NEHAZUGGY

Hihetetlen aránytévesztés, hihetetlen butaság

Molnár Bálint | 2020. Szeptember 21, Hétfő | 18:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem Hírcsárda, már megint nem, és nem is hiszem, hogy sokan gurgulázó nevetésben törtek volna ki azok közül, akiket a luxushajchtozásról elhíresült külügyminiszter érdemi magyarázat és mindenféle következmény nélkül maradt, korrupciótól bűzlő luxusjachtozása felháborított. A teremfutballisták gyöngye nem Hírcsárda témakörben újfent kitett magáért (kár, hogy megint nem csak saját magát és a főnökét, hanem egy egész országot égetett szénné), bár már napokkal ezelőtt is kitett magáért. Szombaton újra egy olyan videót posztolt a közösségi oldalára, amelyen azt látjuk, hogy (múlt heti amerikai látogatása során) interjút adott az álhírek terjesztésében igen jól teljesítő, One America Network nevű trumplista csatornának. Mások ezzel szerintem nem büszkélkednének, de a teremfutballista diplomáciának ez dicsőség. Ami attól lesz még röhejesebb, hogy amiket szalagról felmondott az amerikai tévének, azt már szinte szó szerint egy korábbi propagandavideójában elmondta. Konkrétan ugyanazt, amit aztán a Pesti Srácok nevű megveszekedetten orbánista szennylapból kinőtt televíziónak adott pénteki exkluzív interjúban is felmondott. Az is egy fantasztikus politikatörténeti pillanat volt, hála legyen a jóistennek, de inkább ízlelgessük ezt a csodálatos posztot: https://www.facebook.com/szijjarto.peter.official/posts/200845308074694

Lássuk be, ez is egy politika- és sajtótörténeti kilométerkavics, miután Szijjártó egyedüli uniós külügyminiszterként részt vett Izrael és az Egyesült Arab Emírségek, valamint Bahrein közötti békemegállapodás aláírási ceremóniáján a Fehér Házban. Abba is érdemes volna belemenni hosszasabban is, hogy mi a reális olvasata ennek a bizonyos békemegállapodásnak, és hogyan fogja szolgálni a Közel-Kelet tartós békéjét és biztonságát az, hogy egy rakás szereplő hiányzott az asztal mellől. Viszont az biztos, hogy normális ember legalább a kérdést felteszi magának, hogy érdemes-e hatalmas sikerként tekinteni egy olyan összeröffenésre, ahol az Európai Unió nem képviselteti magát, Szijjártó meg igen. Érdemes ezt a kérdést főleg annak ismeretében feltenni, hogy a Szijjártó szerint minden vitán felül Nobel-békedíjat érdemlő Trump hogyan támadt rá az elmúlt években kvázi egyetlen értékes szövetségesére, az Európai Unióra, miközben a szereptévesztett magyar diplomácia – totálisan figyelmen kívül hagyva azt, hogy Magyarország elsősorban az Európai Unió tagja és csak utána a Trump-féle Egyesült Államok nagy haverja – toporzékolva követelte a tiszteletet nekik. Ahogy Szijjártó is mondta: ők mindig vétóztak, ha a csúnya EU be akart avatkozni a belügyeikbe. Szerintem az elég nagy baj, hogy Szijjártónak semennyire nem ciki becaplatni a 2013-ban gründolt nyíltan Trump-párti – politikai kérdésekben, Soros ügyében vagy éppen a koronavírussal kapcsolatban is sima hazugságokat terjesztő – nyolcadrangú tévébe, és ott egy egészen gyomorforgató seggnyalást előadni a Trump-adminisztrációval kapcsolatban, és az egekig magasztalni nem csak az egészen szürreális politikai teljesítményt nyújtó, dühöngő, elszabadult, ostobaságokat hűvös halomba hordó, tájékozatlan, félművelt amerikai elnököt, de természetesen a saját főnökét is. Aki olyan fantasztikus barátságban van Trumppal, ami már az ikertestvérek közötti szoros kapcsolatot idézi. Barátságuk

valódi, mindketten őszinte, egyenes politikusok. Nem képmutatók, nem hisznek a politikai korrektségben és ez igen közel hozta őket.

