Április 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Az érdekeink se szolgálva, se képviselve nincsenek

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Volt egy kis időm, ránéztem az aktuális izgalomra, a 2022-es választási helyezkedésre.

Sem meglepett, sem jobban elkeseredett nem vagyok ezek után, mint 2014 óta. Csak azt látom, hogy a lakosság még mindig nem érti, amit a pártpolitikai hatalmi érdek csinál vele, ez viszont elszomorít. Az sem nagyon vigasztal, hogy Juhász Zoli elmondja, hogy bár ő nem kell egyik pártnak sem, de a lakosság szervezze meg a saját ellenállását helyben – tényleg ezt kellene! -, vagy hogy Ágoston László „néprobbanást” vizionál, az elkeseredettségre hivatkozva. A népnek mese kell, a tálentumoknak meg lájk, így aztán a helyzet nem változik, és mintha jó lenne ez így mindenkinek.

Tényleg minden van a közéletben, mint a vasárnapi piacon, kedvükre válogathatnak a legyintgetők, a hőbörgők, a romantikus erőszak fanok, és a mára már pártokban intézményesült nacionalisták. Akik meg eddig sem érdeklődtek az iránt, hogy mi a dolguk, azok eztán sem fognak.

Tényleg úgy fest, hogy nem kell több a magyarnak, az értelmiség se nagyon töri magát, hogy megmutassa a kijáratot a szellemi mocsárból. Csendben elesett az MTA, a CEU, a közoktatás. Sándor Mária neve már csak rémlik, hogy ott az egészségügyért volt valami „izé”, de Horváth András neve aligha, aki a NAV-féle korrupcióért szólt. Vagy Ángyán József neve, aki a földügyekkel kapcsolatos visszaéléseket tette szóvá.

Elég itt a Kádár korszakban szocializálódott, 30 éve a politikában aszalódó politikusok hatalomért küszködése, meg a tőlük tanuló ifjabb titánok bohóckodása, hogy meglegyen a napi adrenalin dózis, és hőbörögve-legyintgetve fetrengeni lehessen a langyos mocsárban, a komfortzóna közepén.

Túl rideg információ és érthetetlen, hogy a mindenkori hatalomnak a közérdeket kell szolgálnia, ellenzékben meg a közérdeket kell szolgálni a hatalom akaratával szemben. Az meg már egyenesen eretnekség, széthúzás, nemtelen vád és trollkodás, hogy mindezt a lakosságnak kell kikényszerítenie! Hogyisne! Hát félünk ugyebár, mert elveszítjük azt a kicsit is, ami megvan, a jó meleg mocsarat, az éhbért, a kenyeret, meg a kolbászt, amúgy meg ne bántsuk már azt, aki ellenzékben olyan aranyos, jóképű, meg hát olyan demokrata! Persze! Soroljunk csak fel minél több zagyvaságot a tétlenség igazolására, az érdemi akaratnyilvánítás elodázására, hogy leplezzük a saját kis lelki nyomorunkat, hogy beszariak vagyunk munkára fogni az érdekeink képviselőit. Mint a színvakok, akik nem látják a világos zöld számot a sötét zöld mezőben, úgy nem látjuk, hogy az érdekeink se szolgálva, se képviselve nincsenek. Mert amit mondanak, az nem az! Ha az lenne, akkor meg tudnál élni a bérből, heti 38 óra munkából, nem volna kérdés szeptemberben, hogy villanyszámla, vagy iskolatáska, két hét alatt derülne ki, hogy nem vagy rákos, az életre felkészített gyerekek kerülnének ki a közoktatásból, nem menne tönkre a kocsid 100 ezer kilométeren az utak állapota miatt, és ha bajba kerülnél, volna megoldás! Ez Magyarországon sci-fi, Európában meg valóság, mert ott a lakosság fele beleszól a közéletbe a két választás között.

Nem csoda hát, hogy nálunk a hatalmi érdekpolitika most azzal szórakoztatja a lakosságot, hogy hogy legyen a 2022! A hatalom azzal van elfoglalva, hogy hatalomban maradjon, az ellenzék meg azzal van elfoglalva, hogy mit kellene tenni, hogy megmaradjon a jó fizetés így is, úgy is, ha nyernek a választáson, ha nem. Az sem gond, hogy a lakosság leszakad közben anyagilag, erkölcsileg, az ország meg a Balkánra sodródik.

Úgy szórakoztatják a népet a választásokkal, mintha a focisták egyeztetnének a meccs előtt, hogy ki rúgja majd a gólt 2022-ben. Addig nem kell élni valahogy, valamiből? Vagy szokjuk meg a katonákat az utcán, a lakásban megfagyott emberek hírét, a külföldre menekülést, a hatalmi propagandát ontó közmédiát, az alapítványosított felsőoktatást, a lebutított közoktatást, a fizetős közgyógy ellátást, a nem létező szociális ellátást, a dőzsölő hatalmat, az éhbérért túlórázó cselédséget, a kilátástalanság miatti öngyilkosságot? Tényleg semmi se baj? Úgy tűnik, mintha az ellenzék nem találna témát, amire hatékony megoldást kereshetne a lakosság bevonásával!

De még mindig nem reménytelen az ügy, még mindig van megoldás, csak fel kellene adnunk a régi rutinunkat, a megszokott kultúránkat, a gyerekes viselkedésünket! Menne ha akarnánk, ha hajlandók lennénk emberi dolgokról beszélgetni egymással, emberi dolgokról. Rájönnénk, hogy Soprontól Nyíregyházáig, Szegedtől Győrig, Pécstől Záhonyig ugyanaz a baj. És tényleg, ahogy Juhász Zoli mondja, ott helyben kell felkeresni a polgármestert, a parlamenti képviselőt százezreknek, és megkövetelni a közösség érdekeinek a szolgálatát. Erre tényleg nem vagyunk képesek, és hajlandók sem? Ha nem, akkor Ágoston Lászlónak lesz igaza a „néprobbanással”, csak épp a negatív gyorsulást fogjuk érezni a seggünkön, katonákkal körbevéve, amiről a hatalom gondoskodik.

Tessék végre eldönteni az irányt, megbeszélni a családdal, barátokkal, ismerősökkel, hogy mi legyen, és csináljuk azt! Közös érdekek mentén, közösen együttműködve!

Nagy Szilveszter

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.