NEHAZUGGY

Helyzetérzés-jelentés a nemzeti kukkoldából

Mogorva | 2020. December 10, Csütörtök | 17:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Van itt ez az eresz-gate, semmi extra az egész, még egy képmutató hazug lebukott, és ez egy normális világban a köznép részéről pontosan egyetlen darab, jól kivitelezett íves köpést érdemelne fentebb nem nevezett személy úgynevezett Alaptörvényével egyetemben, de ez itt sok minden, csak nem normális világ. Ez itt inkább csak egy össznemzeti kukkolda, ahol emberek ezrei keresik egymásban a hibát, és amikor találnak egyet, akkor csillogó szemekkel vetkőzik le a civilizáció magukra erőltetett mázát, és vademberkednek hosszú napokon keresztül fel, valamint alá, mintha ez kötelező lenne. Meg persze kinézik maguk közül mindazokat, akik nem akarnak részt venni a buliban.

Varga Zoltán (DK) megnyilvánulásáról (továbbá a kitartóan olvasott kommentszekciókról) jutott ez ma eszembe, de utána rögtön el is mentem sétálni, és a tó felé félúton elfelejtettem az egészet. Sétálni jó. Aki az este nyolc utáni sétálást betiltotta, annak persze a tudatlan, sötét, populista, népbutító kurvaédesanyját, hiszen az éjjeli táj is tud vírusilag biztonságos, megdefőleg szép lenni, pláne ennyi karácsonyos lakóövezeti díszkivilágítással megtűzdelve, de mindegy, akkor nyolctól ötig a kert negyvenhárom méterén járkálok oda-vissza, tizenkét óránál pislog rám megint a négy éhes vadmalac, és mindenki bekaphatja.

Én csak egy autószerelő vagyok. Van mellé diplomám is, egy szaros kis főiskolai levelezős, ahogy a rátarti faszkalapok mondják olykor a szemembe, de akkor is van, önerőből. Viszont nem vagyok sem művelt, sem intelligens, karizmatikus pedig egyáltalán nem vagyok (ezekre a sokféle meló közben én nem értem rá), ámde véleményem, az tud lenni Balzac vagy Vogelweide olvasgatása nélkül is, éppen egy ilyen véleményben vagytok benne szügyig, bocsika.

Az én faluszéli, csendesen elmormogott véleményem az, hogy még az sem tanul itt, aki tudna.

Nem tanuljuk tiszteletben tartani a másik emberségét, csak színleljük a felkapott hozzáállást, amíg ki nem pattanhat belőlünk némi káröröm. Nem törődünk elvekkel, ha elérkezettnek látjuk az időt a bántásra. Megmagyarázunk, amíg elégedettek nem leszünk a magunk igazával. Szabadon gyártunk oldalakat, ideológiákat és kivételeket, mikor mi hozhat nagyobb népszerűséget vagy hasznot, és igazából nem törődünk eközben senkivel, de szó szerint senkivel, csak a magunk éppen aktuális elvárásaival, és persze a diadalittas érzésünk ápolgatásával.

Még mielőtt végzetesen félreérthető lennék: jelen poszt nem Szájer védelmére íródott (ő menjen csak szépen börtönbe a táska eki miatt), hanem a magam döbbenetéről, ugyanakkor ellenetek, és valahol értetek is, csak ennek elmagyarázásához már tényleg kéne Shakespeare és Moreau és Voltaire (estébé) szintje egyszerre, ami nekem sosem lesz, de a jelek szerint nektek sem. Amíg ilyen kicsinyes, kárörvendő, a semmire villantó lájkvadász senkik akartok lenni, addig bizony nektek sem.

És addig itt nem változik semmi, nem javul meg senki, nem lesz csere jobbra vagy hasznosabbra, hiszen a többség, minden hőbörgése ellenére is, pont belepasszol A Rendszerbe, és ezt ma a főnök használja ki, egy másik idősíkon pedig egy másik főnök fordítaná a maga javára, hozott anyagból főz itt mindenki, és éppen azért olyan keserű a végeredmény.

Egy Platon nevű ókori fickó mondta anno, hogy két dolgon nem érdemes mérgelődni: azon, amit meg tudunk változtatni, és azon, amit nem. Úgyhogy mára ennyi, inkább zenéljünk szépet.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!