Szeptember 29,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Lobogó indulatok

Számomra az egykori kisdobos- és úttörőéletet idézi a most kibontakozóban lévő zászlóverseny. Minden raj és minden őrs rendelkezett saját lobogóval, valamelyik ügyes kezű anyuka rájuk hímezte a raj vagy őrs nevét, és külön funkció volt a zászlóvivőé, aki leginkább otthon őrizte az értékes holmit, amelynek egyetlen szerepe az volt, hogy jelesebb mozgalmi ünnepeken egyenruhát öltöttek a tagok, felsorakoztak a saját zászlajuk mögött. Senki se tudja, mi lett később ezeknek a sorsa, talán valamilyen raktárba kerültek más jelképekkel, például őrsi naplókkal együtt, idővel pedig nyilván elérte azokat is az enyészet, mint annyi mást.

Most éppen az LMBTQ mozgalom szivárvány színű zászlója kavarta fel az indulatokat. Annak ellenére, hogy általában véve engem hidegen hagy mindenféle lobogó, a szivárványos jelkép használatát most értem és megértem, mert tényleges harc áll mögötte, a másság elfogadtatása, amire valóban szükség van, ugyanis nem csupán arról van szó, hogy sok ember ma is elutasító, ráadásul a hivatalos álláspont sem egyértelmű. Nemcsak arról van szó, hogy vannak, akik ezen zászlókat igyekeznek eltávolítani, ahonnan csak lehetséges, de minden ilyen törekvés a kormányzat érezhető szimpátiáját tudhatja maga mögött, olyannyira, hogy még arra is képesek voltak, hogy a legnagyobb vírusválság idején törvénybe iktassák a transzneműek műtéti beavatkozásának tiltását, amit se akkor, se azóta nem magyaráztak meg, hogy mi szükség volt erre és miért volt annyira halaszthatatlan. Persze nem ez az egyetlen kérdés, amire valószínűleg sose kapunk választ.

A közszolgálati médiában mostanában minden napra jut legalább egy műsor, amelyet a szivárványos kérdés megvitatásának szentelnek. A minap például a Kossuth Rádió Ütköző című műsorában volt ez a téma, látszólag csak azért, hogy bejelentsék, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom is beszállt a zászlóversenybe, nekik van egy babazászlójuk, és már ötven önkormányzat jelentkezett, hogy csatlakozni szeretnének ennek népszerűsítéséhez. Itt azért megemlítették, hogy ellenzéki irányítású önkormányzatok is akadtak a jelentkezők között, de azért a nagy többség az konzervatív. Az egésznek a lényege, hogy a babazászlót, amelyen egy gólya látható, kitűzik a résztvevők, a településükön pedig ha születik egy baba, akkor a szülők kapnak ajándékba egy ilyen zászlót, amit kitűzhetnek, jelezve ezzel, hogy náluk gyarapodott a család. Ez rendben is van, nincs ennek semmiféle harci jellege, ha ilyen nagy esemény történik valahol, természetes, ha örömmel jelzik környezetüknek, nem hiszem, hogy ebben bárki találna kivetni valót.

A műsor a babazászlónak nem is szentelt ennél több figyelmet, viszont megemlítették a továbbiakban az összes rémlátomást a szivárványos mozgalommal kapcsolatban. Szóba került Kanada, ahol állítólag több klinika foglalkozik a kisgyermekek áttranszformálásával, vagyis azzal, hogy a kisfiúkat kislányokká, a kislányokat pedig kisfiúkká változtassák. Ez már nem először hangzott el a magyar médiában, nagyon kíváncsi lennék, honnan ered, mert nem hiszem, hogy lenne valóságalapja. Mi értelme lenne ennek? Gyanítom, hogy az érzékenyítést értelmezik félre – hogy szándékos félremagyarázásról vagy egyszerű ostobaságról van szó, nem tudom, de az egészen biztos, hogy nem arról beszélnek, ami valóban történik. Volt általános iskolában, még negyedikben egy fiú osztálytársam, aki kicsit se vonzódott a fiús játékok iránt, szívesebben babázott, lányokkal barátkozott, és eszünkbe sem jutott, hogy kiközösítsük vagy bántsuk, még külön érzékenyítésre sem volt szükség, természetesnek tartottuk, hogy ő másmilyen. Ettől nem változott meg se a fiúk, se a lányok nemi identitása, és se a gyerekeknek, se a felnőtteknek eszébe nem fordult meg, hogy ilyen veszedelmes lenne az ő puszta létezése.

Nálunk ezt az álláspontot igyekeznek most népszerűsíteni, egy vallási portál főszerkesztője volt az Ütköző másik vendége, aki azt fejtegette, hogy tudományosan bizonyított, hogy meleg gén nem létezik, tehát a szexuális orientációban legfeljebb harminc százaléknyi szerepe lehet a születési adottságoknak, hetven százalékban a szociális közeg alakítja ki, hogy a gyermek fiúnak vagy lánynak fogja érezni magát. Még az is elhangzott, mekkora trauma volt az, amikor a műsorvezető az Egyesült Államokban járt és részt vehetett valami gyerekünnepségen, ahol egy kisfiú pillangókisasszonynak öltözött. És mindebből következik, hogy a szivárványos lobbi azzal, hogy erőlteti a zászlóját, meg hogy már az óvodákban és iskolákban érzékenyíteni akar, a poklot szabadítja ránk, el is képzelhetjük, ha akarjuk, hogy a fiúk tömegesen akarnak inkább királylányok lenni.

Lehet, hogy az ellenmozgalom nem merül ki babazászlóban, vagy abban, hogy az érzékenyítést kitiltsák az óvodákból és az iskolákból. Talán nálunk is lesznek olyan önkormányzatok, mint a lengyeleknél, amelyek hivatalosan is kinyilatkoztatják, hogy az ő településükön nem létezik homoszexualitás. Esetleg létrejönnek valami másfajta áttranszformáló klinikák, mint a kanadaiaknál, hogy azokat, akik másnak érzik magukat, meggyőzzék valamilyen módon arról, hogy mégiscsak válasszák inkább a helyes irányt. Ha ez a transzformálás ilyen mindenható, nyilván ellenkező irányban is működik, csak a megfelelő módszert kell alkalmazni.

Csak törvényjavaslat kérdése, és már biztosak is lehetünk benne, hogy megvalósul.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!