Ezt tehát be kell szorozni hárommal, ezt ismételgeti Szijjártó hosszú napok óta mind a magyar, mind az amerikai álhírekben utazó médiában. Ebben a szervilis lihegésben egyenesen odáig süllyedve, hogy azt mondja, „szégyen lenne” ha nem az amerikai elnököt részesítenék az elismerésben. Nem vállalkozom ennek a kétes értékű megállapodásnak a mélyebb elemzésére, de sejtéseim szerint nem szól ez sokkal többről, mint arról, hogy az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein (nem éppen a konszolidált demokráciák mintaországai) kedvükre üzletelhessenek Izraellel, aminek a békéhez fene tudja mennyi köze lesz. Az viszont egészen biztos, hogy Magyarországnak nem dicsőség az, hogy a külügyminiszter egy hét alatt kismilliószor felmagasztalja a történelmien kiváló amerikai-magyar kapcsolatokat, és meggyőződéssel állítja, hogy ha valaki, akkor Donald kacsa tutira rászolgált a Nobel-békedíjra. Hihetetlen aránytévesztés, hihetetlen butaság, az ország érdekeivel teljesen ellentétes nyílt állásfoglalás ez. Nem csak azért, mert mindeközben a magyar államvezetés ezzel az indokolatlanul nyálas, udvariaskodó és már-már megalázkodó hangvétellel szemben nem ritkán őrjöngve gyalázza az Európai Uniót és az ország első számú szövetségeseit, hanem mert egy olyan nagyhatalom elnökének oldalára állnak, akit a beiktatása óta eltelt három és fél évben több mint húszezer alkalommal kaptak valótlanságok állításán. Ha pontosan akarunk fogalmazni: ennyiszer hazudott és beszélt félre a legmagasabb világi hely vezetője. Akinek gyakorlatilag az egész elnöki karrierje sokkoló erejű megállapítások, beismerések és a tudatlanságát bizonyító agyhalott baromságok felöklendezéséből áll. Aki mélysötét butaságával, dilettantizmusával, a koronavírus-járvány bagatellizálásával már rengeteg ember halálát okozta közvetett módon, a gazdaságot földhöz vágta, és a világ legsötétebb diktatúráinak vezetőinek ostobaságához méri magát. Aki szerint Ausztriában robbanó fák nőnek, az osztrákok erdőben élnek, aki tagadja a klímaváltozást, aki szerint a koronavírus ellen érdemes fertőtlenítőszert inni, vagy aki az illegális bevándorlóknak aligátorokkal és kígyókkal teli vizesárokkal állná útját, és még lábon is lövetné őket, annak szerintem nem Nobel-díj, hanem gumiszoba ajánlott és megfelelő pszichiátriai kezelés. A Nobel-díjon túl Szijjártó lelkendezésének teljesen szürreális jellegét – ahogy Orbánnak, úgy Trumpnak is van víziója, és arról őszintén beszél – én abban látom, hogy ehhez a félhülye pojácához való hasonlítás, még Orbánra nézve sem túl hízelgő. Nem mintha én kapásból most egy rakás Orbánra hízelgő dolgot fel tudnék sorolni, de azt azért meg kell hagyni, hogy a fent említettekhez hasonló orbitális sületlenségeket nem szokott beszélni. Aljas, minden hájjal megkent, arrogáns, cinikus hatalomtechnikus, bármire és bárminek az ellenkezőjére képes annak érdekében, hogy az élete végéig hatalmon maradjon, de azt nem lehet elmondani, hogy hibbant lenne, mint a szeretve tisztelt amerikai államelnök. Innen nézve pedig egészen szomorú – bár tudom, hogy Shellel kötött megállapodás, amely egy hosszútávú gázvásárlási konstrukcióról szól, biztosan sokat nyom a latban -, hogy magyar kormány ilyen kritikátlanul ajnározza azt az amerikai elnököt, akinek minden x-edig random megszólalása többé-kevésbé kultúrkörökben spontán megrökönyödést vált ki. És egyáltalán nem amellett érvelek, hogy Magyarországnak érdeke volna ellenséges diplomáciai kapcsolatokra törekedni bárkivel, akár az Egyesült Államokkal, de ez az egzaltált hülyegyerek rajongás Trump iránt – Nobel-békedíjjal kapcsolatos nyilatkozatán innen és túl -, a Trump-féle álhírtévében készült interjúval való dicsekvés számomra mind annak a jele, hogy évekbe fog telni, hogy egy esetleges kormányváltás után a teljesen kificamított, eltorzított, teremfutballisták által művelt óvodai és kocsmai külpolitikát bárki visszatérítse a normalitás medrébe. Ahol nem azon van a fókusz, hogy a világ összes csörgősipkás futóbolondja és véreskezű diktárora előtt földig hajolva egyre távolabb sodorják az országot Nyugat-Európától. Ahova a legtöbb magyar még mindig tartozni szeretne. Utóirat: Amúgy Donald Trumpot valóban kétszer is jelölték a 2021-es Nobel-békedíjra, egyszer 2018-ban éppen a washingtoni kormány kérésére jelölte Nobel-békedíjra Donald Trump amerikai elnököt Abe Sindzó japán miniszterelnök. Erről ennyit.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!