Szeptember 30,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Sértődjünk együtt

Szerettem volna több írásban levezetni, jómagam hogyan látok dolgokat. Mikor, és miért kezdtem el fontosnak tartani, hogy foglalkozzam azzal, hogyan változtassak egyszögű nézeteimen. Időközben rájöttem, hogy felesleges. Részben azért, mert a „végkifejletet” a Szalonna oszlopos tagjai már leírták, másik részben pedig úgy éreztem, hogy pl. a hajléktalanokról szóló írásomat túl sokan nem akarták volna megérteni. Igen. Ezt így kijelentem. Túl sok a divat-jogvédő, és a képmutató. Az ilyenek csak csapódnak ide-oda, hogy ne nagyon lógjanak ki a sorból, de azért látszódjon, hogy „ő megmondta”. Olyanok ők, mint a nagyobb cégek, akik anyagi megfontolásból változtatnak meg egy logót, egy terméknevet, vagy olyanok, mint a rivaldafényben maradni akaró, ezért látványosan szerepeket-megbánó színészek. Ez nem a gyűlölet ellen való fellépés, hanem álszent képmutatás.

Az utóbbi napokban nagyon jól szórakozom az ellenzéki összefogáson (igazából, sírhatnék is), főleg a gödi események miatt. Ilyen-olyan hangfelvételek, vádaskodások, békejobb, és bla, bla. Őszintén? Ez engem nem érdekel. Gyerekek marakodása, amit két jól elhelyezett pofonnal le is lehet zárni. Most nem a mutogatásnak, az egyéni karrier építésnek van itt az ideje, hanem a valódi összefogásnak. Tudom, most lettem „fideszes szekértoló”. Legalábbis a bálványimádók szemében. Tessék már tudomásul venni, hogy a politikust nem imádni kell és nem vakon bízni benne, hanem tökön fogni, és számon kérni. Egy normális demokráciában, a választások idején a politikusok megígérnek fűt, fát, gyógynövényt, ezért MI bizalmat szavazunk nekik, és TŐLÜNK megkapják a felhatalmazást, hogy a magyar nép és az ország érdekében dolgozzanak. Mikor eltelik X idő, akkor nyugodtan számon lehet kérni rajtuk, hogy „no pajtások, ez miért is nem működik”? Ilyet a magyar nem tesz. Annál jobban fél. A magyar csak arra képes, hogy a butaságától vezérelve tapsikoljon egy olyan pártnak, aki 4 éven át cseszik bemenni a parlamentbe, ami ugye a munkahelye, de azért a fizut felveszi, majd jutalmul a nagy semmiért még hatalomba is szavazza őket, ők pedig elkezdik a rombolást, a zabrálást, majd „folytatják”.

A magyarok nagy része teljesen ki van fordulva önmagából. Drukkol egy bankrablónak, mert utálja a bankokat, és abban a téveszmében él, hogy a bank pénzét viszi a rabló. Éljenez egy szökött fegyencnek, célzottan emlegetve, hogy a rendőrök csak szívjanak, mert utálja a rendőröket. Drukkolnak egy, háromszáz méteren, „zászlóvivő” futóbolondnak, pedig bűnt követett el. Ezek szerint a magyarnak ennyi esze van? Vagy csak ezeknek van nagy hangjuk? Ebben az országban csak a bűn nem bűn. Ezek után nem csodálkozom, hogy vannak, akik nem vesznek észre egy tolvaj, hazug, korrupt kormányt. A magyarnak semmi más nem fontos, csak az, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is. Azt ne mondja nekem senki, hogy nem voltunk ilyenek. Dehogynem, csak nem ennyire nyíltan. Hála Orbán Viktornak és csatlósainak ma már szabadjára lehet engedni az összes kicsinyességünket, rasszizmusunkat, antiszemitizmusunkat, és egyéb rosszindulatunkat, ami csak van.

