NEHAZUGGY

Magyar Tajgetosz

Pável Melinda | 2020. Szeptember 16, Szerda | 18:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Másfél milliárd forintos állami támogatással megújult a bodajki Segítő Szűz Mária kegyhely. Amint az átadási ceremónián elhangzott, borzasztó nagy jelentősége van a beruházásnak, a bodajki kiemelkedik a számos magyar kegyhelyek közül, hiszen az első magyar szent család, Szent István és családja szerette meg és emelte erre a rangra. Az egyházi és nemzetközi kapcsolatokért felelős államtitkár hosszan sorolta, hány templom épült vagy újult meg az elmúlt évtizedben, továbbá a Székesfehérvári Egyházmegye püspöke is szólt az egybegyűltekhez. Kiemelte, ezen a kegyhelyen Szűz Mária jár közben a hívekért, ez a hit hozza ide az Istent kereső emberek tömegét, százezreket, talán milliókat is. Nem mulasztotta el megemlíteni, mennyire nehéz ma a keresztény hívők dolga, hiszen lépten-nyomon liberális szemlélettel találják szembe magukat, azzal, hogy sokan a legalapvetőbb emberi értékeinket akarják kikezdeni, így például furcsán néznek a házasságra, alkalmi szövetségként akarják beállítani és megértőek a válásokkal szemben.

Valósággal dúskálunk az efféle hitéleti hírekben, mostanában mintha a szokásosnál is több lenne az egyházi beruházás. Katolikus templom itt, református templom és parókia ott, baptista óvoda amott, feltűnően kilóg a sorból az a beszámoló, mely szerint a kármeliták eladni kényszerülnek a kunszentmártoni rendházukat, ugyanis már nem tudják fenntartani. A 23 szobával rendelkező, 1000 négyzetméteres, teljesen felújított és berendezett épület, amely főzőkonyhával és étteremmel is rendelkezik, akár szállodának vagy idősek otthonának is alkalmas. Nem is érti az ember, hogyan kerülhettek ilyen nehéz helyzetbe? Végül is nem önfenntartók, a katolikus egyház színeiben működnek, a felekezetről pedig nem hallani mostanában, hogy pénzügyi nehézségeik lennének.

A hívőknek persze nemcsak az egyre inkább elharapódzó liberális szelek nehezítik az életét, hanem az is, hogy megannyi olyan hírrel találkoznak naponta, amelyeket nehezen tudnak keresztényileg értelmezni. Most például annak a 11 hónapos kisfiúnak az esete, akinek a szülei végső kétségbeesésükben a nyilvánossághoz fordultak. A gyerek ugyanabban a ritka betegségben szenved, amelyben az a két másik kisfiú, akiknek sikerült összegyűjteni a gyógyszerre való összeget, megkapták a kezelést és már javul is az állapotuk. Most ismét hétszázmillió forintra lenne szükség, ráadásul rövid időn belül, ugyanis vagy most megkapja a csodaszert, vagy nem sikerül az akció és akkor nem „csupán” nem változik az állapota, hanem egy éven belül meg is hal. A szó legszorosabb értelmében élet-halál kérdése, hogy megtörténik-e a beavatkozás.

Magyarországon nincs a betegségre gyógymód, viszont már létezik a megmentő gyógyszer, amelyet az használhat fel, aki megvásárolja. A hazai egészségbiztosító ezt nem vállalja, még részben sem, annyiban járul hozzá a kezeléshez, hogy legalább nem akadályozza, hogy más finanszírozza a költségeket és megengedi, hogy a kórházában végezzék el a gyógyszer beadását. Ezt bizonyára lehet pozitívumként is értékelni, csak éppen eléggé nehéz. Miközben tele szájjal üvöltjük tele a világot azzal, hogy mi vagyunk a legkeresztényibb keresztények, hogy nálunk minden ember számít, legfőbb érték a család és szülessen minél több gyerek, miközben egy pillanatig sem kérdés, meg kell-e vásárolnunk többszáz tankot, egy gyerek megmentését már méricskéljük, és ha soknak találjuk az érte fizetendő árat, nem habozunk, gondolkodás és bármiféle szégyenérzet nélkül halálra ítéljük.

Az országnak, jobban mondva az államnak nem ér annyit, hogy ekkora áldozatot hozzon. Azért meghagyják a lehetőséget, hogy aki akarja, megmentheti, persze az is az ország, aki összeadja apránként az összeget, ha sikerül, bár egyre nehézkesebbek az ilyen adománygyűjtések, ahogy sokasodnak az igények, mert az állam mind több és több területről vonja ki magát, mondván, neki nincs rá szüksége, fizessük meg magunknak, ha ragaszkodunk hozzá. Ez is egy fajta Tajgetosz, ráadásul nem is mondják ki, hogy valójában az. Nem lökik le a teherré vált embert, intézményt a szakadékba, hanem álságosan egyszerűen csak a sorsára hagyják, hogy végül elpusztuljon.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!