Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Mindig van valami, megállás nélkül van valami, ami miatt kussban kell lennünk

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Amikor már én is úgy gondolom, nem fog ez menni. Egyszerűen statisztikailag sincs annyi önsorsrontó, elborult agyú hülye, amennyire minden szar, korrupt, vállalhatatlan kormánynak szüksége van a működéshez, a talpon maradáshoz, az uralkodáshoz. Mert nálunk már jó ideje uralkodásról lehet és kell beszélni. Akkor is, ha széplelkű honfitársaink szerint ez nem diktatúra, ne használjuk el ezt a szót, mert nem lesz majd mit mondanunk akkor, amikor majd tényleg, igaziból, marhára nagyon diktatúra lesz. De, ez már régóta az, sőt, már a módszerek is kezdenek változni. A franc tudja, meddig fog még romlani a helyzet, mielőtt javulni kezdene.

Már annyira eszelős és fékevesztett a rezsim, annyira tisztában vannak vele, hogy nem veszíthetnek, hogy teljesen bedobták a gyeplőt a lovak közé. Már nem is tesznek úgy, mintha, nem is próbálnak másnak látszani, mint amik. Talán abban lehetnénk különlegesek – ez nekünk mindig fontos volt, a magyaros nagyravágyás, a nemzeti büszkeség, mindegy, hogyan nevezzük -, hogy ezt a mocsokban fetrengő, legalja diktatúrát egy maffia hozta létre és működteti. De még ez sem lenne igaz, Észak-Koreában ugyanez van. Szóval nem, még ebben sem tudott semmi eredetit kitalálni a mi maffiánk. Ahogy semmi másban sem. A jelszavaik, a hatalmas kijelentéseik, a kidolgozott taktikájuk mind-mind lopott. Egyszerűen ehhez értenek, másra nem alkalmasak.

Na de legalább abban talán kimagaslanak a mocsadék tolvajok és gazemberek sorából, hogy borzasztóan, indokolatlanul, kurvára nagyképűek. A legsenkibb piti kis tolvajtól egészen a család fejéig mindenki.

Vettünk közpénzből, mint utólag kiderült, háromszoros áron helikoptereket a rendőrségnek? Aha. Van köztük luxusgép bőrülésekkel, mely totálisan alkalmatlan rendőrségi használatra? Persze. Szijjártó bukott le vele utoljára? Ő. Azt mondta Külügyminisztérium államtitkára parlamenti válaszában, hogy Petike akkor repül azzal a helikopterrel, amikor kell? Azt. Lefordítom fideszmagyarra: semmi közöd hozzá, paraszt! Olyan gépet veszünk, amilyet akarunk, annyiért, amennyiért akarunk, annyiszor és oda röpköd a géppel bármelyik fejes, ahányszor és ahová akar, te pedig befogod a pofádat és fizeted az egészet. A helikopter árát, plusz a kétszer annyit, amit elloptunk, az üzemben tartást, mindent fizetsz, és kussolsz.

Kiderült, hogy Orbán apja állami megbízásból hízott még akkor is, amikor Orbán ezt már vadul tagadta? Ki hát. Amúgy is, nem rohadtul mindegy? Ez az egész ország pontosan tudja, honnan van Orbán apjának bányája, honnan a puritán kisember titkos vagyona, azt is tudjuk, egy része kinek a nevén van, azt is, hogy a lánya-veje királyi párként uralkodik a felszín alatt. Tudjuk, hogy mit művel Polt Péter – már ezerszer kiderült, most éppen a Simonka-ügy kapcsán -, tudjuk, kik és hogyan szállták meg az országot, míg mára egy kibaszott hímzőkör sem jöhet létre, ha nem fideszes a vezetője.

Tudjuk, látjuk, mi történik a médiában, tudjuk, mi történik a tudományban, az oktatásban, a kultúrában. Látjuk, érezzük, tapasztaljuk, hogy mi lesz a sorsa annak, aki beteg, sérült, gyenge. Látjuk az őrült tombolást, látjuk a féktelen bosszúszomjat, a keresztény maszk mögé bújt aljasságot. Naponta halljuk a háborús uszítást, megéljük az egyre súlyosabb fenyegetéseket, a bőrünkön érezzük az elszabadult tombolást. És ez a tombolás csak fokozódni fog, egyre rosszabb lesz, mert már nem csak őrült rablók, mohó gazemberek, hanem rettegő őrült rablók, pánikban lévő mohó gazemberek is.

Ha valaki tenni, de akár szólni mer ellene, az áruló. Az szemétláda. Mert pont most, amikor járvány van. Pont most, amikor önkormányzati választás van. Pont most, amikor parlamenti választás van. Pont most, amikor gazdasági válság van. MINDIG van valami, megállás nélkül van valami, ami miatt kussban kell lennünk. És van pofájuk a MI jóérzésünkre, becsületünkre, hazaszeretetünkre hivatkozni. Nekik. EZEKNEK. Akik járvány alatt is, önkormányzati választás idején, parlamenti választásokkor, gazdasági válság legsúlyosabb pillanataiban is arra használják a hatalmukat, hogy romboljanak, raboljanak, élősködjenek, még mélyebbre szívják magukat, még nagyobbat marjanak ki abból, ami közös. Akkor akarják eltaposni az elesetteket segítő szervezeteket, akkor akarnak végső bosszút állni Iványi Gáboron, akkor akarják megszerezni a Színművészetit, akkor verik szét az Indexet és akkor hazudnak harsogva, folyamatosan a pofánkba, amikor mindenki mástól kussolást követelnek.

Ez már a végjáték. Nem a vég kezdete, a vég vége. Persze most sem a magyar kurázsi, szabadságszeretet és bátorság fogja előidézni a változást, ilyesmi kétezer év alatt nem fordult elő velünk. Külső körülmények, az Unió eszmélése, a gazdasági környezet változása fogja összeomlasztani a maffiát. Végül majd felzabálják egymást, de előtte még annyi kárt tesznek, amennyit csak tudnak. Aztán vége lesz. Mi pedig büszkén ülünk majd a lecsupaszított, kifosztott, letarolt, meggyalázott ország roncsain, és kurvára büszkék leszünk arra, hogy lám csak, megint megmutattuk, megint bátrak voltunk, megint kiharcoltuk a szabadságot. Idézem a klasszikust: lófaszt, mama!