NEHAZUGGY

Mégis van humorérzék a napfényes oldalon is, csak nekem eddig nem tűnt fel

Tamás Róbert | 2020. Október 14, Szerda | 18:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Előfordul, hogy annyira mókásra sikerül néhány propagandista munkálkodása, hogy azon már nem bosszankodni, sokkal inkább nevetni tud az ember. Ilyesmi történt velem, amikor Füssy Angéla cikkét olvastam a PestiSrácok nevű portálon. A cikknek arról kellett volna szólnia, hogy egyrészt mennyire aljas Ungár Péter – hiszen ne felejtsük el, hogy végső soron egy ellenzéki politikusról van szó -, másrészt micsoda felháborító dolog az, hogy valaki – ez esetben egy önkormányzat – közpénzből fizetett hirdetéssel finanszíroz egy ellenzéki kiadványt.

A feladat igen nehéz, hiszen ebben az esetben nem egyszerű eltekinteni Ungár Péter családi hátterétől. Jelesül nehéz megkerülni azt a tagadhatatlan tényt, hogy a politikus anyja nem más, mint Schmidt Mária, aki Orbán Viktor egyik fő ideológusa, főállású rajongója, hűséges történelem(át)írója, valamint több, a kormánypártot szolgáló médiaelem tulajdonosa. Tehát valahogy úgy kell Ungár Pétert támadni, hogy a család másik tagját közben nagy ívben kerüli a cikk szerzője. Ez szinte tökéletesen sikerült is, Schmidt Mária neve egyszer sem hangzik el, csupán utalás történik Ungár Péter családi hátterére. A cikk elején és végén lehet ezeket az érdekes mondatokat fellelni:

Az LMP-s aranyifjút fényező, kormánypártok ellen uszító postaláda-töltelék nem is ezért érdekes, hanem azért mert ezúttal nem csak Ungár örökségét, hanem szombathelyi közpénzt is belecsorgattak.

…vajon mennyibe kerül a szombathelyi adófizetőknek egy budai milliárdos önfényezése, és ki adott utasítást a közpénz ilyen módon való szórására. (Illés Károly, a Fidesz frakcióvezetője kérdése)

A közpénzszórás alatt azt kell érteni, hogy egy bizonyos ugytudjuk.hu nevű lap évente néhány alkalommal nyomtatásban megjelenik és ingyen bedobálják valakik postaládájába. Hogy pontosan kik és hová dobálják, az számomra nem igazán derült ki a PS cikkéből. Vagy az írás zavaros vagy az én agyam nem kompatibilis a szerző gondolatmenetével, de annyit sikerült megértenem, hogy nagyon fel kell háborodni minden rendes Orbán-hívőnek, mert az ellenzéki (nem mellesleg budai milliárdos) politikus lapjában közpénzből hirdet az önkormányzat.

Czeglédi Csaba is felbukkan a cikkben, de ezt a szálat most elegánsan átlépem, mert nem nagyon függ össze semmivel, amit kacagtatónak találtam az idézett írásban. Ellenben ide teszem a cikk – szerintem – kulcsmondatát:

Felvetődik a kérdés, hogy mi szüksége egy a piacon egyeduralkodó cégnek hirdetésre, és ha már hirdetnek, részben önkormányzati tulajdonú cégként miért nem az amúgy rossz anyagi helyzetben lévő városi médiában teszik.

Miközben megértem Füssy zavarát, hiszen Ungár Pétert kellene rugdosnia úgy, hogy Schmidt Máriát még véletlenül se találja el, nem tudok elvonatkoztatni attól a gondolatomtól, hogy a propagandisták idegrendszerét egy idő után megtámadja a teljesítési kényszer. Gondolok itt arra, hogy az összes propagandalap vastagon ki van tömve kormányzati hirdetésekkel, állami cégek – mégpedig a piacon egyeduralkodó cégek, mert azt lássuk be, a Szerencsejáték Zrt. eléggé versenytárs nélkül működik – nem néhány százezer, hanem százmilliós értékben öntik a hirdetésekbe a közpénzt. Így finanszírozza áttételes módon a kormánypárt a saját propagandagépezetét, mégpedig adófizetői pénzből. Csak az Origón egy nap alatt megjelenő MVM, Szerencsejáték Zrt. és hasonló hirdetésekből tucatnyit lehet összeszámolni.

Pontosan erről beszélünk évek óta, hogy zúdul a közpénz a propagandaoldalakhoz irányított hirdetési bevételek formájában, miközben piaci alapon lehetetlenség működtetni egy független portált. A sajtószabadság éppen ezen a ponton sérül súlyosan, hiszen a pártlapoknak nem versenyhelyzetben kell megdolgozniuk a bevételért, miközben független portált lehetetlen fenntartani hirdetési bevételekből. Ez nem magától alakult így, kőkemény központi beavatkozás történt a kormánypárt részéről.

Ilyen körülmények között egészen elképesztő éppen egy kormányközeli lapban olvasni arról, hogy mi a korrekt módja a hirdetési pénz elosztásának. Egy olyan újságíró tollából, aki igen nagy valószínűséggel – ilyen-olyan áttételeken keresztül – részben vagy egészben közpénzből kapja a fizetését. Meg kell állapítanom, mégis van humorérzék a napfényes oldalon is, csak nekem eddig nem tűnt fel.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!