Mint írtam, lavírozok. Lehet, hogy hiba ennyit gondolkozni, hiba törekedni arra, hogy elfogadó legyek. Csak a baj van vele. Lehet, hogy elő kéne szednem a hét-tíz évvel ezelőtti énemet. Minek törődni másokkal, amikor mások csak önmagukkal törődnek. Van, aki nem foglalkozik a melegekkel, romákkal, de egyszerűbb szapulni őket, mert sokkal félelmetesebb neki az a gondolat, hogy „liberálisnak” tartják. Egyszerűbb bemenni a munkahelyre, eltűrni, hogy van egy főnök, egy csoport-, vagy műszakvezető, a főnök haverja, aki úgy beszél az emberrel, mintha a valagából rángatták volna ki. Egyszerűbb az önkormányzatoknál, kormányközeli cégeknél lehajtott fejjel dolgozni, tologatni a milliókat, milliárdokat, csendben bűnrészessé válni, és azt mondani: „Én csak a munkám végzem”. Sok minden nagyon egyszerű. Belerúgni egy hajléktalanba, üldözni a melegeket, cigányokat, és persze azokat, akik nem hajolnak meg egy beteg elme zavaros gondolatai előtt. Lényeg, hogy revansot lehessen venni azért, amit az egyén átél nap, mint nap, mert ez sokkal egyszerűbb, mint szembe nézni önmagunkkal, és bevallani, hogy gyengék vagyunk, mert hagyjuk, hogy belénk rúgjanak.

Naponta sulykolják, hogy kit kell gyűlölni, a miért mindig ugyan az: egy pejoratív jelző, amit megtöltenek gyűlölettel, majd ráaggatják arra, aki éppen ellentmondott, vagy kiderített valami sumákságot. Ez Orbán Viktor Magyarországa. Megvezetett idős emberek, akik önmagukból kifordulva védik egy rusnya bálvány torz ideológiáit. Magukat a törzsfejlődés csúcsának tartó emberek, akik még az sem veszik észre, hogy emberek kiirtása nem oldja meg a problémákat. Évek óta hagyjuk, hogy egy rakás senkiházi becsméreljen minket. Gyalázta ő már az egyházakat, a szélsőjobbosokat, ők mégis vele vannak, hagyják, és bűntársak abban a pszichológiai hadviselésben, amit az Orbán Viktor vezette kormány, és a hozzájuk hű médiatöbbség évek óta előad. Szép jövőképek. Így még akár Észak-Koreát is lepipáljuk félelemben, szolgalelkűségben.

Direkt nem írtam, hogy „tisztelet a kivételnek”, mert csak az hőbörög, aki magára ismer. Az ellenzéki politikusok nagy része csak töketlenkedik. Amelyikük tenne, és még pozíciója is van, az szinte egyedül marad, mert még a szavazóik részéről sem kapják meg a megfelelő támogatást. Nem kapják meg, mert nálunk a támogatás kimerül a tapsban. Taps az eü. dolgozóknak, taps az Indexnek, aztán pihi, mert fárasztó a „cselekvés”. Nincs semmi bátor, semmi dicső a magyar nemzetben. Múltsirató, óbégató, csodát váró, sértődős népség. Mikor ezzel szembesülnek, akkor csak azért sem tesznek semmit. Őket megsértették. Ilyen a magyar, és Orbán Viktor ezt használja ki.

Mindenki felelős azért, hogy ide jutottunk. Még akkor is, ha megsértődik.

Utólagos karcolat:

Ebben az írásban nincs humor, nem szórakoztat, és csak „kiosztok” mindenkit, javaslatot nem teszek. Igen, ez így van. Trianon elmúlt, nem változtathatjuk meg sem siránkozással, sem uszítással. Változtatni a jelenben kellene, de arra képtelen a magyar. Ha így marad minden, akkor majd száz év múlva az utódaink jól elsiránkoznak, hogy lám-lám, milyen hülyék voltak eleink.

Javaslatot pedig azért nem teszek, mert már jó párat mondtam, de sokan csak addig jutottak, hogy „ki vagy te, hogy megmondd mit csináljak.” Megértem, de a baj az, hogy senkire nem hallgattok, aki segítene.

Megmondom mit csinálj. Amit eddig: rettegj, gyűlölj, ne állj ki senkiért, légy önző, rugdosd a gyengébbet, köpd le aki érted szól. Tedd ezt, mert ettől vagy igaz magyar.

Ropolyi Péter (Singing Jungle)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!