November 25,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Elég volt az állandó harcból, ökölrázásból, fenyegetőzésből

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,511,372 forint, még hiányzik 488,628 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó estét mindenkinek! Bár a konstans 33 fokban aszalódott agyammal semmi kedvem gyógypedagógiai célzatú eszméket futtatni, de kénytelen vagyok. Ideteszek egy számomra riasztó kommentfoszlányt a kolléga reggeli cikke alól, ha már én is megszólíttattam:

E cikk szerzője és szerkesztőségének is el kéne gondolkodni azon mit is szeretnének vagy hol állnak az ellenzék vagy Orbán oldalán? Tetszik nem tetszik Gyurcsány személye nélküle nincs esély Orbán és bandájának a leváltására! Ha pedig mint e cikkben is Gyurcsány lejáratása a cél az lehet hogy az ö személyét rontja de ezzel együtt az ellenzék esélyét is rontja a váltásnak !!!

Nem először, és tartok tőle, hogy nem is utoljára teszem fel a kérdést: az teljesen elképzelhetetlen és felfoghatatlan, hogy valaki csak úgy egyszerűen mondjuk a lelkiismerete, a demokratikus játékszabályok, a társadalmi béke és a normális élet oldalán áll? Ez annyira abszurd és szürreális, hogy szóba sem jöhet? Tényleg csak aszerint lehet választani, hogy Orbán vagy Gyurcsány? Nem tudom, csak kérdezem, hátha valaki elmagyarázza, hogyan jutottunk el oda, hogy már lassan le sem lehet írni ugyanabban a bekezdésben a Feri meg a Viktor nevet, mert elszabadul a pokol? Biztos, hogy érdemes azzá válni, ami ellen elvileg küzd az ember? Ha nekünk vagy bárki másnak, aki gondol valamit a világról, és leírja a gondolatait, deklarálnia kell, hogy melyik oldalon áll, akkor mi a baj azzal például, hogy az állampárt szétverte az Indexet? Értsd: hamarosan nagyon pontosan lehet majd tudni, hogy az Index kinek az oldalán áll. (Ha csak az orbanviktor.hu oldal egykori lelkes üzemeltetőjének főszerkesztő-helyettessé kapaszkodását említem, szerintem már ezzel mindent elmondtam.)

Ezerötszázszor leírtuk az elmúlt négy évben, de ezek szerint feleslegesen: ameddig pártokra és politikusokra emberek szavaznak, addig azok a pártok és politikusok megkerülhetetlen, legitim alakítói a politikának. Innen indulunk, ez az alapvetés. Akár Orbánnak, akár Gyurcsánynak hívják az illető politikust. Ebből viszont nem következik az, hogy létezik akár egyetlen olyan párt vagy politikus, amely/aki bírálhatatlan. Ha mégis létezik ilyen, akkor az nem demokrácia, hanem Észak-Korea vagy Ceaușescu Romániája, sőtpláne Lukasenka Fehéroroszországa. Ezt játssza Orbán is, hogy ő bírálhatatlan, szent és sérthetetlen. Ezt játssza az egész apparátusa, a karaktergyilokra specializálódott médiája, és ezt játsszák a rajongói is. Aki Orbánt bírálja, az Orbán-fóbiás, pont. Nem számítanak az érvek, nem baj, hogy szétverte a vérszegény magyar demokrácia törékeny tartópilléreit, hogy a gyűlölet nyálával beköpte az egész országot és a határon túlra is fröccsent bőven belőle, nem érdekes, hogy a famíliája az ország lábán állva hízott degeszre, ne pofázzunk arról, hogy miközben a látszatát is kerülnie kellene, az egész pereputtya úgy sertepertél a közpénzek körül, mintha nem lenne holnap, ez mind az elmebeteg Orbán-fóbiások rögeszméje. Ezt nyomja Gajdics Ottó és ezt nyomják a véresszájú pajtásai főállásban tíz éve.

Az ember azt gondolná, hogy pontosan ez az, ami annyira nem normális, hogy egyszerűen elég belőle. Ehhez képest az látszik, hogy ettől semmiben nem különbözik az, ami ellenkező irányból történik: ha valaki leírja, hogy Gyurcsány nem szuperhős, bizony még ő is szokott hibákat elkövetni, hülyeségeket beszélni, fontos ügyeknek ártani (nem én mondom, hanem azok mondják, akiknek az ügyéről van szó), akkor spontán módon elindul a Gyurcsány-fóbiázás és a Fidesz-bérencezés. A szemrehányás, méltatlankodás és valami egészen megmagyarázhatatlan megsértődés, hogy itten Gyurcsány lejáratása folyik.

