Szeptember 30,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Vásárolj magyar árut!

Többször próbáltam. Mondjuk, a búvárszivattyúval épp pórul jártam, mert két hétig működött, utána egy hónapig javították. A legnagyobb aszályban. A javítás egy fillérembe se került, mert garanciális volt, a növényeket azonban nem védte garancia a kiszáradástól. Zöldborsóból, zöldbabból jó nagy károm keletkezett, a petrezselyemről, kaporról, bazsalikomról, és kedvencemről, a lestyánról nem is beszélve. A végén kénytelen voltam német szivattyút venni.

Próbálkoztam Bonyhádon gyártott, teflon bevonatú zománcos lábossal is. Jó árban volt, kettőt is rendeltem. Az már csak utólag derült ki, hogy a vékony fala miatt használhatatlan. Ha nem állok őrt mellette, még kis lángon is minden odaég benne. És akármit is mond Orbán Viktor, annyi őrhelyet nem szülhet az ember, hogy minden ebédfőzés mellé oda lehessen állítani egyet. Ennek a magyar terméknek a fülét és a fedele fülét sem tudták úgy megoldani, hogy ne melegedjen együtt az egész edénnyel. A végén kénytelen voltam francia edényt venni.

Egy idő múlva fájó szívvel lemondtam arról, hogy magyar gyártású tárgyakkal próbálkozzak.

Sebaj, gondoltam, még mindig ott van a kaja. A magyar sonka, kolbász, felvágott ízének nincs párja a világon. Itt van például egyik kedvencem, a főtt-füstölt császárhús. Már a látványától kicsordult a nyálam, vágattam egy emberes szeletet, lehetett harminc deka. Amikor otthon enni kezdtem, majd kifordult a számból, annyira el volt sózva. A következő alkalommal sótlan volt. Néhány kísérlet után kipróbáltam a német húsipar hasonló termékét, és megragadtam nála. Nem volt se sós, se sótlan, és hétről-hétre, hónapról-hónapra ugyanolyan íze volt. A császárhúshoz hasonló lehangoló tapasztalatokra tettem szert a kolbászok terén is, azzal a plusszal, hogy a magyar kolbászok tele voltak megrághatatlan inakkal. A kutyámnak ünnepnap volt, ha kolbászt ettem, mert csak köpködtem ki a jobbnál jobb falatokat. Ő persze rágás nélkül lenyelte.

Rá kellett jönnöm, hogy az élelmiszeripar is ipar, itt is vannak technológiai és minőségi előírások, amiket be kell tartani.  Lehet nem betartani, de abból ilyenek jönnek ki: egy kedvenc kenőmájasnak hol ilyen íze van, hol olyan. Szerencsés esetben mindkét íz jó. Viszont vettem néha francia pástétomot, annak hosszú évek alatt sem változott az íze.

Sebaj, gondoltam, itt a nyár, majd eszem gyümölcsöt. A magyar gyümölcs íze és zamata páratlan, és még gyártani sem kell, nő az magától. Az idén igencsak combos ára volt minden gyümölcsnek, de a jó magyar gyümölcstől nem sajnálom a pénzt. Majd megspórolom másnál. Emlékeim között fölbukkant a zamatos, érett meggy, amely leveses, édes is, savanyú is, és egy kis keserű mandula árnyalat is van az ízében. Összefutott a számban a nyál, nosza vettem egy kilót. Az ezer forintos ártól egy kicsit szívtam a fogam, de nagyon megkívántam. Hát a meggy érett volt ugyan, de íze az nem volt. Nem tudom, hogyan sikerült kinemesíteni ezt a fajtát, de inkább kivágni kellett volna a fát, semmint megszedni.

Aztán megismerkedtem a moslékízű őszibarackkal, a kemény- és vastaghéjú Pannonia gyöngyével, ami ráadásul ízetlen volt. Ezeket a fajtákat már rég le kellett volna cserélni fogyasztóbarátabb fajtákra, olyanokra, amilyeneket Olaszországból, Spanyolországból, Lengyelországból, Dél-Afrikából hoznak.

És még nem is beszéltem az éretlenül leszedett szőlőről, sárgabarackról, szilváról és nektarinról. Gondoltam, hogy ez csak a nagy élelmiszerláncok sajátja, ezért a piaci kofáknál próbálkoztam. Sajnos a kofák igen tanulékonynak bizonyultak a kockázat minimalizálásának tudományában. Már ők is éretlenül hozzák a gyümölcsöt a piacra, nehogy rájuk rohadjon. A huszonegyedik század elejére sikerült elérni, hogy lassan elfelejtjük, hogy milyen finom tud lenni a magyar gyümölcs.

Andor Mihály

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!