje építeni egy katedrálist.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!