Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Az ország jövője távozik most

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A CEU legjelentősebb képzése már távozott Bécsbe, miután Orbán személyes vendettájából elege lett. Ezzel az ország szegényebb lett, nem is kicsit. Csakhogy a történet itt még nem ért véget, ugyanis hamarosan a lex CEU miatt távozik Magyarországról a világ egyik legjobb csecsemőpszichológiai kutatóközpontja, a Babylab is. A csecsemőkutató központ 2010 óta része hivatalosan a CEU-nak. A világ különböző országaiból kutatnak itt tudósok, maga a központ pedig a Hardvard után a világ második legjelentősebb erre szakosodott intézménye. Ezzel leszünk mindannyian szegényebbek azért, mert Orbán Viktor meg akarta mutatni, hogy ő itt a Jani. Vicces is lehetne a dolog, de itt olyan értékekről beszélünk, amelyektől örökre megfosztanak bennünket a kormány tagjai. Bécs természetesen köszöni szépen, és befogadja a Babylabet, hiszen ott a tudást örömmel látják, nem úgy mint idehaza.

A munkánk fontos része az, hogy doktori képzést adunk diákjainknak, akik mostantól a törvény miatt nem iratkozhatnak be a budapesti CEU-ra. Ezért aztán megyünk oda, ahova az egyetem felveheti őket, vagyis Bécsbe. A többi tanszék már Bécsben van, ott indult az új tanév. Mi is követjük őket, amint ennek a feltételei meglesznek – fejtegeti Csibra Gergely, majd kérdésünkre még kiegészíti azzal: a magyar kollégáikon, illetve a hozzájuk látogató szülőkön kívül senki nem próbálta maradásra bírni őket.

Ezek a sorok a Népszavában jelentek meg a minap. Nehéz igazán bármit is hozzátenni ehhez, hiszen a szemünk láttára szűnnek meg azok a fontos műhelyek, amelyek valódi tudást és jövőt jelentenek egy ország számára. Magyarország jövője nem a Samsung gyárban van, vagy az Audinál, a mi jövőnk az ilyen kutatókban és az ő műhelyeikben van, amit most kénytelenek lesznek elvinni innen, és más országot gazdagítanak majd vele. A tudásnál nincs fontosabb érték, úgy tűnik, mi mégis lemondunk róla. Mi boldogok vagyunk a gyári munkásainkkal – én nem őket akarom degradálni persze -, nekünk nem kellenek világszinten is elismert tudósok és világszínvonalú kutatások. Mi egy buta, megvezethető társadalmat hozunk létre, azt ugyanis könnyebb becsapni és befolyásolni.

A fenti sorok alapján viszont kíváncsian várom, hogy majd ki mondja azt, hogy a CEU nem képviselt értéket és az ott kiadott diplomák csak fecnik voltak. A CEU Magyarország egyik legjobb egyeteme volt, sőt, több szakon konkrétan az ország legjobban teljesítő egyeteme volt, amit most sikeresen tönkretett a hatalom. Mert lehet szeretni, vagy nem szeretni Soros Györgyöt, de hogy ezzel az egyetemmel értéket hozott létre Magyarországon, az nem igazán lehet vita tárgya. Persze az elég sajnálatos, hogy olyanok is ott végeztek, mint az ország egyik hivatalos toporzékolója, Kovács Zoltán, aki aztán a primitív sorosozás egyik leghangosabb főszereplője lett, de többségében elmondhatjuk, hogy értékes emberek végeztek az egyetemen, akik tudásukkal gazdagították társadalmunkat. Ettől fosztott meg bennünket a felcsúti focista, amit már nem csinálhat vissza senki.

A bécsi költözés visszafordíthatatlan, vélhetően már egy kormányváltás sem tudna változtatni a döntéseken, hiszen ha egyszer már berendezkedtek Bécsben, akkor nem fognak visszajönni ide úgy, hogy nem kizárható Orbánék visszatérése a jövőben. Egy egyetemnek stabilitás kell, amely stabilitást idehaza nem kaptak meg. Ide vezet a mérhetetlen rombolási és bosszúvágy. Mert sokkal többel, mint „csak” egy egyetemi képzéssel lett szegényebb ez az ország. A legszomorúbb mégis talán az, hogy a szakmán és egy pár szülőn kívül a kutyát nem érdekli, mi történik velük. Persze ebben az is benne van, hogy tudomásom szerint nem feltétlenül ismertek a szakmájukon kívül, de ez akkor sem mentség a számunkra. A tudományos élet szereplői, politikusok és egyéb ismert emberek kiálhattak volna és szolidaritásukról biztosíthatták volna őket, annak ellenére is, hogy nyilvánvaló a költözés ténye.

Ha végre képesek lennénk a szolidaritásra, talán egy jobb országgá válhatnánk. Ha képesek lennénk kiállni saját magunkon kívül másokért is, akkor közösen fejlődnénk, mint társadalom. Jelen állás szerint azonban a szolidaritás majdnem teljes hiánya jellemző, amelynek következtében a kormány egyesével vadászik le mindent és mindenkit, hiszen pontosan tudja, hogy senki sem fog kiállni az éppen megtámadottakért. Ezen igen könnyen lehetne változtatni, mégis inkább tűrjük az igazságtalanságot. Jó példák persze vannak, de arra lenne szükség, hogy az Index és az SZFE példája ragadós legyen, és egyre többen érezzék úgy, hogy eljött az ideje annak, hogy végre kinyissák a szájukat.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.