Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Születésnapodra

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Régen találkoztunk, hetekkel ezelőtt. Te még utazgattál, aztán apád koronagyanúval hempergett napokig, utána meg… Nem mesélek el mindent, még nem. Mert már nagy vagy ugyan, az évekkel ezelőttihez képest nagyon nagy vagy, ámde ugyanakkor kicsi is, és nekem mindig mérlegelnem kell, hogy mi az, amivel még elbírsz.

Szoktunk itt nagyokat nevetni azon, hogy tanulj, és menj innen: ahelyett, hogy az én természetközeli romhalmazomba szerelmetesedsz, inkább csinálj magadnak egy másik életet, ne akard ezt élni, mert csak ugyanúgy tönkremész benne. Természetesen nem pont így mesélem el, ellenben nevetünk, leginkább rajtam nevetünk, de hát széles a hátam, megbírja ezt is.

De ez az egész, ez egy hatalmas dilemma apádnak.

Itt van ugye ez az ország, és mi tanulgatunk, dolgozgatunk, elvagyunk benne. 150 km ide a főváros, és ha nem akarunk, akkor alig hallunk az ottani dolgokból valamit, csak éljük a magunk életét, ahogy sikerül, és szentül hisszük, hogy rajtunk múlik a bármi is.
De ha jobban belegondolok, akkor meg egészen máshogy látom.

Ez az ország az épelméjűség szempontjából eléggé elveszett hely, mert hát az a kisebbik baj vele, hogy évtizedek óta krumpliról meg beígért ezresekről szól. Nem az a legnagyobb baj vele, hogy mindenhez kell egy ismerős, vagy hogy mindennek van egy fél-legális, ámde könnyebb módja: az ezzel az országgal a valódi baj, hogy a többség mindezeket a dolgokat normálisnak is tekinti, továbbá belegondolni sem akar abba, hogy ő maga másképp álljon hozzá – pláne, ha ez a részéről akármilyen áldozatot jelentene. Telefon, üzenet, és már dolgoznak a kapcsolatok, és rácsodálkoznak arra, aki ezt helyteleníti.

Ez az ország úgy szólhatna rólad, hogy nem is rólad szólna, hanem azokról, akiket ismersz, és akiket ők ismernek, és, és…

És én azért szoktam azt mondani, hogy menj innen a lehető leghamarabb, mert ez nem normális így. Nem normális dolog az, hogy valaki előbbre tudna venni egy orvosi vizsgálatra, nem normális dolog a miniszterelnök lányának a barátnőjeként tucatjával markolni a milliókat, nem normális dolog A Rendszer haverjaként bármire rátenni A Rendszer kezét, nem normális dolog politikust éltetve és védve nyájba sorolódni, nem normális dolog igazságos törvénykezés helyett kényektől és kedvektől függeni. Órákig sorolhatnám, mennyi minden nem normális itt.
Nem normális dolog arra buzdítanom téged, hogy menj innen, de muszáj: miattad. Az érdekedben.

És persze nem normális abban gondolkodnom, hogy ha elmész te, és elmentek ti, akkor ki marad itthon, hogy egyszer végre rendesen kiganézza ezt a helyet – de az se lenne normális, hogy tőled, tőletek várjam el a rendbetételét mindannak, amit mamádékkal együtt mi is elbasztunk.

Ma születésnapod volt, kicsit telefonáltunk, örültem a hangodnak. Amúgy éppen létrát javítok, eltört a negyedik foka, faragok neki a hulladékból másikat. Ezzel a létrával én eljutok majd a kellő, ámde szerény magasságig, te viszont tanulj, és tegyél magad elé annyi fokot, amennyit lehetséges. Kicsi vagy még, de már nagy is, és én azt kívánom neked, hogy jusson eléd elegendő létrafok, és olyan magasra tudj mászni rajtuk, amennyire csak szeretnél, de közben végig egyenes lehessen a gerinced.
És ha nem itthon teszed meg mindezt, hát, majd akkor is felhívlak néha, vagy esetleg te hívsz fel, és persze nevetni fogunk mindig, mint eddig, és ne aggódj, csak csináld a magad életét jóra, az a legfontosabb. Rakd össze a magad létráját, és igaz emberként, lelkiismeretesen, alaposan figyelve mászd meg az összes fokát, én meg majd vigyorogva figyellek, ahogy eddig is.
És büszkén, mint mindig.

u.i.: a könyveket viszem neked, amint lehet 😉

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.