Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mert a kultúra nem csak keresztény lehet

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nemrégiben megalakult az új-zélandi kormány, amelyben több LMBT közösséghez tartozó politikus mellett nők és maorik is helyet foglalnak. Az szerintem már önmagában szomorú, hogy ennek hírértéke van, de itt tartunk. Jacinda Ardern újraválasztása nem volt túl meglepő, hiszen nagyszerűen kezelte a koronavírus-járványt, ami annak ellenére is komoly teljesítmény, hogy egy szigetországról beszélünk. A döntései okát időben elmagyarázta, ragaszkodott a korai szigorításokhoz, hogy később újra normális életet élhessenek a lakosok. Az eredmény mindössze 25 halott és az új esetek számának szinte teljes megszűnése. Nyilván nem egy hatalmas országról beszélünk, de a hasonló lélekszámmal bíró Szlovákia például 261 halottnál tart jelen állás szerint, és a helyzet folyamatosan romlik. Ehhez képest mi magyarok sokkal rosszabbul állunk, hiszen a halottak száma már meghaladta a kétezret.

De nem is erről szerettem volna most elsősorban beszélni, hanem a maori külügyminiszterről, akinek az állát egy tradicionális tetoválás díszíti. Mint az köztudott, Új-Zélandon őslakosok éltek korábban, akiket az európai telepesek „meglátogattak”, majd földjeiket elvették és kultúrájukat is teljesen megváltoztatták. A keresztény misszionáriusok, az Európából hozott betegségek mellett alapjaiban változtatták meg az őshonos lakosság életét. Most nem mennék bele a részletekbe, hiszen akkor igen terjedelmes lenne a cikk, és eltérnék a fő témától is. A maorik egy jó része úgynevezett mokót visel, ami a férfiak teljes arcát, a nők zömének pedig az állát borítja. Ezt a tetoválást különböző okokból hordják, és nincs két ugyanolyan. Van aki például ezzel a halottaira emlékezik, van aki egy elért sikert szeretne ezzel bemutatni.

A maorik életéhez tartozik a kultúrájuk ilyen fajta megtestesítése, amivel véleményem szerint az égvilágon semmiféle probléma sincs. Van aki gyűrűt vagy nyakláncot hord és vannak olyanok, akik tetoválással díszítik testüket. Ezek jelentős része – legalábbis a világ legtöbb országában – inkább divatelem, semmint hagyomány, a maoriknál azonban teljesen másról van szó. Nanaia Mahuta kinevezése egy logikus döntés volt, hiszen ezzel megmutathatta az új-zélandi kormány, hogy számukra igenis fontos az, hogy az őslakosok is kapjanak képviseletet az ország vezetésében. Mahuta feladata azonban még ennél is komolyabb, hiszen külügyminiszterként egyfajta diplomáciai szerepet is betölt, amivel elérheti, hogy minél többen megismerhessék világszerte a maori tradíciókat és kultúrát.

Igen ám, de mint ahogy az lenni szokott, nem mindenki örült a döntésnek. Ahogy annak idején a keresztény hittérítők és az európai telepesek is undorral néztek az arcot borító tetoválásra, úgy most is előkerültek azok, akik képtelenek felfogni, hogy a kultúrát nem csak egy nyakba akasztott kereszt vagy egy Biblia jelentheti, hanem egy ősi tetoválás is. Pedig mennyire jó lenne végre elfelejteni azt, hogy minden kultúra alapja a kereszténység, ez ugyanis egy óriási hazugság. Nyilvánvalóan volt kultúraformáló szerepe a kereszténységnek – noha a legtöbb helyen nem választás kérdése volt, hanem az ott élő népekre erőszakolták –, de nehogy már azt higgye valaki, hogy csak az ő tradíciói elfogadhatóak és tiszteletre érdemesek, miközben mások tradíciói nem azok. Kit zavar egy tetoválás, de komolyan?

Tudom, hogy igen sok helyen elvárt az, hogy egy tanárnak, nővérnek, felső vezetőnek ne legyen tetoválása, mert ennek ellenkezője a széles körben elfogadott. Ezt én sosem értettem egyébként, noha tudom, hogy azért létezik olyan szinten tetovált ember, aki gyermekek számára akár ijesztő is lehet. Mint ahogy az is valószínű, hogy ha egy tanár megjelenne a nyakában 4-5 feszülettel és kezeiben egy-egy Bibliával, akkor azért megrökönyödne az ember. A tetoválás nem egy különleges dolog, bármennyire is nehéz ezt egyeseknek felfogni. És valóban nem mindenkinek megy ez. Ilyen például Olivia Pierson író is, aki a következő megjegyzést fűzte Mahuta arcdíszéhez Twitteren:

Ez komoly? Az arca Új-Zéland külügyminiszterének? Az arctetoválások nem éppen egy csiszolt, civilizált diplomatát prezentálnak a 21. században. Különösen egy női diplomata esetében.

Az írót nagyjából szétszedték a kommentszekcióban, és könyvének visszahívását követelték. Erre Új-Zéland egyik webáruháza hajlandó is volt. Ezt azonban én magam problémásnak tartom. Mert abban igazat adok az embereknek, hogy jó lenne, ha Pierson megtanulná hol is a helye, de ezt megmutathatták volna neki úgy is, hogy egyszerűen nem vásárolják meg a könyveit. Egy író számára ugyanis az jelenti a bevételt, ezért a döntés jelzésértékű lett volna mindenképpen. A mai világban élőknek jó lenne megtanulniuk végre, hogy már nem a gyarmatosítás éveit éljük, rabszolgák sincsenek, mint ahogy más kultúrák megbélyegzése és elutasítása sem elfogadott már. Persze Piersonnak meglehet a véleménye, mint ahogy mindenki másnak is, de ne csodálkozzon, ha pofonba szalad bele azért, mert vélhetően elismert íróként hivatalos közösségi oldalán azért minősíti a külügyminisztert, mert az arcán tetoválást visel.

Ez nem különbözik bármely ember kövérsége, soványsága, magassága vagy alacsony termete okán történő sértegetésétől, megszégyenítésétől. Ezeknek ugyanis semmi közük nincs ahhoz, hogy valaki hogy végzi a munkáját. Orbánt nem azért gyűlölik, vagy vetik meg olyan sokan, mert testes és alacsony, hanem azért mert egy utolsó autokrata, álkeresztény diktátor, akit semmi sem érdekel jobban, mint a saját és családja meggazdagodása és a hatalom. Ha egy nagyszerű miniszterelnök lenne, a kivert kutyát sem érdekelné a kinézete, hiszen nem modellnek állt. De a Mahuta elleni kirohanás talán még ennél is sértőbb, hiszen a kultúráját sértette meg az író. Azt a kultúrát, amelyet családjától és népétől örökölt.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.