Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Legyetek jók!

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A karácsony a szeretet ünnepe, ennek jegyében történik ilyenkor az össznépi jótékonykodás. Hírt adnak magukról a különféle civil szervezetek és a lakossághoz fordulnak, felajánlva, hogy örömest közreműködnek, ha valaki segíteni szándékozna a nehéz helyzetben élőkön. Ebben az időszakban általában még a legszőrösebb szívűek is juttatnak valamit a szegényeknek a sajátjukból, van, aki pénzt ad, van, aki felkínál egy számára már fölösleges, de még használható eszközt, gyerek által kinőtt ruhát, megunt játékot, hogy valakit boldoggá tegyen vele. Vannak, akik fogasokat állítanak ki közterületekre, ahová bárki kiakaszthatja az általa már nem hordott meleg kabátot, sálat, sapkát, ahonnan aztán magával viheti az, aki fázik.

Mindez – ha mégoly szép is – nem old meg semmit, a nincstelenek nem szűnnek meg nincstelenek lenni, emellett természetesen nagyszerű, hiszen legalább az ünnepen jóllakhat, aki máskor nem szokott. Hozzájut egy melegebb kabáthoz, így a továbbiakban abban üldögélhet a fűtetlen lakásában, már ha van neki egyáltalán bármiféle lakása, a gyereke kap esetleg egy számítógépet, amelyet aztán nem tud majd használni, mert villanyuk meg nincs. Szóval ez az alkalmi felbuzdulás leginkább az adakozók lelki szükségleteiről szól. Ilyenkor, karácsony előtt kell az embereknek a lehetőség, hogy az emberségüket, a jóságukat bizonyítsák, nem másoknak, elsősorban saját maguknak. A közmédia is minden évben meghirdeti a Jónak lenni jó! akcióját, amellyel egy-egy kiválasztott célt támogathatja mindenki, aki csatlakozik, felhívja a megadott adományvonalat vagy tetszőleges összeget utal egy számlaszámra. Idén az autista gyermekek érdekeit képviselő alapítvány kapta az összegyűjtött összeget, bizonyára jó helyre került.

Minden évben 365 nap van, rászoruló pedig egyre több. Milliók élnek tényleges nyomorban, ami azt jelenti, hogy a létezés alapfeltételeit sem képesek mindig biztosítani, tehát nem étkeznek rendszeresen és nem azért, mert nem éhesek, télen többnyire nem tudnak befűteni, ezek a legrettenetesebb hiányok, amivel nagyon sokan kénytelenek állandóan szembenézni. Emellett azok is meglehetősen sokan vannak, akik elevickélnek valahogy, de semmiféle tartalékkal nem rendelkeznek, tehát a legkisebb váratlan esemény is végzetes következményekkel járhat. Nem veszíthetik el a munkájukat, hiszen abban a pillanatban fizetésképtelenné válnak, ha saját lakásban laknak, nem tudják befizetni a rezsiköltségeket, ha bérleményben, el kell azt hagyniuk, és egy ilyen csapást kiheverni nem lehet egyik hónapról a másikra. Sokaknak egy kicsit hosszabb betegállomány is elég ahhoz, hogy lecsússzanak és ne tudjanak visszakapaszkodni többé. Nagyon sok embernek van szüksége segítségre, de minden igyekezetünk ellenére komoly segítséget, amely megváltoztatná az életüket, nem tudunk nyújtani.  Aki segíthetne, valódi lehetőséget adhatna az emberi létezésre, az a kormány, de valamiért ezt nem tartja fontosnak. Tíz éve úgy tesz, mintha ez így rendben lenne, ugyanakkor azzal hencegi tele a világot, hogy micsoda nagyszerű családközpontú politikát folytat. Ha valaki nem ismeri a mi valóságunkat, azt hiheti, hogy itt az a legjobb, ami történhet az emberrel, ha minél több gyereke van, hiszen se szeri, se száma a támogatásoknak, nem győzi igénybe venni azokat, és nem látja eközben, hogy nagyon sok család él ínségben és esélye nincs arra, hogy a megannyi kedvezmény közül akár csak egyben is részesüljön.

Olyan az ország, mint valami áruház, szépséges kirakatokkal, mosolygós családokkal, bent az üzletben ott a kínálat, amit látszólag bárki megvehet, van csok, meg adókedvezmény, babaváró hitel, családi autó, meg a jó ég tudja, még micsoda, a valóság pedig a pincében található, csak éppen azt nem mutogatják senkinek. Az elesettek nem egy évtizednyivel maradtak le a Fidesz-KDNP szégyenteljes kormányzása alatt, hanem minimum ötven évvel. Ahhoz, hogy valamelyest visszakapaszkodjanak, legalább egy emberöltőnyi időre lesz szükség és nagyon sok áldozatra, tőlünk pedig sok türelmet és megértést követel, ugyanis ez a folyamat nem igazán lesz látványos, ennek ellenére nem vitás, hogy ezt mindenképpen meg kell tenni.

Most küszöbön a karácsony. Nyilván nem tudunk felemelni senkit, nem vihetjük haza a hajléktalanokat, nem fogadhatjuk be az utcára került családokat, még maga a Soros nevű szörnyűséges spekuláns se lenne képes a dollármilliárdjaival arra, hogy egycsapásra megváltoztassa ezt a helyzetet. Ehhez ránk van szükség, mindannyiunkra, részben, hogy ne hagyjon alább a segítőkészségünk, de főleg azért, hogy végre eltüntessük ezt a rettenetes polipot, amely tíz éve telepedett ránk és nem akar elengedni bennünket. Addig is segítsünk, ha csak lehet, ne hagyjuk a sorsukra a rászorulókat!

Legyetek jók, ha tudtok, ha lehetőségeitek engedik!