Legkésőbb az Orbánnal és bandájával szemben 2014-ben elbukott választás óta azzal áltatják magukat igen sokan, hogy aki Gyurcsányt bírálja, aki az ellenzékkel szemben kritikát fogalmaz meg, aki szóvá teszi, hogy az nem ellenzéki politika, hogy ugyanazt mondjuk, amit a Fidesz, hogy egyetértünk Orbánnal például a csirkeháló és a migránsozás ügyében (mert ha nem értünk egyet, akkor vajon mit szólnak a saját választóink?), az rontja az ellenzék választási esélyeit. Tényleg? Komolyan? Egy nyomorúságos bekezdés szólt Edgar reggeli cikkében Gyurcsány kritikájáról és arról, hogy a Vidnyánszkyval szemben megeresztett fenyegetőzése káros. Mégpedig azért káros – hogy Ascher Tamás szavait idézzem -, mert egyetlen hatása, hogy legitimálja az ellenoldali gyalázkodást. Ha Orbán tíz éve fenyegetőzik, és arról beszél, hogy viszket a tenyere, és a viszkető tenyerűeknek azt üzeni, hogy nyugodtan kárt lehet tenni mások tulajdonában, mert az a véleménynyilvánítás legtermészetesebb (leghangosabb és legérthetőbb) formája, ha a nemzeti ünnepen (2018) belengeti, hogy a választások után erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is fog venni az ellenzéken, és a nem fideszes egyszerű állampolgár jogosan háborodik fel azon, hogy őt fenyegetik (!), akkor miért annyira természetes és magától értetődő, hogy egy ellenzéki politikus megfenyeget egy színházigazgatót ? Miért gondolja bárki, hogy az ellenzék és külön Gyurcsány akkor kínál alternatívát Orbánnal szemben, ha ugyanolyan harsányan és durván fenyegetőzik? Ha az egyik elfogadhatatlan, akkor a másik miért nem az?

Biztos, hogy ez így rendben van? Biztos, hogy mi vagyunk azok, akik lejáratunk bárkit azért, mert nem tudjuk eldönteni, hogy melyik oldalra álljunk? Biztos, hogy ez Orbánról és Gyurcsányról, a Fideszről és az ellenzékről szól? Szerintem ez a társadalomról szól, és arról, hogy van-e olyan elvárása egy leendő kormányváltó erővel szemben, hogy ne ugyanazokkal a módszerekkel próbáljon népszerűséget kovácsolni magának, amelyeket a legvisszataszítóbbnak talál a jelenleg hatalmon lévőkben? Hogy akar-e egy olyan országban élni, ahol nem az a politikai teljesítmény netovábbja, hogy ki tudja hangosabban és brutálisabban megfenyegetni az ellenfeleit? Hogy akar-e egy olyan országban élni, ahol nem az az alapvetés, hogy meglincseljük azokat, akikkel nem értünk egyet, és egy 93 ezer négyzetkilométernyi puskaporos hordón ülve lessük, hogy kit mindenkit kell utálni, üldözni, levadászni, ameddig újra az urnák elé szólít a kötelesség.

Nekem például elegem van az állandó harcból, háborúból, ökölrázásból, erőszakből, fenyegetőzésből, nem akarok és nem is fogok soha senkinek az oldalán állni, kizárólag a lelkiismeretem és az erkölcsi zsinórmértékem oldalán. Ha valaki ezt várja tőlünk, az rossz helyen jár. Senkit nem akarok arról meggyőzni, hogy rocksztároknak tartott és bálványként imádott politikusok helyett álljon a lelkiismerete és az erkölcsi zsinórmértéke oldalára, de meggyőződésem, hogy minél többen tesznek így, annál hamarabb lesz ebből a szétvert, szétlopott, kiskorúsított, erőszakkal táplált, eltorzult országból egy sokkal normálisabb, élhetőbb hely.

Ez volt ma:

Orbán lenullázta Gyurcsányt

Át kellene gondolni ezt az egészet

Ha majd nem fogja érteni

Disztópia (15. rész)

Csizmagyűjtemény az asztalon

A Balaton nekünk, az Adria nekik

Ha valaki azt mondja, hogy még ennél is van lejjebb

S.K. emlékkönyvébe

És mégis lapos a Föld!

Ennyire fontos számukra az ön véleménye

A kommentszekció tartalmából:

• Sajnos annyira forrnak a társadalomban az indulatok, hogy ha egymásnak eresztenék a szembenálló politikai feleket, simán elmennének lincselésekig, akár a polgárháborúig. Nem tudom, hogyan alakult ez ki, de arra emlékszem, hogy 2006 tavaszán az öcsém úgy jött haza az iskolából, hogy a gyerekek azon verekednek, hogy “Gyurcsány vagy Orbán”. Szóval nem ma kezdődött. (The Gypsy Murfette)

•” a teljes összefogás miatt én óriási esélyt látok a kormányváltásra”
A “teljes összefogás miatt” én is így látom, csak a teljes összefogást nem látom még tisztán. A körvonalai ugyan látszanak már, de a dakota-kipcsak műveltségű lényem, örök pesszimista gondolatai közé megint befurakodott egy mondás: “Láttam én már délibábot a Hortobágyon.” (Gábor)

• Csak az a baj, hogy a magyaroszági járványügyi, egészségvédelmi intézkedésekhez sem járványügyi, sem egészségügyi szakembereknek nincs semmi köze. Minden döntést egy dilettáns politikus, egy kizárólag hatalomtechnikai szempontokra tekintettel lévő (kivétel persze a foci) akarnok hoz meg, erős lendülettel taszítva ezzel országunkat a teljes gazdasági és erkölcsi összeomlás felé. Más baj nincs. (György)

A nap kommentje Annától:

Augusztus 21-én bejelenti hogy szeptember 1-től szigorítások jönnek. Kb 2 hét. Mert ő tudja. Nekünk meg mi közünk hozzá? Majd ha akarja elmondja. Inkább ne is mondana semmit. Nem hülyének néznek hanem hülyét csinálnak belőlünk. Hazugság tenger.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!